Augusztus hónap helyszíne – Casale Marittimo

Casale Marittimo nem – vagy alig – szerepel a toszkán útikönyvekben… Ezért aztán – évek óta – már egy kicsit missziószerűen népszerűsítem az apró falucskát a magyar utazók körében. Hogy hogy is kezdődött? Az első pillanatban beleszerettem. Eleinte azonban vakmerő dolognak tűnt olyan helyszínt felkarolni, amely történelmi, művészettörténeti, kultúrális szempontból ismeretlen, és ilyen értelemben valóban messze elmarad a híres toszkán helyszínek mögött…. Nem úgy a hangulatát tekintve: azt, amelyet világszerte csak toszkán életérzésnek neveznek, ismernek, keresnek… Azt, amiért a világ legtávolabbi pontjairól is ideutaznak emberek, hogy átéljék, belekóstoljanak (a szó szoros értelmében is…). Casalét én magam csak úgy emlegetem, ahogy az olasz “perla” szó eredeti fordítása jelzi, mert ez adja vissza leginkább a lényegét: gyöngyszem. Az évek alatt duplán is bizonyosságot nyertem afelől, hogy jó helyre voksoltam, amikor “felkaroltam” Casalét. Egyrészt jómagam már keresztbe-kasul utazgattam Toszkánát, de az első szerelem semmit sem enyhült, akármennyi csodát láttam is. Másodszor a visszaigazolások egytől-egyig megérkeztek mindenkitől, akit idecsaltam az évek alatt.

Velem, a honlapommal együtt változott Casale Marittimo is, de a falu autentikus élete, hangulata semmit sem csorbult a túristák megjelenésével. És bár a nagy ünnepek: sagra-k, festa-k ma már nagyon kinőtték magukat, teli vannak külföldiekkel, mégis a helyiek vannak többségben. Egyetlen falunapnak sincs túristacsalogató íze, egyik sem csillog hamisan, egyiken sem adnak kisebb adagot a tányérba, csak azért, mert valaki nem olaszul kéri… A mai napig nem beszélnek sem angolul, sem németül, a túristának kézzel-lábbal kell elmagyaráznia mit is akar, de a falubeliek hihetetlen türelemmel hallgatják végig, sőt segítik ki, és ha a “szegény jószág” nagyon megizzad a hadonászásban, még inkább nagyobb adaggal jutalmazzák… Az itteniek nem keresték, nem akarták a turizmust. Nem iskolában tanulták, mi is a marketing. Egyszerűen a nyakukba szakadt, és jó toszkán módra ajtót nyitottak, és betessékelték a vándort. A casalei ember nagyvonalú, kedves, udvarias, nyitott, barátságos, jóindulatú… sorolhatnám még, egyszóval jóember. Ilyen egyszerűen.

Számtalanszor leírtam már: aki errefelé nyaral, ne hagyja ki a programokból ezt az apró falucskát. Egy esti séta, vagy kirándulás a borvidéken, melynek Casale egy kötelező állomása. A kétsávos SS1-ről Cecinánál kell lehajtani, és a körforgalmakból jelzik a táblák a települést. Amikor jövünk ki a városból, pár száz méter után balra kell elkanyarodni a dombok felé. A kereszteződés után alig néhány kilóméter, és máris feltűnnek az első mesésen szép lankák (Volterra felé is ezen az úton érdemes menni, mert csodálatos panorámaút ez). 6-7 km, és egy nagy S kanyarból kiérve egyszer csak a szemünk elé tárul a falu varázslatos látványa a dombtetőn. Aki alulról is szeretné fotózni, annak azt ajánlom, rögtön a benzinkút után kanyarodjon el jobbra, Bibbona felé (átmegy a falu alatt, majd az út lefelé kanyarog, és az első kereszteződés környékén, vagy egy kicsit továbbmenve már tökéletesen sikerülnek a fotók – innen a legszebb a falu látványa). Aki azonban először felmenne sétálni, az ne ezen az első bejáraton menjen, hanem egyenesen tovább, és alig párszáz méter után van a második feljárat a faluba. Itt kell felmenni, és a dombtetőn, a falu egyetlen komolyabb parkolójában, bal kéz felé lerakni az autót. Innen már gyalogos a séta.

