Nehéz összefoglalni, mit is jelent, amikor egy tengeri terület nemzeti park. Például azt, hogy egész Olaszországban a leggazdagabb természetes élőhelye a cetféléknek ez a vidék. Aztán azt is, hogy nem lehet csak úgy szabadon halászgatni, az engedélyek szigorú szabályokhoz kötöttek; de ez a része talán kevésbé érdekli a turistát. Azonban azt is jelenti, hogy a területén lévő szigeteket – és ez alól talán csak Elba kivétel – sem olyan egyszerű látogatni. Minimum előzetes szervezés, utazás- és esetleg szállásfoglalás szükséges, de sokszor még ez sem elég, hiszen néhány sziget meglátogatásához külön hatósági, akár miniszteri engedély kell, ez pedig természetesen csak komoly indokkal – pl. kutatási célból – kapható. A következőkben –a szokásos információkon és érdekességeken túl – megpróbálok néhány jótanáccsal szolgálni azoknak a szigeteknek a felkeresésére, amelyekre azért mégsem lehetetlen a bejutás. Elba után (nagyságrendben) a nagyobb szigetek a következők: Giglio, Capraia, Montecristo, Pianosa, Giannutri, Gorgona.
A Toszkán Szigetvilág csak egy része annak a hatalmas, közel 100 00 km2 kiterjedésű területnek, amelyet a Cetfélék Nemzetközi Szentélyének neveznek. 19 emlősfaj él ezekben a vizekben, és nem kell hozzá nagy szerencse, hogy a szigetek közt hajókázva találkozzunk egy-két példánnyal. Pl. a hatalmas ámbráscettel, mely inkább tavasszal és ősszel szereti megmutatni magát, 20-22 méteres hosszúságával, jellegzetes palaszürke színével nehéz összekeverni más emlőssel. A gömbölyű delfin fejformájáról kapta nevét, így szintén a könnyen felismerhető fajok egyike. A leggyakrabban mégis a közönséges delfin nagyobb csoportjai szörföznek vígan a hajók által kavart hullámokon, nagyszerű előadással szórakoztatva így a kedvükért távoli vidékekről is ideutazókat. Sajnos szinte teljesen eltűnt már a barátfóka, olykor-olykor még Montecristót látogatja, és a tengeri teknős, akit pedig néha még Pianosa közelében látnak.
Giglio
Giglio szigete a második legnagyobb Elba után, bár 21,2 km2 területével még így is csak a tizede Elbának. Szép, romantikus legenda fűződik a nevéhez. “A szegény gránittömb a tenger fenekén nagyon szerette volna meglátni a napot. A szirének meséltek neki róla, és köztudott, hogy a szirének énekének nem lehet ellenállni. (…) A vágyakozásból szerelem lett, olyan erős, hogy a gránittömb epekedésében szinte elolvadt. Ettől olyan könnyednek érezte magát, hogy emelkedni kezdett, egyre magasabbra, mígnem valami hirtelen elvakította. Mikor újra kinyitotta szemét, egyszerre megmerevedett a csodálatos szépségtől. Ijedtében, nehogy visszamerüljön a sötét mélységbe, belecsimpaszkodott a félsziget öreg földjébe, s ettől a pillanattól kezdve elválaszthatatlan anya-fiú kapcsolat kötötte hozzá. A tenger azonban bosszút esküdött: megcsonkította kapaszkodó karját, örök magányra késztetve őt, hogy csak messziről csodálhassa az anyát, akivel oly rövid intimitásban lehetett csak része. (…)”
Giglio valóban egy hatalmas gránittömb, melyet 28 km-es kerületén apró öblök, és csak néhány homokos strand csipkéznek. Sokan azok közül, akik egyszer itt járnak, beleszeretnek vad, még felfedezésre váró természetébe, apró településeinek falusi hangulatába, Olaszország egyik legtisztább tengervízébe, gazdag víz alatti világába, érdekes ásványaiba. Giglio a bird-watching paradicsoma és a híres naplementék szigete is: Campese strandjáról – az Elbával, Montecristóval és Korzikával szemközti oldalon – varázslatos naplementéket fotózhatunk; az utolsó sugarak már jóval 9 óra után húnynak csak ki. A szigeten élő ritka madarak pl. a vándorsólyom és a gabbiano reale (ornitológusok segítségét várom a pontos fordításhoz!). Tavasszal a közel 700 féle növény kölcsönöz varázslatos színeket és bódító illatokat a szigetnek. A gránithegység legmagasabb pontja a Poggio della Pagana, mely 496 m magasból csodálatos panorámával ajándékozza meg a fáradságát azoknak, akik felmásznak ide.
