JÁTSSZ ÉS NYERJ VELEM TOSZKÁN NYARALÁST

Álmomban sem mertem remélni akkora sikert a honlapnak, mint amilyennel nap mint nap szembesülök. Nem is győzöm megköszönni az egyes levélíróknak, és kifejezni az örömömet mindenkinek. MINDENKINEK!!! Annak, aki velem foglal, és teljes bizalommal indul neki a régen várt utazásnak. Annak, aki utána még azzal is megtisztel, hogy ír a Vendégkönyvembe néhány sort (és ez szinte mindig pozitív…). Annak, aki felhív, hogy megérkezett, minden rendben. Annak, aki meglátogat, vagy valahol találkozunk. Annak, aki rámbízza magát, amikor baj van: lerobban a kocsija, megbetegszik a gyermeke. Annak, aki élete egyik legfontosabb élményét, a nászútját, és az esküvőjét szervezi velem. Annak, aki kinyomtatja az oldalaimat, kis kézikönyvet készítve, és azzal utazgatja be Toscanát. Annak, aki egyenesen kezdőlapjának teszi a Toscanautazást, de legalábbis felveszi a Kedvencek közé. Annak, aki bombáz a kérdéseivel a legapróbb részletekig. És annak is, aki nap, mint nap olvasgatja a honlapot, még ha egyenlőre nem is engedheti meg magának ezt az álomutazást….

Nem titkolom, a legutóbbi kategóriára gondoltam elsősorban, amikor dédelgetni kezdtem egy merész ötletet arról, hogyan is hálálhatnám meg ezt a hűséget, ragaszkodást. Végülis a családom is belement… Az időzítés Karácsonyra pedig csak még szebbé varázsolja ezt a különleges ajándékot.

2012 szezonjára egy hetes nyaralást tervezünk kisorsolni, csak amolyan házi módszerekkel, családiasan, úgy, ahogy az egész honlap elindult, és fejlődik. Ma már ott tartunk, hogy Anna lányom a legizgatottabb, mert megígértük neki, hogy ő fog sorsolni.

Szabályokat azonban le kell fektetnem: a játékban MINDENKI  részt vehet, függetlenül attól járt-e már itt, vagy sem, írt-e nekem, vagy sem, ismerjük-e egymást, vagy sem… A beugró: írni nekem néhány sort – pontosítom: legalább 100 SZÓt – egyetlen témában: (meglepő módon) Toszkánáról. A kérdés tehát: Neked mi jut eszedbe Toszkánáról? Mi jelképezi számodra a legjobban Toszkánát? Az írásokat a toscanautazas@icloud.com címre várom (elég az e-mailes borítékra klikkelni a honlapon), NÉVvel és E-MAIL címmel (ez titkos marad), hogy ellenőrizni is tudjak egy fontos alapszabályt: mindenkinek csak 1 lehetősége van játszani. A részvétel visszaigazolásaként mindenkinek küldük egy kódfélét, sorszámot. A játékban az vesz részt, akinek ilyen kódja van. A legjobb írásokat publikálom is, tehát a játékban való részvétel egyben beleegyezés is a publikálásba.

A leveleket 2011 DECEMBER 20 éjfélig várom a levél tárgyaként elég a JÁTÉK szót írni. 24-én a délelőtti órákban sorsolunk, és 12 órától látható a sorsolásról készült film honlapomon, a Toscana TV-ben. A nyertest természetesen e-mailen is értesítem, és minden részletet megbeszélünk. Nagyon remélem, hogy valakinek boldog perceket okoz majd a mi karácsonyi ajándékunk.

És akkor még néhány szó a nyereményről: egy hetes tartózkodás a 2012-es szezonban egy négyszemélyes apartmanban, a La Casetta residence-ben 4 fő részére. A nyaralás időpontja szabadon választható, és a foglalás időpontja sem kötött, ezzel azonban együtt jár, hogy a kapacitást tiszteletben kell tartani. A nyertes tehát minél előbb foglal, annál nagyobb eséllyel tudjuk kielégíteni kérését a kért időpontban. Az utazást a nyertes maga kell megoldja saját költségen. A szállás ellátással nem jár, de a nyertes a La Casetta residence minden többi vendégével egyenértékű, tehát szabadon használhatja a medenceparkot, a játszótereket, barbecue-t, stb…, és saját költségen a fizető vendéglátóhelyeket és az egyéb, fizető szolgáltatásokat (pl. teniszpályát, stb…).

ÓRA INDUL, VÁROM AZ E-MAILEKET!!!!!

…ÉS AKKOR JÖHETNEK A PÁLYÁZÓK – KÓDSZÁMMAL:

100 – Az első gondolatom Toszkánával kapcsolatban az idei (2011-es) nyár. A párommal 2010. szeptemberében ismertük meg egymást és még az ismerkedésünkkor beszélgettünk arról, hogy ki hova jutna el legszívesebben. És én akkor emlegettem elsőként Toszkánát, amire ő is hevesen helyeselt. És hogy miért pont Toszkána? Mert nem jártam még Olaszországban egészen idáig, viszont Toszkánáról sok szépet hallani. És persze a legerősebb hatással a Frances Meyes könyve alapján készült film, a Napsütötte Toscana volt rám, mivel a filmet épp jókor néztem és mélyen a szívembe hatolt. Fantasztikus volt a táj és a filmen keresztül éreztem az élményt, ahogy a főhősnő járt-kelt Toszkánában. Nagyon tetszett, és szerettem volna a helyébe lépni kicsit.