Akinek lehetősége van rá, mert pont akkor nyaral erre, az látogasson ide egy faluünnep alkalmával is. Júniustól októberig számtalan ilyet rendez a helyi pro loco közösség. Ezekről tudni kell, hogy teljes mértékben polgári kezdeményezések: az ünnep témájától függően, vagy a helyi vadászok, vagy halászok, vagy gombászok, stb… közössége szervezi. És bár az olaszoknál soha nem hiányozhat a zene, a szalontánc, és a kicsiknek a szórakozás, ezek az ünnepek mégis elsősorban a nagy evés-ivásról szólnak. A lehető legkevesebb autóval készüljünk tehát az eseményre, hogy ne sokan maradjanak le a jó borról sem. Casaléban a faluünnepek vagy a falu szívében zajlanak, vagy egy nagy, falu alatti tisztáson. Előbbi esetben szinte lehetetlen fent, a dombtetőn a parkolás, hacsak nem jó korán érkezünk. Ilyenkor a falu utcáin egyáltalán nincs átmenő forgalom sem, csak gyalogosan lehet sétálgatni a kipakolt standok között. Ezeken az alkalmakon természetesen lehetőséget kapnak a falu művészei, kézművesei is, hogy megmutatkozzanak, akár árulják portékáikat, nagyon izgalmas, érdekes ajándéktárgyakat is találhatunk. Na és persze a helyi specialitások: olivaolaj, bor, ecetben- és olajban konzervált zöldségek, gyümölcsök (articsóka, spárga, cukkini, szárított paradicsom, olajbogyó, hagyma), gyümölcs- és zöldséglekvárok, pesto-k, százféle méz, sajtok (leginkább a pecorino (juhsajt) egészen friss, vagy évekig érlelt változatokban), szalámik és kolbászok (a kiváló salsicciá-t nyersen, kenyérre kenve a legjobb enni), disznósajt, helyi édességek (leginkább nagyon tömör, száraz, mandula- és cukoralapú tésztákból – csak a nagyon édesszájúaknak), ezek közül is a leghíresebb a cantuccini, melyet édes borba mártogatva fogyasztanak a helyiek az ebéd végén.

Amikor a falu asszonyai főzésre adják a fejüket (ilyen pl. a cacciucco-, vagy a vaddisznóünnep), akkor kitelepül a falu apraja-nagyja a Tamburello-parkba (Parco del Tamburello). Ez a falu bejáratától pont az ellenkező irányban, balra van, tehát nem megyünk fel a faluba, hanem valahol leparkolunk lent (általában parkolóőrök segítik a parkolást, ilyenkor engedélyezett az út mentén), és gyalogosan kell a földúton megközelíteni a tisztást. A séta ugyan nem mondható rövidnek, de a távolból érkező, finom illatok fáradhatatlan menetelésre késztetik az embert, olyan ez, mint a “kaszás folyója”, innen már senki sem fordul vissza… Akinek nincs kedve hosszú időt tölteni ezeken a falunapokon, csak a helyi finom falatokat kóstolná meg, annak az én trükkömet ajánlom: odamenni jó korán, akár egy órával előtte, hogy az elsők között kapja meg az adagját, és már mehet is… Nyugodtan lehet kérni ugyanis elvitelre is, ilyenkor a legjobb készülni saját edényekkel, hogy a kocsiban ne fröcsögjön szanaszét a szaftos étel. Arra kell készülni, hogy sorszámot osztogatnak a kasszánál, először ugyanis fizetni kell. A sorszámmal aztán megkapjuk az ételt is, amit kifizettünk. Legelőszöris tehát tanulmányozzuk jól a kifüggesztett nagy plakátokon a kínálatot az árakkal. Válasszunk, és a kasszánál lehetőleg olaszul próbáljuk visszamondani a neveket, mert csak értetlenkedés, időhúzás lesz a vége… A cikk végén ehhez rögtönzök majd egy kis szótárt.