Giglio szigete kb. 4-4,5 millió éves, már a kőkorszakban lakott volt, mégis, a mai napig a vidék 90%-a vad és érintetlen. Az etruszk időkben katonai védelmi pont; aranykorát a római korban élte, ekkor épült a Villa Patrizia, mely ma csak részben látogatható. Giglio Castello városszerkezete a szűk utcácskákkal és összekötő boltívekkel – a sziget központja – a XIII. sz.-ban alakul ki, Pisa fennhatósága alatt. A sziget később Medici tulajdonban is volt, majd számos szaracén fosztogatás színhelye lett, melyek közül a legsúlyosabb Khair ad-Din kalóz nevéhez fűződik, közismertebb nevén: Barbarossa.
A szigeten 3 lakott település van, kb. másfél ezer ember lakja folyamatosan. Egyetlen – mesésen szép – kikötője Giglio Porto, kereskedelmi és turisztikai célokat is kiszolgál. Még a rómaiak építették, és 18 évszázadon át változatlan maradt, majd kétszer bővítették. A XII. századi Giglio Castello – ma közigazgatási székhely – 405 méter magasan fekszik. A pisai uraságok emelték, és vették körbe védelmi fallal és 10 őrtoronnyal, nagyon eredeti hangulatos település. Pincéiben készül és tárolódik Giglio híres bora, az Ansonaco. Giglio Campese már egy modern kori, a turizmust kiszolgáló település, gyönyörű, homokos strandokkal, melyek fölött egy Medici torony őrködik.
Giglio szigetére Porto Santo Stefano kikötőből indulnak a hajók, ahová autóval az Aurélián jutunk el (Grosseto felé), vonattal pedig Orbetello-Monte Argentarióig kell jegyet venni, ahonnnan a RAMA buszok szállítanak Porto Santo Stefano kikötőjébe. (Aki repülővel érkezik, annak Róma repülőtere van a legközelebb.) Két hajóstársaság szállít a szigetre: a Toremar és a Maregiglio. Autót csak külön engedéllyel lehet a szigetre vinni, ezeket Giglio Castello önkormányzata adja ki. A turisták számára ált. a szállásadók kérik meg az engedélyt, melyért fizetni kell, de feltétel, hogy legalább 4 vendégéjszakát a szigeten töltsenek. Ebben az esetben mindenképp érdemes előre lefoglalni a kompjegyet (a hajósok honlapján angolul és németül is), mert a helyszínen könnyen hoppon maradhatunk. A többség azonban – főleg egy napos kirándulásra – inkább gyalogosan megy a szigetre, így nem kell előre lefoglalni a jegyet, az autó pedig Porto Santo Stefano őrzött parkolóiban hagyható.
A kempingezőknek fontos tudni, hogy Giglio sziget egész területén – és általában a toszkán szigeteken – tilos a vadkemping . Ennek elsősorban tűzvédelmi okai vannak, ugyanis Giglio komoly vízhiánnyal küzd. A vezetékes víz vagy konténerhajókon érkezik, vagy pedig Giglio sótalanító rendszere állítja elő, mindkét módszer azonban borzasztóan költséges. A vezetékes víz egyébként ivóvíznek sem ajánlott; a palackozott víz alternatívája a sziget egyetlen kútja, a Sorgente Acqua Selvaggia, mely Giglio Castello centrumában található. A kempingezőkre visszatérve: a szigeten egy kemping van, Giglio Campesében, a Baia del Sole, ahová előre kell helyet foglalni, már csak azért is, hogy pl. a lakóautó áthajózásához engedélyt kapjunk (la. 4 vendégéjszaka!). A korlátozott számú helyek miatt azonban a sátrasok is feltétlenül előre érdeklődjenek a szabad kapacitásról, amúgy könnyen feleslegesen utaznak a szigetre.