Így hát a párommal 2011. szeptemberében fogtuk magunkat és felfedeztük magunknak Toszkánát. Előtte Nálad is érdeklődtünk, mivel nagy szerencsénkre rátaláltunk a honlapodra, ahonnan minden hasznos információt ki is nyomattunk. Így 10 fantasztikusan aktív napot töltöttünk el, bejárva a Chianti-dombságot, Volterrát, San Gimignanot, Sienát, Vincit, Pisát, Luccát, Firenzét és megjártuk Reggellot és a The Mall-t, illetve Vadát és a homokos tengerpartot.

Azt hiszem ezzel az aktív 10 nappal beletettünk minden fontos látványosságot, a pihenést, a fürdőzést, a vásárlást, s mivel megkóstoltuk az olasz specialitásokat és finom borokat, még a gasztronómiát is a nyaralásunkba. Így Toszkánáról nekem mindez eszembe jut: az a 10 nap, a romantika, a kultúra, a reneszánsz, a tenger, a borok, a tészták, a kőfallal körülvett óvárosok, a napsütés, a dombok.

De azt hiszem a legfontosabb, ami eszembe juthat, az talán a SZERELMEM: az, hogy rátaláltam a másik felemre, arra az emberre akit egész életembe kerestem és az első közös romantikus nyaralásunkat egy olyan helyen tölthettük, ami egyszerűen tele van romantikával és szenvedéllyel, és Ő ott volt velem. Igen Ő fog eszembe jutni Toszkánáról …… míg másnak a Dávid-szobor  2011.11.18. Kovács Nikoletta

101 – Kedves Andrea! Mit jelent számunkra Toscana? Egy csodálatos BETELJESÜLT ÁLOM, amit tovább szeretnénk álmodni és megélni.Az úgy kezdődőtt,hogy terveink között volt elutazni a napsütötte dimbes-dombos tájra.E témában keresve-kutatva rátaláltam Andrea oldalára.A kedvencem lett.Az úthoz mégis a véletlen vagy a jósorsunk segített hozzá A férjemmel mindketten az idén töltöttük az 50.évet és egy szép utazással akartuk megajándékozni egymást.A választott ciprusi útról lecsúsztunk és eldöntöttük most kell Toscanába mennünk.Kinyomtattuk Andrea uticél javaslatait,feltettem neki egy sor kérdést,majd vártuk a nagy napot.Ez volt áprilisban a tavaszi szünetben.Csodálatous volt az idő,mindennapra egy uticélt tűztünk ki,és bérelt autóval megnéztük ezeket.Még Andreával is találkoztunk abban a szuper campingben!Nagyon megnyugtató volt ,hogy bármikor számíthatunk a segítségére.Már sokfelé utaztunk külföldön,de ez életünk legtökéletesebb utazása közé tartozik.A tengerparton laktunk,megnéztük Vadán a fehér homokos partot.Voltunk Elba szigetén,Volterrán,San Gimigniánon.Sienában Pitigliánoban ámultunk-bámultunk Saturniában.Grosettoban.Nagyon sok szépség még kimaradt,ezért tervezzük hogy visszamegyünk egyszer .

Toscanát látni és beleszeretni! Szeretettel :  Dajka Józsefné

102 – 2011 tavaszán voltam Toscanában, férjemmel. Icipici kis utazásunk csak csekélyke bepillantást adott e gyönyörű környezetbe. Pisa – Livorno – Firenze városokat jártuk be.

Csoda volt! Imádtuk az embereket, hogy még kérdezni sem kellett, már ott álltak mellettünk, hogy segítsenek. Vicces, hogy angolul próbál az ember kommunikálni velük, és olaszul kézzel-lábbal elmondanak mindent. Hozzáteszem úgy, hogy azt tényleg meg is értjük!

Legnagyobb hatást egy idősebb férfi buszvezető tett rám, Livorno és Quercianella között. A kedvessége, a temperamentuma… elmondhatatlan! Nem volt olyan fel vagy leszálló akihez ne lett volna legalább két jó szava.

Amit a tájban nagyon szeretek, azok a pálmafák, a színes virágok, a sárga mezők és mi más, mint a narancs, ahogy érik a fán. Egy esetben sikerült közvetlenül fáról ennünk narancsot… Hát, össze se hasonlítható az itthoni piacon kapható naranccsal!

A tenger… Sajnos fürödni még nem tudtunk benne, mert az időjárás akkor nem engedte meg, de a kéksége, a tisztasága varázslatos!

És ki ne maradjon a pizza! Amióta Toscanában megkóstoltam a pizzát, őszintén mondom, itthon rá se nézek. Próbáltam már olasz pizzériát keresni ahol kemencében sütik, de valahogy mégsem ugyanaz, mintha az olasz szív hiányozna belőle… Csatári Juhász Ágnes

103 – Lisztes kézzel fogom a poharat, Aperol spritzet kortyolok, pucolom az édesköményt, szeletekre vágom, szomszéd gazdától kapott olivaolajon párolom, fokhagymagerezdek, frissen őrölt bors. Forr a víz, tagliatelle-t beledobom, érlelt juhsajtot reszelek, forró tésztán olvadozik.

Napon szárított paradicsomból, kenyér beléből főzöm a levest, zsályaleveleket vajban fonnyasztom, fehérbabbal keverem, löttyintés fehérbor.

