Toszkána klímáját Nyugatról a tenger befolyásolja, míg Északon és Keleten az Appenninek hegyvonulata zárja be, ezért igen változatos éghajlatról beszélhetünk. Alapvetően három jól elkülöníthető bioklimatikus zónája van a tartománynak. A tengerpart – és annak közvetlen szomszédságában a vidék – egyértelműen mediterrán jellegzetességeket mutat, úgy mint a közel két hónapos nyári szárazság, vagy a ritka fagyos napok télen. A tartomány belső része, sík- és közepes dombvidékével mérsékelt szubmediterrán klímájú, míg a magasabb hegyvidékre a mérsékelt magaslati éghajlat a jellemző.

A napsütéses órák száma természetesen a tengerpart mentén, ott is legdélebbre, Grosseto környékén a legmagasabb. Az éves átlag 7 óra/nap, ami még télen is 4 órát, míg június-júliusban 11 órát jelent naponta. Hihetetlenül hangzik, de a nyári időszakban sokszor hetekig sem lehet látni egy darab bárányfelhőt sem, az ég derűs, és varázslatosan szép kék. A tartomány egészére is egy hasonlóan magas szám jellemző, az éves átlag 6-6,5 óra/nap.

Tavasztól, ahogy az idő egyre melegszik, a nyár felé haladva leginkább a páratartalom változását – mely nyár közepére már nagyon magas – érzékeljük, főleg mi (északibb népek…) emiatt érezzük sokkal melegebbnek a levegőt. Őszintén szólva elég kellemetlen jelenség a scirocco szél, mely egészen Toszkána partjáig fújja az afrikai homokot; szeretem mesélni az ismerősöknek, hogy itt még – az amúgy elég ritka – nyári eső sem mos, hanem koszol, mert miután eláll, látjuk, hogy teli volt homokkal. Az éves átlagos hőmérséklet is természetesen a tengerpart mentén a legmagasabb, 15-16 fok, Elba szigetén 16,7 fok, míg a legmelegebb Pianosa szigete 17 fok. A dombvidék sem sokban különbözik, itt a legalacsonyabb januári átlag 4-7, míg a legmagasabb júliusi 24-26 fok.

Szerény véleményem szerint ilyenkor a legszebb Toszkána (persze igaz: Magyarország is!) De “milyenkor” is? Hiszen tavasszal minden hónap más, és pont ettől olyan varázslatos. A természet olyan gyors átváltozáson megy keresztül, hogy nincs is időnk igazán kiélvezni egy-egy színt, már jön is a következő, ha lehet, még szebb. Ez a sokszínűség jellemző egy adott pillanatban is a toszkán vidékre – köszönhetően a rendes földművelő embereknek –; engem mindig lenyűgöz a dombvidék, melyen minden lankán más a vetés, vagy ültetés, és ennek köszönhetően más színe van, az összkép pedig csodálatos.

A változatosság persze jellemző a légköri jelenségekre, általában az időjárásra is. Sokszor már március-áprilisban is 20 fok körüli hőmérsékletet élvezhetünk, majd hirtelen leesik 10 fokra. Míg májusban már folyamatosan melegszik a levegő – és a tenger – ,már éjszakára sem hűl le, a hónap második fele már inkább nyár. A partvidék északibb részén gyakoribb a tavaszi esőzés, míg a déli vidékre már szárazság jellemző tavasszal is. Ezen a vidéken a városiak is imádják a színeket, egy-két kertes ház az oázis címet is kiérdemelhetné virágkompozícióival. Ellenállhatatlanok a szezon agrár-kincsei: az eper, a cseresznye, az új paradicsom (érdemes kipróbálni a zöldet!), a virágos cukkini, a spárga, az articsóka… Aki szereti az ínyencségeket, ajánlom a piacon az őstermelőktől megvenni, a vendéglőkben pedig elcsípni egy-két nagyon eredeti – s mégis rendkívül egyszerű – szezonális receptet.