Giglión sok két- és háromcsillagos hotel, privát szállások, és kiadó szobák várják a turistákat. Mindhárom településen számos étterem, bár és fagyizó van, az éjszakai élet inkább Giglio Castellóra koncentrálódik, ahol a sziget egyetlen diszkója is található. A sok ajándéküzletet nem számolva, elegáns butikok csak Giglio Portóban vannak. A közellátás megoszlik a három település között; Castello: rendőrség és sürgősségi ellátás, Porto: gyógyszertár, posta, turisztikai információs iroda és sürgősségi ellátás, Campese: gyógyszertár és sürgősségi ellátás.
A sziget legnagyobb, és legnépszerűbb strandjai: Campese, Cannelle, Arenella és Caldane, mindenhol van fizetős- és szabad partszakasz, és Caldane kivételével mind megközelíthető gyalogos sétával is. A sziget kerületén azonban számos mesés kis öböl van, melyek közül csak néhány érhető el gyalogosan, a többi a vízen keresztül. Giglión sokféle sportnak hódolhatunk. Először is a természet, és a csodás panorámák kedvelői kirándulhatnak nagyokat, az egész sziget teljesen átszőtt jól kitaposott ösvényekkel. Azt pedig nem is kell mondani, hogy Olaszország egyik legszebb, és legtisztább vízű tengere a diving szerelmeseinek a paradicsoma. Sub-iskolákban és szervezett búvárkodásban Portóban és Campesében sincs hiány. Ugyanitt számos iroda kínál hajóbérlést, vízi taxi szolgáltatást a strandokra, vagy szervez hajókirándulást a sziget körül.
Néhány ötlet és ár a Boatman kínálatából: www.boatmen.it
Ahogy megérkezünk Giglio szigetére, néhány lépésre találjuk az “irodát”. Szolgáltatásaik közül az egyik legnépszerűbb a strandjárat, gyors gumicsónakkal kb. 10 perc alatt elszállítanak a keleti part legszebb strandjaira.
Caldane strandja: a legrejtettebb és érintetlenebb strand a keleti parton. Sem étterem, sem bár nem szolgálja ki, ezért aki ide készül, ételt-italt vigyen magával eleget. Úszómester azért jelen van, és napernyő-, vizibicikli- és kenubérlésre is van lehetőség a strand fizetős szakaszán. Cannelle a keleti part 3 strandja közül a legnagyobb. Itt a bérlési lehetőségeken kívül van egy étterem és egy büfé is, valamint zuhanyzók. Mindkét strandon gyönyörű, finom homok, csodás zöld színű víz és már-már díszletnek tűnő gránittömbök. Főszezonban nagyon kedveltek a strandoktól távolabb eső gránitblokkok is, azoknak ajánlott, akik a legnagyobb tömegben is egy kis magányra vágynak.
Másik kedvelt szolgáltatás a sziget körút, mely személyenként 20 Euro, kényelmes gumicsónakokban min.8, max. 12 fővel. Délelőtt és délután is indul csónak, a kör kb. 2,5 órás, ill. van egy nagyon népszerű “naplemente járat” is, amely este fél nyolckor indul. A taxi-boat Porto és Campese között 80 Euro, vagy azoknak, akik nem akarnak visszasietni a hajóhoz, Giglio Porto és Porto Santo Stefano között 250 Euro, ugyanennyi Giglio és Giannutri szigetek között. Privát hajóbérlésre is lehetőség van, ez – ha kapitányra is szükségünk van – egész napra kb. 500 Euro. Max. 12 embert szállítanak a hajók, és kb. 20 tengeri mérföldet hajóznak. Aki azonban maga is tud hajót vezetni, az már egy kisebb háromszemélyest (4 m) napi 90-110 (elő-és főszezon) Euróért bérelhet, míg a legnagyobb, 8 fős (7m) hajók bérleti díja napi 150-180 Euro. A bérleti díjon kívül természetesen az elhasznált üzemanyag díját is ki kell fizetni; utóbbit csak a hajó visszaadásakor, míg a bérleti díjat előre, és foglalni is előzetesen kell (pl. a honlapon keresztül). Konkrét hajókirándulásról, gigliói programokról további információk a Víz felett – víz alatt című oldalon.
Lásd: video Isola del Giglio – TOSCANA TV
Capraia
Elbától Északra fekszik Capraia szigete, mely sorrendben a harmadik a 7 szigetből, 19 km2-ével; maximum hosszúsága 8 km, szélessége 4 km. Livornóból naponta indul Toremar komphajó, közel két és fél órás az út Capraiáig. Érdemes előre jegyet foglalni a Medici Kikötő (Porto Mediceo) irodáján. Autót azonban semmiképp nem érdemes magunkkal vinni, közlekedni a szigeten csak a hajó érkezése előtt és után 1 órával lehet (ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy a hosszabban itt tartózkodók a szálláshelyük és a kikötő közti utat megtegyék!). A gyalogosan érkezőket kis busz szállítja a kikötőből a sziget egyetlen lakott településére, a Capraia nevű falucskába.