Százéves terméskő falak közt vaddisznókolbászt karikázok, ujjaim közt polenta pereg, gyöngyöző vízbe zúdítom, fakanállal kevergetve sűrítem, felkockázom grillen pirítom, kolbászt ráhalmozom, nagy fekete olivabogyóval teraszon tálalom.

Fáról citromot szakítok, levét facsarom, héját reszelem, cukorral keverem, bazsalikomot tépek hozzá, frissítő granita hűl a jégen. Gyönyörű érett a füge, muszáj beleharapni, fagylalt tetejére negyedelem.

Kelő tésztámat fenyőfa deszkára borítom, él lélegzik, megölelem táncra perdülök vele. Vagy inkább friss rozmaringgal gyúrom, elfelezem, részekre osztom. Kis gombócokká formálom, hosszúra sodrom, nagy szemű tengeri sóval szórom, napon pihentetem, kerti kemencében sütöm.

Teljes kiőrlésű lisztből, élesztőből, etruszk tenger hullámaiból gyúrom a grissinit, sűrű aranyszín olivaolajba mártom, jéghideg rosé fröccs buborékok közt, guardistallói naplementében fürdöm álmomban. Rubin Eszter

104 –Hogy mit jelent nekem Toscana? Maga a csoda!

Hosszú évek után végre ismét távoli tájakon járhattam kis családommal,férjemmel és három , már nagy gyermekemmel , idén nyáron Olaszországban. Önnek köszönhetően, biztos szállásunk volt a kempingekben, ahogy tanácsolta, előre lefoglaltam a helyeket. Négy éjszakát töltöttünk Cecinában. Természetesen sok fürdéssel a gyönyörű, tiszta tengerben. Egy napra Pisába mentünk. A gyerekeknek itt tetszett a legjobban, a dóm,a torony.(rajtam kívül a többiek fel is merészkedtek). Gyerekkoromban engem is elhoztak a szüleim,de most is úgy csodálkoztam rá a szép épületekre,mint akkor.

Egy délelőttöt egy sziklásabb tengerparton töltöttünk, kis  kukucskálással a tengerbe. Aznap délután  kis autós kirándulást tettünk Bolgheribe, Bibbonába, Casale Marittimába        .Bár nem gyalogosan tettük meg az utat,meg-meg álltunk nézelődni, sok képet csináltunk. Nagyon tetszettek a dombok között meghúzódó kis kúriák, a szőlősdombok, olajfaligetek. Jó lenne eltölteni pár napot egyszer egy ilyen szálláson,megkóstolni a helyi borokat, találkozni az ott élőkkel. Cecinába többször is besétáltunk esténként,nézelődni. 

Ó, és azok a pizzák! A kempingben helyben sütöttek, nem lehetett ellenállni az illatoknak, a  csábításnak. Firenzében két éjszakát töltöttünk, napközben jártuk a várost ,a múzeumokat, piacot, bámuldoztunk a Ponte Vecchio-n. Este gyönyörű volt a látkép a Michelangelo térről, a kivilágított város a hegyek között!

Hazafelé még Pádovában és Velencében is jártunk. Ezer szót is tudnék írni, vagy még többet is. Csodálatos volt, ezerszer visszamennék! Kovács Nóra

105 – Mi jut eszembe Toscana-ról? Puccini, Dante, Leonardo da Vinci, Pinocchio. Az olajfák, a kanyargós domboldal, a szőlőtőkék, a szikrázó napsütés, a tiszta tengervíz. A citromfa, az azálea, a leánder.  Lucca városfala és a Caffe di Simo, ahol életem legfinomabb forró csokiját ittam, Firenze és a Ponte Vecchio, Pisa és a még mindig ferde torony, Siena és a contrada-k (a kedvenc a liba), San Gimignano és kőtornyai, Livorno és a tenger illata.

Az idős benzinkutas néni és bácsi, akiktől olyan olasz nyelven kaptunk útbaigazítást a legközelebbi borospincéhez, hogy napokig próbáltuk azt értelmezni. A zöld bőrtáska, melyre sajnáltam akkor ott pénzt költeni, most pedig nagyon bánom.  A Vespa, ami miatt korán keltünk és órákig utaztunk. Az eladó nyári lakok, melyek után sóvárogtunk.

Lucia, aki egy egész házat bocsátott rendelkezésünkre és megbízott bennünk, miközben soha előtte nem találkoztunk.

Végül, de nem utolsó sorban, a legértékesebb örök emlék: pici pocaklakó kisfiam fogantatása. J – Péteri-Sipos Ágnes

106 – Kedves Andrea! Mi jut eszembe Toszkánáról? Természetesen 2011 ősze, amikor pár felejthetetlen napot töltöttem ott a barátnőmmel. Az egész olasz út egy “bosszúhadjárat” volt, hiszen már tavaly ősszel is ide készültünk, de a munkahelyünk keresztülhúzta a számításainkat. Történt ugyanis, hogy egy üzleti útra próbáltunk rászervezni egy kis üdülést, de az utolsó pillanatban a barátnőm főnökei megváltoztatták a konferencia helyét. Igy történt hogy egyazon napon repültünk el…csak ő Brüsszelbe én pedig Rómába. De idén megbosszultuk! Szabadságot vettünk ki és nekivágtunk Toszkánának. Elképesztően jó nyaralásban volt részünk. Legjobban a Mulino di Qercegrossa nevű szállás tetszett, amit a helyiek segítségével találtunk csak meg. A GPS-ünk csődöt mondott, mert az út számát adtuk meg házszámként, így rengeteget kavarogtunk. Viszont amikor végre megérkeztünk egy fejedelmi vacsorával jutalmaztuk magunkat. Másnap pedig a víziparkban vígasztalódtunk. Állati jó volt.