Húsvétra már sok üdülőközpont is megnyitja kapuit, elsősorban azok, akik fűthető apartmanokkal rendelkeznek. A kempingekben is feltűnnek az első lakók, ők azok, akik már áprilisban is megmártóznak a tengerben, kora reggel leússzák a néhány hosszt a medencében, aztán pedig nyeregbe pattannak (legyen az ló, vagy kerékpár), és kívül-belül felfedezik a riviérát. Megjelennek a surf- és a vitorlázás szerelmesei, a trekkingesek, és a jó borok és ínyenc konyhák hódolói. Ők már tudják, hogy ilyenkor nincs hőség, nincs tömeg, a házigazdák frissek, nagyvonalúak, kedvesek és roppant beszédesek… Egészen Pünkösdig mindenki akciózik, rendkívül jó árakat meg lehet csípni, és garantáltan jól lebarnulva térhetünk haza.

Főszezon, annak minden előnyével, és hátrányával. Bizonyosan az előbbi az időjárás. Július a legmelegebb – és egyben legszárazabb – hónap, de főszezonról beszélhetünk június közepétől egészen szeptember közepéig (csak ekkor kezdődik újra az iskola). Az Etruszk Riviérán persze kimondottan élvezhető a meleg, míg a városokról nem mondható el ugyanez. Firenze, Prato, Pistoia, Arezzo, Grosseto olykor 40 fokos hőséget kell elviseljenek, ezek a napok nem feltétlenül a legszerencsésebbek a városlátogató programokra. Augusztus lehet egészen hasonló júliushoz, de néha a legszeszélyesebb hónapja a nyárnak, és egyben a legcsapadékosabb, még ha a hirtelen nyári zápor után vissza is tér azonnal a hőség. Alapvetően mégis egy igen megbízható hónapja a nyárnak.

A nyár Toszkánában az aktív, élményekkel teli nyaralásra vágyók időszaka. Senki ne áltassa magát azzal, hogy kipihenve tér vissza a munkába, mert itt nincs megállás. Lépten nyomon vidámparkok, játszóházak, kulturális események, kiállítások, nyári színházak, koncertek, sportrendezvények és versenyek, piacok, vásárok, nagy evés-ivások, festa-k és sagra-k… Na és persze – bár elsőként kellett volna említenem – a tenger, mely a pancsoláson kívül számtalan szórakozási, sportolási, vagy éppen kikapcsolódási lehetőséget kínál. Az idő csodás, a nap ragyog, az éjszakai hőmérséklet sem az alvásra, mint inkább a sétákra, szórakozásra csábít. A tenger tiszta és kellemesen hűsítő, ki sem akarunk jönni belőle. Egyszóval: NONSTOP élvezetek.

A szeptembert szinte vétek ide sorolni, hisz a nyár minden jegyét magán viseli még. Sőt, sokszor még október is. Természetesen a napok folyamatosan rövidülnek, estére már jobban lehűl a levegő, és gyakrabban esik. Mégis, már a novembert közelítjük, mire valóban a természet is fejet hajt, és kénytelen elfogadni, hogy ez az év is lassan elmúlik. A november kimondottan esős hónap általában, bár sokszor napközben még elég kellemes is lehet a hőmérséklet, éjszakára azonban már jócskán lehűl.

Élvezhetjük még a nyár minden előnyét, talán már egy kicsit lassabban, nyugodtabban, és nem utolsósorban olcsóbban. A tengerpart, a szigetek szép lassan kiürülnek, kevesebben kell osztozkodnunk az utolsó napsugarakon. Számomra ezek a legszebb napok a parton, imádok kivárni az utolsó pillanatig, és csak naplemente után hazasétálni. Az éttermekben, bárokban újra lehet helyet találni, nem kell előre foglalni. A vidámparkokban az utolsó köröket már ajándékba adják, még a fagyiból is valamivel nagyobbat kennek a tölcsérre. Beindul a gomba- és a vadász szezon, a kedvünk, és a gyomrunk is felkészült az idei gasztronómiai felfedező túrákra (elég a salátákból!). A borospincékben a házigazdák aggódó és kiváncsi arcát kicsit megmosolyogva – hogy mit is szólunk az újborhoz – teljesen beleéljük magunkat az ítéletet mondó főkóstoló szerepébe. Mindeközben csak egyre tudunk gondolni: milyen gyönyörű is Toszkána ősszel…