Ajánlatos már a hajóút alatt is nézelődni, Gorgona és Capraia között könnyen nagyon kellemes kíséretben lehet részünk, kedvelt helye ez a szakasz a delfineknek. Aki szerencsésebb, és bérelt privát hajóval látogat a szigetre, annak persze még szebb lehet ez az élmény, hisz a delfinek nagyon barátságosak, gyakran megközelítik a hajókat, talán még megsimogatni is hagyják magukat. E gyönyörű állatok szokásairól azonban kísérőink sokkal többet tudnak, érdemes rájuk hallgatni, ha nem akarjuk elriasztani e nagyszerű útitársakat.
Capraia szigete alapvetően hegyvidék, 3-400 m magasságokkal – legmagasabb pontja a Monte Castello, 447 m –; a nyugati oldala hegycsúcsokkal csipkézett, barlangokban és szurdokokban gazdag, míg keleti oldala inkább finom lankákkal fodrozott. Partja körben 25 km hosszú, a szurdokok között kis köves öblök bújnak meg, egyetlen homokos strandja a Cala della Magona. Vulkanikus eredetű a sziget, bár külön érdekesség, hogy igazi vulkánja nem maradt meg. Igazán egyedi látvány viszont a Cala Rossa, mely egy ősi kráterről tanúskodik, a tenger felől nézve a sziklák olyan erősen vörös színűek, mint amilyen a tűz lehetett, amely valaha égett benne.
Természete érintetlen “vadvidék”, az egyetlen lakott település a szigeten Capraia, mely kis kikötőjével egy öbölben fekszik, közigazgatásilag Livornóhoz tartozik. Az egyetlen aszfaltozott út a kikötőből a falu felső részébe vezet. A településről számtalan ösvény indul, hogy a trekking szerelmesei keresztül-kasul bejárhassák ezt a gyönyörű szűz és lakatlan vidéket. Capraia szigete a bird-watching gyakorlóinak kedvelt célpontja, itt valóban tökéletes magányban hódolhatnak e csodás kikapcsolódásnak.
Capraián kiváló természetes élőhelyet talál magának egy hatalmas gabbiano corso (? sirályfaj) kolónia, mely az utóbbi évek természetvédelmi rendelkezéseinek köszönhetően a globálisan veszélyeztetett fajok kategóriájából visszaléphetett a majdnem veszélyeztetett fajok közé. Életterüket azonban nemcsak az ember, a turizmus veszélyezteti, hanem egy rokon madárfaj is, a sokkal elterjedtebb – a parti városokban is elszaporodott – gabbiano reale (?). Utóbbi a civilizáció “nagy túlélője”, hiszen mindenféle emberi hulladékból képes magának táplálékot találni; alkalmazkodásának köszönhetően kiválóan szaporodik, és így csökkenti életterét a kizárólag tengeri halakkal táplálkozó rokonának. A sirályokon kívül a szigeten fészkel a halászó sólyom is, és számos más madárfaj, az emlősök közül pedig kiválóan megél itt a muflon, amely azonban nemrég lett betelepítve.
Capraia eredeti nevét – Aegylon – a görögöktől kapta egy itt nagy számban élő vadkecske fajról: Kecskék helye. A Capraia név nem nagyon tisztázott; származhat a későbbi etruszkoktól, akik a jellegzetes domborzata alapján nevezték el így (capra=szikla), vagy a még későbbi rómaiaktól, akiknek a nyelvén viszont a capra szó kecskét jelent. Az etruszkok kezdték megművelni a sziget földjét, majd a Római Birodalom fennhatósága alá került. Évszázadokon keresztül harcoltak érte különböző szaracén kalózok, majd megküzdött érte Pisa, Genova és Franciaföld is. A szőlőtermesztés volt sok évszázadon át a legjellemzőbb, a sziget bora, a Palmiziano messze földön híres volt. A több ponton látható tornyok XVI. századiak, a templom és az erőd a XI.-XII. sz-ból való. Erre az időre tehető a ferences rend kolostorának építése is, melyet azután a XVI. sz-ban bővítettek.