Mi jelképezi számomra leginkább Toszkánát? Az érlelt sonka a sárgadinnye, ami együtt egy kiváló és különleges olasz étel. Sokszor ettünk ilyet Toszkánában. Ráadásul azóta a popsijára csapva hangzik el a “prosuttó” és a dekoltázsára mutatva mondom, hogy “meloni”… Ez a mi kis pikáns toszkán viccünk. Jó kis nyaralás volt, na! Szigeti Csaba

107 – 2011.nyara volt az amikor Toscanaba látogattunk a családdal.Az emlékek még élénken élnek szivesen gondolok vissza rájuk. A tervezést az interneten kezdtem,mely során bukkantam rá a honlapodra.Rengeteg információval és ismerettel lettem gazdagabb. Szállást is némi egyeztetés után gördülékenyen sikerült lefoglalnom. Hasznosnak bizonyult,hogy szinte mindenhova előre foglalt időpontra mentünk igy a sok órás várakozás helyett több időnk marad felfeldezni a városokat. Pisa, Siena, Firenze mind egy kis ékszerdoboz. Volterra volt a kedvenc minden este besétáltunk ódon falai közé levezetni és megbeszélni a napközbeni élményeket. Feleségem mai napig emlegeti a számára felejthetetlen Bocelli koncertet,valamint San Gimignano romantikus és hangulatos főterét. Üdvözlettel Kiss Attila

108 – Toszkána, Toszkána tudom nagyon vársz már engem! Kis dimbes-dombos táj, tele szőlőlugassal, olajfákkal, narancsfákkal, kacskaringós utakkal, tanyasi házakkal, szőlőpincékkel, így tudlak elképzelni téged. Mintha egy romantikus filmben lennék. A városok, falucskák tele kedves emberekkel, az idős emberek olyanok mint a saját nagyszüleim. Firenze, Pisa, Siena az olasz művészetek, szobrok, épületek váltakoznak. Az olasz kultúra egyik fellegvára ez a környék. Ahol az ember érzése a nyugalom szigete felé hajlik, pedig még a tengerpartra le sem értünk, hogy esetleg a szigetvilágot, pl. Elbát az óriási tobozú fenyőfáival, leánderjeivel és pompás tengerpartjával megtekintsük. Kanyarodjuk vissza a földrészhez: a tengerpartja több mint 300 km. Gyönyőrű égkék tenger szinte vonz, akár egy képen is.  Finomhomokos széles tengerpartja, napágyakkal néhol zsúfolt, néhol nyugodt part váltogatja egymást. A hotelépületek és a nyaralótelepek illeszkednek a tájképbe. A hozzákapcsolódó rész, az etruszk Riviéra, csábít a magányos öblein keresztül, gyalog, vagy hajóval is elérhető. Egy “meseút” mentén kastélyokat, színházat, kolostorokat, kúriákat láthatunk. Egyszer e mesébe én is bepillantanék! Dala Zsuzsa

109 – Amióta az eszemet tudom, imádom Olaszországot. Nem tudom miért, valami megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan kötödés vonz ehhez az országhoz, mintha az előző életemben itt éltem volna. Amíg nem jártam itt, addig is sokat álmodtam róla. Nem véletlen, hogy elkezdtem olaszul tanulni és úticélnak nem tudok mást elképzelni, csakis Itáliát. 

Toscana nekem a boldogságot jelenti. Azt a kis időt, amit a rohanó és stresszes életünkből sikerül megmenteni és megadatik a lehetőség, hogy eljussunk erre a csodás helyre. Ahol hűsölhetünk a ciprusfák árnyékban, minden bánatunkat elfelejtjük egy jó pohár, finom bor mellett és romantikus sétákat tehetünk az ódon városok falai között vagy akár a tengerparton. Mégis Casale Marittimo felé közeledve csapott meg az igazi toszkán hangulat.  A táj lenyűgözött azzal, hogy a falakból, a település egész lényéből árad a végtelen nyugalom. A házuk előtt üldögélő idős emberek, akik nem rohannak, nem idegeskednek. Talán nincs is miért, hiszen a munkájuk az életük, megelégedettek, sugárzik arcukról a boldogság. De a fiatal lány a butik előtt ugyanígy segítőkész, útbaigazít – éttermet keresünk, mert megéheztünk – és közben azon gondolkodom, hogy ezen a kis településen, hogyan tudnak megélni a vendéglátók, szolgáltatásnyújtók. Valószínűleg így. A turistákért mindent megtesznek és örülnek annak, hogy szépnek találjuk otthonukat. Nem kellenek a szavak, vagy a nyelv megértése, mert érzik, hogy aki ideérkezik, az hazatalál. 

Az ott készített fotókat büszkén mutatom meg mindenkinek, azóta is sírás fojtogatja a torkomat, ha arra gondolok, hogy mennyivel értékesebb és színesebb életet élhetnek azok, akik ideszülettek és azóta is itt élhetnek. Mint a néni a fotón, aki talán épp hazafelé igyekszik…

Szívem szerint már most indulnék vissza és megélném a „dolce vita” érzést, amit csak Olaszország adhat meg. Gál Szilvia

110  – Toszkana,  rohanó világunkban a béke és a nyugalom “szigete”!

