Május hónap embere – Caravaggio
Caravaggio évforduló (1610-2010)
Michelangelo Merisi Caravaggióban született, szinte bizonyosan szeptember 25-én, az 1571. esztendőben. Hat évesen, a nagy pestisjárványban elveszíti édesapját és egyik testvérét, majd 13 éves korában Simone Peterzano műhelyében kezdi meg tanulóéveit, aki Tiziano tanítványának vallotta magát. 19 évesen meghal édesanyja is, ezért örökre elhagyja szülőföldjét, és Rómába megy, ahol nagy szegénységben él és alkot. Első komoly felkérése a Contarelli Kápolnához köti, ahol Szent Máté történetit kell megörökítenie (Storie di San Matteo). Pályafutása során Nápolyban és Máltán is megrendeléseket kap, ez utóbbin – kétes híre ellenére – a Máltai Lovagrend tagjává választják, a rangot azonban hamarosan meg is vonják tőle. Számos viszontagság útján tér vissz Olaszországba, először Szicíliába, majd újra Nápolyba. 1610-et írunk, amikor utolsó megbízatásait kapja, majd máig sem tisztázott körülmények között a toszkán Porto Ercolében bolyong, ahol lázas betegen (valószínűleg malária miatt) 39 évesen meghal.
Caravaggio halálának 400. évfordulóján a toszkán főváros is méltán kíván megemlékezni napjaink egyik legnépszerűbb, legtitokzatosabb és egyben legkutatottabb festőjéről. Május 22-én nyílik a “Caravaggio e caravaggeschi a Firenze” (Caravaggio és követői Firenzében) című kiállítás, két helyszínen: az Uffizi képtárban és a Pitti Palota Palatina Galériájában. Caravaggio, és az ő stílusát követő művészek szenvedélyes hódolói voltak nemcsak a Mediciek, de a kor számos más, művészetpártoló, módos családja is. A kiállíátás az egész nyári szezonban, egészen október 17-ig látogatható.
És ha már 1610, Firenze egy sokkal keserűbb évfordulóról is megemlékezik idén a “Parigi val bene una messa” (Párizs megér egy misét) című kiállítással, hiszen ebben az évben gyilkolták meg IV.Henrik francia királyt, Medici Mária férjét. Emlékét megőrizendő a San Lorenzo templom lett kiválasztva: a kor neves művészei a király nemes tetteit kellett megörökítsék remekeikben. A templom évszázados őreinek köszönhetően a világon egyedülálló – a közelmúltban restaurált – képsorozat csodálható meg a Medici Kápolnák Múzeumában július 15 és november 2 között.
Végül pedig még egy nagyszerű kiállítás a toszkán fővárosban: a Pitti Palota Múzeumában (Museo degli Argenti) “Pregio e bellezza. Cammei e intagli dei Medici” címen június 27-ig látogatható, amely az Ókor, a Humanizmus és a XV. századi Medici kor művészetéből merít.
Caravaggióra visszatérve, mi sem bizonyítja jobban az olasz barokk nagymesterének népszerűségét, mint a számadatok. Rómában a június 13-ig látogatható, 24 művét bemutató kiállítás a Quirinale Scuderie termében már 100 000 látogatónál tart, és ehhez jön még 50 ezer jegyelővétel (jegyár: 10 Euro). A Palazzo Ruspoli-ban ugyanitt, Rómában nemrég egy másik kiállítást is megnyitottak a Caravaggio emlékév tiszteletére, amelyre 13 város 23 templomából gyűjtötték össze a Caravaggiót követő művészek 39 alkotását. A kiállítás július 18-ig látogatható.
Végül a legfrissebb érdekességek Caravaggióról: még egy kis türelemmel kell bírni, hogy egyszer, s mindenkorra lehulljon a lepel Michelangelo Merisi halálának körülményeiről. Május első hetére hírdették a várva várt sajtótájékoztatót, ahol a tudósok állítólag beszámolnának a San Sebastiano temetőben (Porto Ercole) fellelt, és azóta vizsgált 9, XVII. századi holttest teszteredményeiről.
Egyenlőre semmi biztosat nem tudhatunk. És annak a szárnyra kapott hírnek sem tudni, hogy mekkora a tudományos megalapozottsága, miszerint a kilenc holttest egyikében nagy mennyiségű ólom és merkúrió lett kimutatva, melyek pedig köztudottan a Caravaggio által előszeretettel használt festékek fontos alkotórészei voltak, tehát a közfigyelem leginkább erre a holttestre tippel.
Még nem tudni azt sem, hogy ha bebizonyítást nyerne, hogy megtalálták Caravaggio holttestét Porto Ercolében, végül hová kerül majd. Talán tiszteletben kéne tartani a helyet, ahol eltemettetett, és ott kéne maradjon. Caravaggio település azonban igen erősen lobbyzik azért, hogy legalább ideiglenesen visszakerülhessen a város e neves szülöttje a szülőföldre, minden lokálpatrióta örömére és büszkeségére. Majd meglátjuk.