1873-ban Capraia területének egy harmadát a Belügyminisztériumnak adta át, ahol mezőgazdasági munkabörtönt építettek. A raboknak köszönhetően folytatódott a borkészítés, amely néhány évtizede maradt abba, terezik azonban az újraindítását. A sziget 1926 óta tartozik Livornóhoz és többé nem Genovához.
Capraián 3 és 4 csillagos szálloda, apartmanok, kiadó villák és egy kemping a szálláslehetőség, a korlátozott számok miatt érdemes jó előre foglalni azoknak, akik itt akarnak tölteni néhány éjszakát, főleg július és augusztus hónapra. Étteremből jónéhány van, üzletből már kevesebb. Orvosi rendelő, mentőállomás (118), bank, rendőrség, parókia, polgármesteri hivatal, posta és egy benzinkút található itt. Egy utazási iroda – www.isoladicapraia.it –, egy közvetítő iroda, egy hajózási ügynökség, néhány bár és fagyizó van még a szigeten. És persze nem szabad kihagyni a búváriskolát, hiszen erre a varázslatosan szép szigetre sokan a partjait körülölelő gazdag tengeri világ felfedezése miatt látogatnak.
A sziget egyetlen utazási irodájánál – fent említett honlapon – érdeklődhetünk szálláslehetőségekről, egy napos kirándulások esetén hajókirándulást szervezhetünk előre, vagy éppen hajót is bérelhetünk. Tanácsokkal látnak el, hol érdemes búvárkodni, vagy melyik a legjobb partszakasz a szörfözésre. Honlapjukon számos kedvcsináló fotót is megcsodálhatunk (itt említem meg, hogy saját honlapom legszebb fotóit is tőlük kaptam, ill. Fabio művész úrtól, akinek külön köszönettel tartozom kedvességéért, és aki Capraia sziget Fan Clubjának lelkes tagja). Szervezett hajókirándulásról, capraiai programlehetőségekről további információ a Víz felett – víz alatt című oldalon. Foglalás: toscanautazas@icloud.com
Montecristo
10,4 négyzetkilóméterével a következő a nagyságrendi sorban a szigetek között. Látogatása már nem olyan egyszerű, mint nagyobb testvéreié, szinte azt is mondhatnám, hogy egyszerű turistaként lehetetlen. Abban különbözik az eddigiektől, hogy a sziget egésze nemzeti park, partja körül pedig – amely körben 16 km hosszú – egy km-es körzetben tilos a hajózás, halászat, búvárkodás, fürdőzés és minden egyéb tevékenység. Privát úton tehát gyakorlatilag megközelíthetetlen. Kormányrendelet szinten 1000 főben maximalizálták a kontingenst, ennyien léphetnek tehát a szigetre évente; előnyt élveznek először is a helyi lakosok – tartománybeliek – és iskolás csoportok, miután részt vettek egy rövid „tanfolyamon”, ill. külön engedéllyel tudományos kutatás céljából látogatható.
A Portoferraio közigazgatása alá tartozó Montecristo teljesen lakatlan, kivéve a szigetőrt és családját, ill. 2 erdészt. Az egyetlen kikötési lehetőség a szigeten a Cala Maestra, ahol a Villa Reale (Királyi Villa) is található, ennek közelében lakik az őr is családjával. Az egész sziget egy nagy gránitkúp, amely 645 m magasan emelkedik a tengerszint fölé. Jellegzetes állata a Montecristoi Kecske, valószínűleg valamikor régen kalózok telepíthették ide. Mesterségesen telepíthették be a viperát is, hiszen a többi szigeten nem honos.
Pianosa
A Toszkán Szigetvilág 5. legnagyobb szigete 10,25 négyzetkilóméterével; körben 26, míg legnagyobb hosszúsága 18 km. Közigazgatásilag az Elba szigetén található Campo nell’Elbához tartozik. Neve a domborzatából ered, hiszen szinte teljesen sík, max. 29 m magasra emelkedik ki a tengerből. Természeti kincseit tekintve talán a legértékesebb a szigetek közül, nem is olyan régen azonban mégsem tervezte senki önszántából itt tölteni napjait, sőt csak egy szomorú, rejtegetnivaló sziget volt. Csak 1999 óta látogatható, előtte szigorúan őrzött börtönsziget volt, tilos volt körülötte hajózni, vagy búvárkodni, sőt még repülni is fölötte. 150 évig funkcionált börtönként; először az életfogytiglanosok utolsó állomása volt, akik megművelték földjeit. Később a TBC-s rabokat küldték a szigetre, hogy elkülönítsék őket egészséges társaiktól, majd modernebb időkben a maffiózók börtönszigete lett, talán ekkor őrizték a legszigorúbban.