Amikor beírtam a google keresőjébe Toszkánát, a Toscana Utazás oldalt adta ki legelőször. Rákattintottunk! Beleszerettünk! Egy hétre terveztük az utat, de az általad feltöltött képeket nézegetve úgy gondoltuk, egy hét nem lesz elég. Kettő is kevés volt.

Két hét, 4000 km, és úgy éreztük, nem láttunk még mindent. Hegyek, dombok, olajfák, és legfőképpen, ami számunkra valójában Toszkána, a napraforgók, melyek  úgy terülnek el a dombokon, hogy arcukat a nap felé fordítva tudjanak sütkérezni. A szőlőültetvények, melyek katonás sorrendben várják a szüretet. A bor, melyet minden túlzás nélkül állíthatom, talán az egyik legizgalmasabb ízvilággal rendelkezik.

Lehetetlen száz szóban leírni, azt a gasztronómiai kánaánt, amivel utunk során találkoztunk. A dombok tetején megbúvó kis falvak, a hagyományukat máig őrző középkori várak, melyek kapuin belépve az utazó úgy érezheti,mintha visszament volna az időben 300 évet.  A hajnali ködpára, mint valami paplan takaró lepi be a dombokat, és szemet gyönyörködtető látvány a dombok mögül  felkelő nap.

Úgy éreztük, sohasem akarunk hazamenni, úgy éreztük, ahogy a földjüket művelő embereket néztük, hogy ide akarunk tartozni, érezni akarjuk nap mint nap a föld illatát, a tenger sós ízét. Annak, aki az életét a nagyvárosi forgatagban éli le, Toszkána maga a mennyország, és két hétig úgy érezhettük  magunkat, mint Alíz csodaországban.

Visszavágyunk! Andi, Zoli

111  – Van egy hely a Világon, ahol másképp kel fel a Nap, ahol a virágok szebbek, ahol az emberek jobbak.

Ahol, kicsit megáll az idő, ahol minden kőnek története van, ahol elfelejted azt, amiben élsz, ahol nem hiányzik a térerő, az internet, a navigáció, ahol nem vágysz arra, hogy felhajts az autópálya legközelebb eső kihajtóján és gyorsan odaérj ahová indultál.

Ahol nem tudsz elveszni, mert, amint tanácstalanul megállsz, hogy merre tovább, megáll melletted valaki őszinte, segítő szándékkal.

Ahol úgy élnek az emberek, ahogy Te is szeretnél, ahol léteznek azok a szavak, amikre a mai rohanó világban nincs idő… Szeretet, megértés, odafigyelés, emberség, barátság…

Ahol az embereknek van idejük egymásra, van idejük élni és megélni a pillanatot.

Ahol a boldogsághoz annyi is elég, hogy süt a Nap, vagy éppen esik az eső.


Tudod, arra gondoltam, hogy az ember hatalma alá akar vonni mindent (és mindenkit), uralni és birtokolni akar. 
Pedig csak élnünk kéne!
Nem törődvén azzal, hogy mit gondol rólunk más.
Mindig a magunk örömét keresve. Szeretteinket boldoggá téve.
ÉLNI. 
Nem a körülményeinket okolni helyzetünkért.
A Világ, a környezet, a dolgok, az ember, nem jó vagy rossz! Gondolataink által válnak azzá.

Tudod, arra gondoltam, hogy…
nem KELL pozitívan gondolkodni, mindenkiben a jót látni, minden dolognak a szépségét keresni.
Lehet negatívan, közönyben, gyűlöletben is élni. 
De érdemes??? 


Tudod, arra gondoltam, hogy nem a Világnak kellene változni, hanem az embereknek.
Észre kellene venni, hogy azok a dolgok a legértékesebbek, amelyek nem megvehetők.
Értéke csak annak van, aminek nincs ára.

Az életben a kis dolgok a legnagyobbak.
A pénz boldogít?
A pénz egy szükséges rossz. Gyarló az ember. Árat adott mindennek.
Próbálják elhitetni velünk, hogy ha lcd tévénk, csúcstechnológiás telefonunk, laptopunk, stb… van boldogok leszünk és elégedettek.



Mikor láttad felkelni/lemenni a napot?
Mikor csodálkoztál rá egy szivárványra?
Mikor gyönyörködtél a nap sugaraiban vagy éppen az esőben?



Gyerekként megvolt bennünk mindez a képesség. 
A csodálkozás varázsa.
Az öröm. 
Az időtlenség. 
Nem foglalkoztatott minket az idő múlása.
Nem befolyásolta érzelmeinket, hogy éppen sütött a nap vagy esett az eső…



Igen, van egy hely a Világon, ahol nincs múlt és jövő. Csak a pillanat.

Nekem ezt jelenti Toszkána…

„A hely, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem!” Gódorné Kopándi Anita

112 – Hogy mi jut eszembe Toscanaról? Minden ami szép és jó, mosoly, kedvesség, jó ételek-italok, napsütés, vidámság! A férjemmel, ha tehetjük, minden évben megyünk Toscanaba, gyakran a te segítségeddel, amiért külön köszönet neked. Az idén egy csodálatos úszómedencés villában nyaraltunk 3! hetet a kis kutyánkkal. A telefonunkra fel volt töltve egy pár sláger és azokat hallgatva úsztunk a medencében, ebédeltünk a teraszon, vagy este a kertben csodáltuk a naplementét egy pohár igazi Toscan bor mellett. Ezeket a zenéket itthon is sűrün hallgatjuk és szinte táncra perdülünk otthon, miközben felidézzük azokat a csodálatos pillanatokat, amit Olaszországban töltöttünk!