Az Appenninek hegygerince szinte az egész tartományt megvédi a téli évszakban a fagyos szelektől (tramontana=északi szél, grecale=északkeleti szél, levante=keleti szél), melynek köszönhetően a toszkán tél sokkal kevésbé rideg az olasz csizma ugyanezen szélességi fokán lévő keleti tartományokhoz képest. Ennek következtében a havazás is nagyon ritka Toszkánában 400 m alatt, így pl. Grosseto, Livorno, Pisa, Lucca és Firenze környékén. Pistoia, majd Prato azok a városok, ahol a „leggyakrabban” havazik, la. 2-3-szor telente, de sokszor, csak mint átfutó jelenség, és nem marad meg a hó. A tengerpart mentén szinte sohasem havazik, olyannyira, hogy szenzációnak számít, ha hópelyhek hullanak az égből: ez történt pl. 1956-ban és ’85-ben, majd néhány elszórt, gyenge havazás ’96-ban, 2005 Szilveszterén és 2012 február elsején. Egyetlen kivétel természetesen az Appenninek magas hegyvidéke, ahol egész télen át lehet élvezni a téli sportok örömeit.

Legyen bár a leghidegebb évszak, Toszkána sokszor decemberben is el tudja felejtetni az emberrel minden gondját-baját (és ezt nem csak mi látjuk így, akik a turizmusban dolgozunk, és télen szabadabbak vagyunk). Bár én magam is minden évben sóhajtozom egy kicsit, amikor eljön a Karácsony, és az nem olyan csodálatosan fehér, mint amilyenhez gyermekkoromban szoktam, mégis megvígasztalódom, amikor a csodálatos napsütésben sétálgathatunk a tengerparton, és egy szál ingben dobálhatjuk – sokszor mezítláb – a vízbe a kavicsokat (mert hisz a gyerekeknek nincs is annál jobb szórakozás!) Még boldogítóbb ez az érzés, amikor arra gondolok, hogy hisz már otthon sincsenek többé azok a gyönyörű, fehér telek, mint valaha, csak a szürkeség, a köd és a locs-pocs.

Persze tudom, hogy amikor az ember a toszkánai utazását tervezgeti, akkor eszébe sem jut a téli időszak, én mégis azt merem tanácsolni – főleg azoknak, akik már többször jártak itt –, hogy egyszer próbálják ki ezt az élményt is. Kicsit rizikós, hisz szürke, esős napok itt is vannak, és az időjárást senki nem tudja magának előre bebiztosítani. Mégis, a felhők mögül előbújó nap – amely olyan erővel tör elő, mintha azonnal a nyarat követelné – valami különleges töltetet tud ajándékozni az embernek; mindenkinek ajánlom, aki otthon (főleg a nagyvárosokban) néha úgy érzi, hogy a tél már soha nem akar elmúlni, és semmihez sincs kedve, és minden, és mindenki idegesíti… Itt erőt meríthet arra az időre, amit még át kell vészelni tavaszig, és miért ne, mondjuk élvezve valamelyik gyógyfürdő kényeztető szolgáltatásait.

Érdemes persze a napkúrát más programmal is összeegyeztetni, és szerencsére Toszkánában a tél sem eseménymentes. Közhely lenne azzal megúszni iménti állítást, hogy a múzeumok, kiállítások ilyenkor is látogathatók, és legalább nincs tömeg. December hónap – a karácsonyi készülődés – különleges varázzsal bír itt, minden faluban hagyományőrző kézműves vásárok, a városokban pedig csillogó-villogó kirakatok csalogatják az embert. A cukrászdák készítik már a csak erre az időszakra jellemző különleges édes csodáikat, kuglófokat, kalácsokat, melyeknek nem lehet ellenállni egy cappuccino kíséretében. Az olaszok egyik legszebb – és számunkra legérdekesebb – karácsonyi hagyománya a betlehem építés, melynek különleges változatait – sokszor emberi méretekben, vagy éppen miniatűr változatban – a települések büszkén állítják ki a főtereikre.

Tél végén pedig ott a karnevál. Anélkül, hogy a velenceit akarnám bántani, ez itt nem színház. Itt az élet, a hétköznapok, az emberek. Gyerekek, öregek, mindenki jelmezben. Viareggio egész Olaszország egyik leggazdagabb, legszínesebb karneválját rendezi meg egy hónapon keresztül, minden hétvégén a farsang időszakában. Ebben az időszakban a környék szállodái mind kinyitnak, de sok egész télen nyitva tart. Az üdülőközpontok – apartmanok, bungallók – általában zárva tartanak télen, de a délebbi partvidéken nem ritka, hogy egy-két kemping is nyitva van.