Az élet fintora, hogy pont ennek az elzártságnak köszönheti (a börtönélet pozitívuma), hogy ma különleges természeti értékkel bír, amióta pedig a földművelés is megszűnt, az eredeti vad növényzet kezdi újra birtokba venni a vidéket; köszönhetően egy, a Pianosa rehabilitációjára készült projectnek is köszönhetően. Ennek következményeként a sziget látogatása is szigorú szabályokhoz kötött, a napi látogatói kontingens 250 főben lett meghatározva. Kizárólag képzett idegenvezetővel léphetünk a szigetre, náluk, ill. a kontingens fölött jogosan rendelkező utazási irodáknál, ügynökségeknél kell előre jelezni a látogatás szándékát. Az ide szervezett kirándulások lehetnek gyalogosak, kerékpárosak, ill. kayakkal is felfedezhető, valamint fürdőzéssel is egybekötött a Cala Giovanna gyönyörű partján. Szervezett hajókirándulásról, programlehetőségekről Pianosa szigetén további információk a Víz felett – víz alatt című oldalon. Foglalás: TOSCANAUTAZAS@ICLOUD.COM
A szigeti kiránduláson fölfedezhetők egy rézkori nekropolisz maradványai, ősi katakombák és egy csodálatos római kori villa (Villa Romana). Pianosa a szárazföldön 100%-ban védett, a tengeren szintén, a partja körüli 1 mérföldes körzetben. Ezen belül tehát nem lehet sem hajózni, sem úszkálni és búvárkodni. A sziget ma lakatlan, csak néhány félig szabadlábon lévő fogoly őrökkel, és az erdészet alkalmazottai lakják.
Giannutri
A legdélebbi a 7 sziget közül, mindössze 14 km-re Giglio szigetétől. Nagyságát tekintve az utolsó előtti, 2,6 négyzetkilóméter, legnagyobb hossza 2500, szélessége 500 m. Furcsa, félhold alakját az antik civilizációk természetfölötti okokkal magyarázták. Három hegycsúcsa közül a legmagasabb 88 m. Növényvilága nagyon gazdag, állatvilága a szárazföldön már kevésbé: csak néhány nyúlcsalád, valamint kétéltűek és madarak lakják, a gabbiano reale szép számban. Az emberi faj sem nagy számban képviselteti magát Giannutri-n, már ami az állandó lakosok számát illeti, ez kb. 20 fő. A szigetet körülvevő tengeri állatvilág azonban már sokkal gazdagabb, tudják ezt jól a búvárkodásnak hódolók.
Giannutri szigete is szigorú természetvédelmi felügyelet alatt áll. A Toszkán Szigetvilág Nemzeti Park hatósága itt is maximalizálja a látogatók számát, ez napi 300 fő, két turnusban. Ide is csak szervezett formában, idegenvezetővel érkezhetünk, az utazási irodáknak van joguk az előzetes jelentkezések alapján a kontingenst kitölteni. A szigeten két kikötési lehetőség van (általában Giglióról, vagy a félszigetről indulnak a szervezett utak), a Cala Spalmatoio és a Cala Maestra. A sziget látogatásában ált. fürdőzés is szerepel, valamint az antik római kikötő maradványainak meglátogatása.
Gorgona
A legészakibb és a legkisebb a toszkán szigetek közül, mindössze 2,23 négyzetkilóméter. A szigetvilág utolsó, máig is működő börtönszigete (kb.300 fő), mely szigorúan őrzött. Gorgona Livorno közigazgatási része, legmagasabb pontja 255 m, egyetlen kikötési lehetősége a Scalo di Gorgona. Szárazföldön teljes egészében védett, a tengeren szintén majdnem 100%-ban, már csak emiatt is tiltott terület. Az egészen rövid, nem védett szakaszon is csak a börtön engedélyével lehet kikötni, vagy búvárkodni, amit azonban általában nem a turistáknak szoktak osztogatni.