Olaszország az az ország, ahol le tudnám élni az életemet! Tetszik a mentalitásuk, a lazaságuk, az, hogy ők még tudják élvezni az életet! Férjemmel, szinte az összes híresebb, nevezetesebb városban megfordoltunk, amit csak lehetett, megnéztünk, fel-lemásztunk, kipróbáltunk. Soha, semmilyen körülmények között nem ért minket kellemetlenség, attrocitás, soha senki nem sértett, vagy bántott meg, nem raboltak ki és nem csaptak be minket. Mindig kedvesen, segítőkészséggel fordultak hozzánk, még a morcos ember is barátságosan válaszolt, ha megkérdeztük, hogy ezt vagy azt hol találjuk. San Gimignano környékén főszezonban, szinte lehetetlen szabad parkolót találni. Már vagy egy félórája kőröztünk, mire a férjem nagyon begurult, és azt mondta, hogy hagyjuk az egészet, menjünk haza. Abban a pillanatban, megláttunk egy nőt, aki messziről elkezdett integetni nekünk. Nem lehetett félreérteni, kifejezetten nekünk intett. Egy nagy parkoló közepén állt és hívott be minket. Ahol mi álltunk, nem lehetett látni, hogy az tulajdonképpen szinteltolásos parkoló, tehát lejjebb is volt egy nagy parkolórész. Ezt a hölgyet követtük, akiről mint később kiderült olasz volt, és akkor vettük észre, hogy az alsó parkolóból jött fel, a családja épp akkor szállt be az autóba és álltak ki a helyről. A parkoló teljesen tele volt. Ott lett világos, hogy, ez a hölgy nem volt rest feljönni a felső részre, hogy valakinek segítsen beállni a saját helyükre. Mi meg ott álltunk ledöbbenve, hogy mi ilyet még sosem láttunk, ekkora segítőkészséggel még nem találkoztunk az életünkben! Teljesen meg voltunk győződve arról, hogy ez a hölgy egy ANGYAL volt és azért jött segíteni, hogy ne menjünk haza, hanem inkább nézzük meg ezt a felejthetetlen San Gimignanót. Köszönjük neki, tényleg felejthetetlen volt! De mesélhetnék arról, hogy egy cukrászdánál megálltunk egy fagyira és megkérdeztük az árust, hogy hol találjuk az Etruszk múzeumot, mire ő kijött, hogy jobban el tudja nekünk magyarázni, sőt, még a padon ülő ismerőseit is megkérdezte. Annyira magyarázott, hogy a fagyi árát nem is kérte el. Mikor ez tudatosult bennünk, visszamentünk, hogy kifizessük, de ő nem engedte, azt mondta, hogy váljék egészségünkre és örül, hogy segíthetett nekünk.

Ha Olaszországra gondolok, melegség önti el a szívemet! Ha legközelebb választhatnék, hogy hová szülessek, akkor biztosan ezt az országot jelölném meg, a férjemmel együtt! Drága Andikám, ezeket a gondolatokat, élményeket a játék nélkül is szándékoztam neked elmondani, igaz, személyesen, de talán így is átment az az érzés, amit a szívemben örzök már nagyon régóta! Köszönöm a lehetőséget! Csiki Ildikó

113 – Kedves Andrea! Kicsit röstellem, hogy a “játék felhívás” révén jutok el újra hozzád. (Mentségemre szolgáljon, hogy rettenetesen sokat dolgozok mostanában 😀 ). Nyár óta szerettem volna megköszönni Neked, a sok segítséget melyet nyaralásunkhoz és egyben nászútunkhoz nyújtottál. Kicsi családommal (férjemmel, gyermekemmel, és anyukámmal mentünk). Amit ajánlottál szállás csodálatos volt! ( CASTELLO DI QUERCETO ). Igazi toscan hangulatú váracska. Két negatívuma, hogy elég nehézkesen találtuk meg a medencét (melynek panorámája önmagában is felüdülés volt) És hogy egy magas hegy tetején, egy várban is sikeresen megbüntettek minket a rendőrök rossz parkolás miatt! 😀

E kicsiny közösség tagjai mind kedvesek és vendégszeretőek voltak. Autóval mentünk és sikeresen útmutatásaid alapján bejártuk Rómát, Firenzét, Pisát és Velencét is. Róma maga fenségesség, minden köve sugározza magából a történelmet. Firenze művészeti kultúrája gyönyörű. Pisa tornya ámulatba ejtő. És Velence, hát igen, Velence minden szeglete maga a romantika. Ajánlom mindenkinek aki imád nagyokat sétálgatni, és közben butikok százaiban elveszni. (Anyukámat egy hétig is ott lehetet volna hagyni 😛 ) Egy kicsit azért eljutottunk a Cecinai tengerpartra is. Melyet természetesen 2 éves gyermekem imádott a legjobban. Mi meg jó kis színt szereztünk magunknak.

