Firenze 1 nap alatt? Első olvasatra talán így, kérdőjellel lenne helyesebb a cím… Jómagam elsőként vágnám rá, hogy lehetetlen! Aztán persze lehiggadok, eszembe jutnak utazási emlékeim Európa- és világszerte, és bűnbánóan elismerem: velem is sokszor előfordult már, hogy sokkal kevesebb időt szántam városokra, tájakra, műemlékekre, mint amennyit “megérdemeltek” volna. Ez sokszor ráadásul csak a helyszínen derül ki, és ez a rosszabb eset, mert lehet, hogy másképp terveztük volna a programokat, ha tudjuk…
Firenze nem ez az eset. Firenzéről áltálában mindenki tudja, hogy 1 nap nagyon kevés. Sokan azzal vígasztalják magukat, hogy így, elsőre csak egy kis ízelítőt vesznek belőle, aztán majd úgyis visszatérnek (jobb esetben ez meg is történik…). Mások nem először jönnek, és ők általában már pontosan tudják, mi maradt ki az előző alkalmakkor. Végül olyanok is vannak, akiknek nincs mese, ennyi fér bele az időbe, az anyagi keretekbe. Ezt a rövid időtartamot kell megtölteni minél tartalmasabban, emlékezetesebben.
Rögtön itt, az elején szeretném tisztázni: nem veszem a bátorságot magamnak, hogy klasszifikáljam Firenze nevezetességeit. Soha nem az a meggyőződés vezérelt a “munkámban”, hogy amit én mondok, az szentírás (nem egyszer fel is hívták már olvasók a figyelmemet hibákra, téves információkra). Mint általában ennek a honlapnak minden oldalán, maximum személyes, szubjektív véleményemet fejezhetem ki. Mindenki eldöntheti, bízik-e a véleményemben, értékítéletemben, akár csak részben is. Hisz nem vagyunk egyformák. Bizonyos dolgokban egyetérthetünk, másokban nem, és nem utolsó sorban: én is tévedhetek… És minél nehezebb a feladat, annál nagyobb az esélye, hogy valakinek nem tetszik majd, amit írok, nem ért velem egyet. És bizony, az aktuális cím is ez a kategória, akármennyire körül is jártam a témát; kutattam, kerestem, sok véleményt elolvastam, helyi szakmai- és amatőr honlapokat vettem alapul… Előre kérek mindenkit, ne a hibákat, hanem a saját maga számára használható információkat, értékeléseket keresse!
Hogy ki, milyen úton-módon, és pontosan hová érkezhet a városba, arról más oldalakon írok. Az egynapos programok esetében kiindulási pontnak már az első látnivalót veszem, hogy lényegretörőbb legyek. Mindazonáltal megpróbálok minden itinert úgy összeállítani, hogy mind a négy fontos történelmi negyede a városnak érintve legyen (San Giovanni, Santa Maria Novella és Santa Croce az Arno jobb-, és egyedül a Santo Spirito az Arno bal oldalán), és amennyire lehet, legalább városképi, stílusbeli szempontból összképet kapjon a “kalandor”. Mindenki készüljön fel, eléggé erőltetett menet lesz bármelyik programot válassza is. Ne felejtsük: Firenze – főleg a nyári főszezonban – nagyon meleg, a város sok helyen macskakövezett, tehát a lábakat az átlagosnál jobban igénybe veszi, és a belvárosban – hisz egy napi programba csak ez fér – nem tudunk tömegközlekedési eszközöket segítségül hívni. Talpon kell hát kibírnunk az egész napot…
Az 1.ITINER a Dóm téren indul (piazza del Duomo), ahol a “csodálatos hármas” fogad minket. Elsőként a Santa Maria del Fiore székesegyház, egyedülálló kupolájával, Firenze szimbólumával. Mellette Giotto híres harangtornya, a campanile di Giotto, a székesegyház bejáratával szemközt pedig a Szent János keresztelőkápolna, a legrégebbi építésű, román stílusú, Battistero di San Giovanni. (emlékeztetőül: minden műemlék, kegyhely, múzeum, stb… saját oldala a főmenüből közvetlenül klikkelhető, ahol a látogatás praktikus információiról írok). A Calzaiuoli mindig nyüzsgő utcáján keresztül érjük el innen a város politikai központját, a Signoria teret (piazza della Signoria). A városháza (Palazzo Vecchio, vagy Palazzo della Signoria) 1200 óta uralja ezt a monumentális teret, amely nem csak a városvezetés hivatalainak ad otthont, de múzeum is.
