Január érdekessége – Andrea Doria, a Costa Concordia “elődje”
Korai még a Costa Concordia sorsáról beszélni….
Ezért mesélek inkább az Andrea Doria-ról, jelen pillanatban – és ki tudja, meddig – a legnagyobb óceánjáróról a tenger fenekén. Az olasz hajóépítés történetének egyik legszebb darabja már “aktív” korában világhírnévre tett szert: nem a legnagyobb volt, nem a leggyorsabb, de a legelegánsabb, legpazarabb, és ha a luxus szóra is rá lehetne kötni a felsőfok jelét, akkor abban is első lenne. Az olasz flotta büszkesége, az olasz jóízlés, kultúra és ipari újjászületés (a háború után) szimbóluma. Nem számított, hogy az átlagnál 2-3 nappal több idő alatt szelte át az Atlanti-óceánt. Olaszországot jelképezte a világban, ezért aztán mindenkinek le kellett essen az álla… Az egész hajón légkondícionálás, a telefon minden kabinban, a 3 medence, a 4 filmszínház, a garázs, mind-mind újdonság, és hatalmas luxus volt ekkortájt. A hajó egy úszó galéria volt, szebbnél-szebb műtárgyakkal, értékes festményekkel. A konyhán a legkiválóbb séfek, az étlapokon a legrafináltabb fogások, a legjobb borok. Mindennek következtében az első osztályon mindig hírességek, a kor VIP vendégei.
Az Ansaldo építette három hasonló “testvérével” nagyjából egyidőben a sestri ponentei (Genova) hajógyárban. 213 m hosszú és 27 m széles, kapacitása 1241 utas és 580 fő személyzet. 1953-ban kezdi meg pályafutását, és pontosan 100-szor szeli át az óceánt a végzetes napig. A 101. utazást Genovában kezdi meg 1956 július 17-én. Az átkelés zökkenőmentes, csodálatosan tiszta idő, nyugodt tenger. Egészen a New Yorkba érkezés előtti napig, amikor sűrű köd szállja meg a partközeli vizeket. Piero Calamai kapitány minden tiszteletet kivívó szakértelme és tapasztalata sem volt elég a baleset elkerüléséhez: a Stockholm nevű svéd utasszállító egyenesen az Andrea Doria orrába rohant. A svéd hajó csodálatos módon nem merült el, orra gyakorlatilag belefúródott az óceánjáró jobb oldalába, ami fenntartotta. Az ütközés következtében azonnal meghalt közel 50 ember, sokan megsérültek.
Minden kísérlet az Andrea Doria talpraállítására kudarcba fulladt, a hajó lassan, fokozatosan dőlt jobbra, és árasztotta el a tengervíz. A baloldali mentőcsónakok ennek következtében használhatatlanná váltak. A mentés ennek ellenére gyors volt, és hatékony. A segítség is gyorsan megérkezett, így a mentőhajók csónakjait is felhasználták. Minden ember megmenekült. A hajóskapitány utolsónak hagyta el az Andrea Doriát, akkor is csak hosszas unszolásra (igazából fenyegetésre: közvetlen beosztottjai azt mondták neki, ők is vele maradnak, ha nem hagyja el a hajót). Calamai az utolsó pillanatig nem akarta elhinni, elfogadni, hogy a felelősségére bízott csodahajónak vége. Reggel 10 órára az árbóc csúcsa sem látszott már.
Sokáig fejtegették, elemezték a baleset dinamikáját, eredménytelenül. Calamai kapitányt évekig meghurcolták, a svédek minden vádat kikértek maguknak. Nem utolsó sorban: az érintett biztosítótársaságok (mindkét fél részéről) megállapodással kívánták lezárni a nyomozást, és ennek érdekében – számos bizonyítékot, adatot elhallgatva, vagy meghamisítva – jócskán vakvágányra vezették a nyomozást. Míg végre, csak néhány éve sikerült az amerikai tengerészetnek bebizonyítania, hogy a baleset oka a svéd hajószemélyzet tapasztalatlansága, és biztonsági készülékeinek meghibásodása volt. A ma is a jobb oldalán pihenő Andrea Doria – a jéghideg észak-atlanti vizek ellenére is – az egyik leggazdagabb relikvia 75 méter mélyen a tenger fenekén. Bár ma már inkább csak volt, mert kincseinek nagy részétől megfosztották a hivatlan vendégek…