A pizza igazi olasz :D, a fagyi Rómában olyan, hogy azóta is érzem az ízét a számban. És megannyi élményünk van amit, elmesélni képtelenség. Már alig várom, hogy visszatérhessünk és felfedezhessünk még több várost, még több ízélményt!! Üdvözlettel: Szakács Diána (Zimmler Diána) 

114 – Kedves Andrea! Ahogy ígértem, akkor küldeném, hogy számomra mit is jelent Toszkána.

A legfontosabb dologgal kezdeném, hogy még nem jártam ott sajnos és így csak a saját képzelőerőmre és az eddig látott képek, filmek alapján tudom meghatározni, mit is jelent számomra… A kulcsszavak talán a “színek” lennének. Egyszerű és gyönyörű… Nyugodt és mégis lenyűgöző…

Amikor kimondom, vagy magamban gondolok Toszkánára, azonnal társítom hozzá a ragyogó napsütést, a sárgás zöldes mezőket, a mediterrán stílusban épült vörös cserepes kőépületeket, és persze a rubin vörös borokat… (ez utóbbit valószínűleg azért, mert nagyon kedvelem a finom borokat. 🙂 ) Számomra mindig is egy olyan hely lesz, amit úgy gondolom, életemben legalább egyszer látnom kell. Az pedig már egy más kérdés, hogy ha megtehetném, valószínűleg életem hátralévő részét is ott tölteném, annyira magávalragadó. Családommal, nyugalomban, békében, egy kis házban egy domboldalon, ahol természetesen van egy kis szőlő is… 🙂

Azt hiszem, nem is fájdítom tovább a szívemet, és itt zárnám a kis monológomat… 🙂 Remélem át tudtam adni mi is az amit én gondolok erről a tájról. Üdvözlettel, Gyula

115 – Kedves Andrea! 2011-es nyár legmeghatározóbb élménye volt Toscana a családunknak a következő paraméterekkel: 3 hét, 3 szállás, 2 felnőtt 2 gyerek (1,5 és 3,5 évesek), és 2×4 kerék(autó + 2 bickli). Szállásnak olyat igyekeztünk választani, ami a gyerekek számára is izgalmas lehet. Fantasztikus farmokon töltöttünk 1-1 hetet, ami igazi élmény volt mindegyikőnk számára. Ehhez jöttek még a csodálatos Toscan tájak, városok. Tartottunk attól, hogy a gyermekek hogyan fognak ehhez viszonyulni, de a lányom még a városlátogatásokat is imádta. Pici fiunk persze sokszor elaludt, hol a kocsiban, hol a biciklin, és hol az apukája hátán. A borok és ételek pedig minden egyes napunkat megkoronázták. Sokat láttunk, de nem eleget! Természetesen tervezzük, hogy hamarosan újra ellátogatunk ide, és a megismert barátainkat újra üdvözöljük! Ezúton is köszönöm a sok hasznos információt, amit utazás előtt kaptunk! Kas Tünde

116 – Toscana: Mikor először jártam ott, még nem tudtam, csak éreztem, hogy ez a hely a világ egyik legédesebb szeglete. Nem voltam kitanult, Toscanáról azelőtt nem sokat hallottam, így önfeledten adtam át magam a táj szépségének, hangulatának. Önmagáért, és nem a híréért szerelmesedtem bele. Lágy dombjainak ívét, zöldjét, a csodálatos olajfaligeteket a mai napig szemem előtt látom. És a magasba révedő ciprusokat az ég kékjével és lágy napsugarával. A legszelídebb táj ez, ahol valaha is barangoltam életemben. S miközben a tészták lágyan omló ízét érzem a számban, – ezeket az ízeket keresem azóta is minden egyes olasz tésztában-, hálás vagyok a sorsnak, hogy belekóstolhattam ebbe a csodálatos táj alkotta világba. És azóta is visszavágyom. Klinkovics Márta

117 – Én ugyan még sosem jártam Olaszországban, de ha mennék, Toscanába mennék szívem szerint. Toszkána Olaszország egyik legszebb tartománya – Firenze, Pisa, Siena, San Gimignano – ciprusfákkal szegélyezett kanyargós útjaival, dombok és síkságok izgalmas váltakozásával. Toszkána olyan vidék, amelyet mindenkinek látni kéne,  különleges hangulata és szépsége, varázslatos városai, hangulatos utcái, lágy vörösborai, jelentős reneszánsz örökségek otthona miatt.

Amióta megjelent a Levelek Júliának című film, azóta még több  elképzelésem van róla és minden vágyam, hogy egyszer én is végigautózzam ezeken a gyönyörű tájakon. Kéthetente biztos megnézem a filmet, mert elbűvöl  a táj szépsége. Van egy festményem is, ahol a ciprusfák és pipacsok láthatók az út mentén. Szeretek leülni elé, és bámulni a tájat, csak úgy lenni. Hát, ennyit tudok írni így ismeretlenül, erről a lenyűgöző tájról: TOSCANÁRÓL. Hirman Anikó

118 – Toszkána – ahol az elemek hiába küzdöttek.

Mert valóban ez történt, figyelj csak!

Úgy alakult, hogy párommal Toszkánába indultunk. Autónk már Velencében meghibásodott, később a GPS tagadta meg az együttműködést, így néhány eltévedésbe is beleszaladtunk… De mindhiába, mert Toszkána Luccával köszöntött bennünket, ahol töviről hegyire feltérképezhettük e bámulatos várost. A tenger Tirreniában fogott kezet velünk, a hullámok közé vetettük magunkat, majd Carrarába, a márványbirodalomba sodródtunk, amit talán be sem kell mutatnom. Végül Firenze, és az ő letaglózó megjelenése következett. A köztes órákat, estéket és chianti borokat luccai apartmanunk teraszán töltöttük – el, és poharainkba.