Itt kell megemlítenem, hogy még ha múzeumlátogatás nem is fér az egynapos programba (bár legalább egyet én beiktatnék), egy komplett városi panorámától semmiképp sem foszthatja meg magát az idelátogató. És mivel a híres Michelangelo tér a város egy külsőbb kerületében található, az “egynapos túrista” ezt a lehetőséget a belvárosban kell megtalálja. Három magas pontról csodálható meg szinte teljes kiterjedésében a csodás reneszánsz város: az itiner elején említett Santa Maria del Fiore székesegyház kupolájából, a Giotto harangtorony tetejéről, és a Palazzo Vecchio tornyából. Legalább az egyikre feltétlenül érdemes időt, pénzt – mert természetesen belépődíjas mindhárom – és nem utolsó sorban energiát szánni (több száz lépcsőfokról lévén szó…), mert az élmény páratlan.
A Signoria téren megpihenhetünk egy kávéra, üdítőre (de persze belvárosi árakkal számolva!!!), hogy egy pillanatra megcsodáljuk a varázslatos összhangba forró Dávid szobrot, Michelangelo egyik leghíresebb művének köztéri változatát, a késő gótikus Lanzi árkádjait (Loggia dei Lanzi), nem kevésbé híres szobraival, és a városháza oldalában, azt egy függőhíddal összekötő világhíres Uffizi Képtárral. Ez utóbbi meglátogatásáról egyértelműen le kell mondanunk, ha egy napot töltünk Firenzében, hacsak nem kimondottan emiatt jövünk… Pontos információk természetesen a Galleria degli Uffizi oldalán (első link a műemlékek sorában), itt csak annyit mondok, hogy okosan megszervezve, a jegyeket előre megvéve is kb. 3- 3,5 órás programmal kell számolnunk.
A Signoria térről, az Uffizi árkádjait követve, vagy a Por Santa Maria utcán sétálva már csak pár lépés a Ponte Vecchio. Firenze másik szimbóluma, az évszázadok háborúit, veszedelmeit kiálló reneszánsz kori híd, az ősi aranymívesség őrzőinek bottégáival, amely az Oltrarno híres központi negyedébe vezet át minket. A Vasari Folyosó rejtett szakaszait követve, a kézművesek utcáján sétálva jutunk a monumentális Pitti-palotáig, a mediciek egykori, csodás rezidenciájáig. Ma fantasztikus gyűjtemények múzeuma, melyek együtt, kombinált jeggyel, de külön-külön is (talán pont az “egynapos túristák” kedvéért???) látogathatók. Senki ne áltassa magát azzal, hogy mind belefér az idejébe, ezért érdemes előre felkészülni, és kiválasztani egyet, mindenki érdeklődése szerint. Itt vehetjük meg a jegyet a Boboli-kertbe is, amely hatalmas kiterjedésű, időben tehát úgy számolhatunk vele, mint egy múzeummal (semmiképp sem érdemes végigrohanni).
Ha van még kedv, erő és hajlandóság, érdemes a Pittitől a Szentlélek térre (piazza Santo Spirito) elkanyarodni, igazán nincs már innen messze, és igazi, autentikus városrészbe, toszkán kézműves hangulatba csöppenünk. Nem is kérdés, ha nyitva találjuk az üzleteket, kiváló ajándék ötleteket találunk, az út végén pedig a csodás Brunelleschi templom XV. századi látványával koronázhatjuk a napunkat. A hosszú, egész napos séta után, megérdemeltük…
A 2. ITINER túl sok részletben nem tér el az elsőtől, hisz a legfontosabb nevezetességeket nem lehet kihagyni. Ennek ellenére kicsit módosítani lehet a séta útvonalán. Most a város központi pályaudvarától indulunk, amely kényelmes azoknak is, akik itt parkolják le az autójukat, de főleg azoknak, akik vasúton érkeznek a riviéra felől. A Santa Maria Novella pályaudvar a monumentális bazilikáról kapta a nevét. A pályaudvarral szemben a bazilika hátoldala magaslik, el kell sétálnunk az oldalában, hogy az azonos nevű térre érjünk. Bár már maga a homlokzat is lenyűgöző, mégis érdemes a templombelsőre egy kis időt és pénzt szánni, mert sosincs nagy tömeg, kígyózó sor (mint a többi műemléknél számíthatunk rá…), és egy komoly ízelítőt kapunk a belvárosban ránk váró csodákról. Firenze különlegessége leginkább abban rejlik, hogy műemlékei nem csak egyszerűen nagyon régiek (és már ettől önmagában is értékesek), de aztán minden évszázad, kor művészeti irányzata, annak is legjelesebb képviselői pecsételték meg az idő lassú múlásával. Itt tehát teljesen természetes az, hogy amit a domonkosok elkezdtek az 1200-as években, annak homlokzatát befejezte később egy Leon Battista Alberti, abban nyomott hagyott művével egy Giotto és egy Brunelleschi, majd freskóival még tovább díszítette egy Masaccio, egy Ghirlandaio, vagy egy Filippo Lippi. A világ más részein csak egy ilyen művész egyetlen műve is szenzáció, itt pedig szinte “egymás hegyén-hátán” tolakodnak ezek a remekművek. Csak győzze az ember szeme, lelke befogadni mindezt a csodát…
De haladjunk tovább… Rövidebb út is lenne a “csodás hármas” felé, de én javaslom a tér túloldalán, a via del Sole-n elindulni, majd a via degli Strozzi-ra kanyarodni. Így ugyanis elhaladunk a hatalmas Strozzi-palota mellett, majd megcsodálhatjuk egy pillanatra a Köztársaság teret (piazza della Repubblica) is, amely általában teli van utcai művészekkel. Ezután a via Roma-ra kanyarodunk, ahol képet kapunk a belvárosi, elegáns butikok világából is (csak saldi idején javasolt a vásárlás!!!), így érünk a Santa Maria del Fiore székesegyházhoz. Emlékeztetőül: a székesegyház látogatása ingyenes, míg a keresztelőkápolna és a harangtorony fizetősek (közös, kombinált jeggyel látogathatók). Ez utóbbinak 414 lépcsőfoka csak néhánnyal kevesebb, mint pl. a Palazzo Vecchio tornyáé, valamelyiket mindenképp érdemes bevállalnunk, hogy a csodás városi panorámát magunkévá tehessük (ennél szebb emlékképet nem nagyon lehet hazavinni egy utazásról…).