Az augusztusi sagra-k Casale Marittimóban:

– augusztus 4-5 : Cacciucco és Frittura ünnepe a Tamburello parkban (Parco del Tamburello), délben, és este 19 órától. A parkolóktól ingyenes minibuszjárat a parkig.

– augusztus 8-9 (szerda-csütörtök): Profumi d’Estate (Nyári illatok), a falu legszebb pro loco kezdeményezése a falu szívében, ételkülönlegességekkel, helyi specialitásokkal, kézművesvásárral, zenei- és szórakoztató programokkal. Egész nap látogatható, este 19 órától ingyenes buszjárat a parkolóktól.

– augusztus 11-12: Stoccafisso (sózott tengeri hal) ünnepe a Tamburello parkban, 19.30 órától, zene, tánc, gyermekanimáció este 9 után.

– augusztus 13-14-15 (Ferragosto): Cinghiale (vaddisznó) ünnepe zenés programokkal, esténként 19.30 órától a Tamburello parkban. A parkolóktól szombattól egész szerdáig ingyenes buszjárat a helyszínre. Vasárnap a Stoccafisso ünnepén, és szerdán a vaddisznó ünnepen ebédidőben is van főzés 12 órától.

Ételszótár: cacciucco – helyi halászlé specialitás (nagyon finom) – nem leveses, mert a vegyes halak és tenger gyümölcsei jó sűrű paradicsommártásba vannak főzve, amit a végén még kiváló, toszkán kenyérrel is megtunkolnak, így ez felszívja a maradék levet. Egytálétel, jól lehet vele lakni. Frittura – szó szerint csak sültet jelent. Az én környékemen – és általában a tenger mentén mindenhol – ugyanazt jelöli: bő olajban sütött tintahal karikákat, apró garnélákat, és vegyes apróhalat. Vannak egyszerűsített változatai: vagy csak az első kettőt (apróhal nélkül), vagy csak a tintahalkarikákat is jelentheti (ill. éttermekben pl. külön-külön is lehet rendelni), itt a faluünnepen vegyes sültet jelent. Salsiccia: nyers, fűszerezett kolbásztöltelék, ált. toszkán kenyérre kenve eszik, paradicsommal körítve nyáron kiváló hideg étel. A sagra-kon a salsicciá-t süthetik is, ezt érdemes először a konyhákon kilesni, hogy hogyan szolgálják fel, ha ezen múlik, hogy kérjük-e… De őszintén: nagyon javaslom kipróbálni nyersen, nagyon finom. Cinghiale: a vaddisznó, a toszkánok büszkesége. Azon kevés tartományok egyike Toszkána Olaszországban, ahol még nagyon gazdag a vaddisznóállomány. Ételvariációk a sagra-kon: pappardelle (szélesmetélt, tojásos tészta) al cinghiale (vaddisznóraguval), cinghiale in umido (vaddisznópörkölt, ált. olajbogyós szósszal), patate fritte – sültkrumplival tálalják. Bruschette al pomodoro – paradicsomsalátás kenyérszeletkék, kivaló hideg előétel. Polenta – puliszka is lehet a vaddisznópörkölthöz köretként. Ennek szintén van egy sült változata: a polenta fritta. A halas témájú ünnepeken könnyen találkozhatunk a következő, ált. hideg halelőételekkel: antipasto di mare (vegyes, főtt, tenger gyümölcse tál), zuppa di cozze e vongole (vegyes kagylótál), ezt melegen tálalják. A sagra-k jellegzetes helyi édessége, a gyerekek nagy kedvence a bomboloni, vagy frati, amelyek bő olajban sütött fánkok, errefelé töltelék nélkül, ált. lyukas a közepe, csak kristálycukorban van megforgatva, frissen, forrón, nagyon finom.

Na, kellően meg is jött az étvágyam, és rohanok, mert hamarosan kezdődik a Cacciucco ünnep Casaléban…