Ha nem lépcsőztünk, és jól állunk időben, érdemes egy kis kitérőt tennünk a Borgo San Lorenzo-n a hasonló nevű bazilika és a Medici Kápolnák felé, visszakanyarodva utána a Santa Maria del Fiore székesegyházhoz. Innen tovább már az első itinerben említett via dei Calzaiuoli-n a Signoria tér felé, ahol újra fel van adva a labda: ismét kapunk egy lehetőséget, hogy megcsodáljuk a városháza tornyából a firenzei panorámát. Azonban még mielőtt a térre érnénk, elfelejtettem említeni az Orsanmichele templomot, amely mellett lehetetlen úgy elhaladni, hogy kegyhelyektől szokatlan külsejét meg ne csodáljuk (legalább külsőleg!, bár múzeum is).
A babonások még egy kis kitérőt tehetnek, mielőtt a térre érnek. Ha elkanyarodnak jobbra a via Porta Rossa-n, vagy a következő utcán, a Porcellino térre érnek (vagy piazza del Mercato Nuovo), ahol jó szerencséjük biztosítása végett a nevezetes malac orrát kell megsimogatniuk (bár szerény véleményem szerint a firezeiek nem lehetnének nagyon büszkék arra, ahogy ez a szép árkád kinéz… hogy megmutassam, milyen szép is lehetne, erről nem egy saját fotót választottam…). A Signoria tér látnivalói után a még rendelkezésünkre álló időt, és végtagjaink maradék erejét is mérjük fel. Hogy az első itinerhez képest más végcélt adjak, mindenképp a Szent Kereszt bazilikát (Santa Croce) ajánlom elérni, amely innen 6-7 perc séta. Ha azonban több erőnk és időnk van, előszor kanyarodjunk a Ponte Vecchio irányába, sétáljunk egyet rajta, és úgy vegyük az irányt a Santa Croce felé, ez esetben az Arno partján sétálva. Firenze legnagyobb személyiségeinek temetkezőhelye ez a látványra is csodaszép bazilika. Itt, a városnéző nap végén, leróhatjuk kegyeletünket, köszönetünket a nagy művészek előtt (Michelangelo, Galileo, Alfieri, Foscolo, Machiavelli).
Fontosnak tartom elmondani, hogy én mindössze két alap-városnéző tervet javasoltam, amelyek – még egy-két belépővel is – csak ízelítőt tudnak adni e gyönyörűséges városból. Nagyon kommerszen fogalmazva, aki a fentieket látta, elmesélheti legalább, hogy járt Firenzében. Aki ennél többre vágyik, és ideje ugyan nincs, de anyagi keretei megengedik, egy nap alatt is sokkal tartalmasabbá teheti az élményt. Megspékelheti pl. a gyaloglást egy buszos városnézéssel is, ennek jó módja a nemzetközi láncolat, a hop on – hop off szolgáltatását igénybe venni. Erről egy másik oldalon írok bővebben: link. De kétség kívül a legérdekesebbé egy magyar nyelvű privát idegenvezetővel tehető az élmény, aki ráadásul itt él. A várost tehát nem csak a könyvekből tanulta, de minden sarkát ismeri, és olyan dolgokra hívja fel a figyelmünket, olyan épületrészletekre irányítja a tekintetünket, olyan sztorikat mesél, és olyan rejtett zugain át vezet a városnak, amelyeket önállóan semmiképp sem tudnánk, de tőlem is hiába kérdezik!!!! Részletek a következő oldalon: link.