Mindeközben gyógyírra találtunk autónk számára, és a navigáció is rendbejött. Mert így megy ez: Toszkánában rendbe jönnek a dolgok…Üdv: Péter és Viki 🙂

 119 – Nekem mit jelent Toszkána, azt még nem tudom, de nagyon vágyom megnézni, megérezni. Persze már láttam megannyi fotót, útleírást, és mind-mind szuperlativuszokban szólt. Mivel jelenleg egy spanyol bőrbútor üzletben dolgozom, sokszor szóba kerül a toscan stílus. Én ezt a stílust úgy tudom elképzelni, hogy játszik a napfény a szőlőlugasok, pálmafák közt áttörve, rendezett, barátságos, kézzel horgolt terítős kisasztalon, nagy csokor nyári virággal, apróvirágos kisfüggönnyel az ablakon át. Kézzel festett bútorok a konyhában, hivogató, családias tüzhellyel, szépen terített kerámiákkal az asztalon. Kis teraszon kényelmes, fehér, fonott székek, virágos, puha párnácskákkal. Színek: kék, rózsaszín, zöld, fehér, sárga, persze mindennek a tompa változata. A hálószobákban friss, ropogós, csipkés, damaszt ágynemű, szép, kézzel horgolt, vagy kötött ágytakaró, édes, apró, sok párna.

A táj az biztos csodálatos lehet, hiszen minden megtalálható amire egy fáradt utazó vágyik. Rengeteg a látni, és élvezni való. Fürdés a tengerben, kirándulás biciklivel, vagy egy kisatutóval megállni minden imádott helyen. Dombok, völgyek, hangulatos, lugasos éttermek, borozók, gyönyörű tengerpart, szinte fehér homokos, vagy sziklás a maga vadócságával. Már nagyon vágyom látni!!!! Anikó

120 – 2011 nyarán nagy álmunk vált valóra, látogatást tettünk Toszkána gyönyörű tájain.. Férjemmel kettecskén töltöttünk el egy hetet Toszkána mesés vidékén. Livornóban egy kempingben szálltunk meg, ahonnan nap mint nap, szebbnél szebb tájakra barangoltunk. Jártunk Pisában, Livornóban, Luccában, Viareggióban, Firenzében és Siénában. Bebarangoltuk a toszkán dombvidéket és fürödtünk a toszkán partvidék több strandján is.

Számomra a legmeghatározóbb élmény a toszkán dombvidéken tett utazás volt. Igazán nem tudom, miért tett rám ez a vidék ilyen nagy benyomást, de csak ámultunk és bámultunk, ahogy egyik kis dombtetőre épült városkából a másikba autókáztunk. Rongyosra gyalogoltuk a lábunkat, és felhasználtuk az összes memóriát a fényképezőgépünkben. Minden városka egy darab múlt a jelenben, olyan mintha legalább 200 évvel ezelőtt járkálnál az ódon városfalak között a megkopott, ki tudja mióta funkcionáló járdákon. Semmi extra, semmi luxus, csak simán lenyűgöző táj, és az élő múlt – számomra ezt jelenti ez a vidék.

Az ismert, turisták által látogatott városok közül rám a legnagyobb benyomást Siena városa tette. Ez egyszerűen egy csodálatos hely, méterről méterre egyik csoda a másik után. Mindennek csúcsa pedig a Piazza del Campo. Valami csodálatos, megnyugtató harmónia árad belőle. Ugyan nagyon sokan voltunk azon a téren, ember ember hátán, mégis úgy éreztem, mintha csak én lennék ott ennek a csodának a közepén!

Na és természetesen lenyűgöző volt a vad, hullámzó tenger partja is az Etruszk Riviérán, ahol többet gyönyörködtünk, mint fürödtünk, de amin magam is csodálkoztam, hogy ezen olyan nagyon nem is bosszankodtam. Kárpótolt mindenért az a sok gyönyörűség, amelyet magunkba szívtunk, és még most is töltekezünk belőle egy jó pohár toszkán vörös bor mellett, amiből bevásároltunk.

Remélem még sikerül eljutnunk azokra a toszkán tájakra is, ahová az idő szűkössége (1 hét ) miatt ezen a nyáron nem jutottunk el! Köszönjük Andreának a segítséget a programunk összeállításában, és mindenkinek bátran ajánljuk ezt a gyönyörű vidéket, ha úticélt keres. Borbély Kati és Imre Székesfehérvárról

121 – Aki még nem járt Toszkánában, az is el tudja képzelni, hogy milyen. Utánaolvas a látnivalóknak és már kész is! Én is így tettem! A sok olvasás készülődés után kialakul az emberben egy kép, ami várakozássá majd elvárássá változik. Márpedig ha Toszkánáról beszélünk, akkor igencsak magas elvárássá! Kicsit kételkedtem is, hogy meg tud-e majd felelni! Amikor aztán hazatérve összegeztem az ott tapasztaltakat, meg kellett állapítanom, hogy túlszárnyalta az elképzeléseket. Hogyan történhetett ez meg velem? Pedig alaposan felkészültem! Mégis elkövettem néhány ‘hibát’, amivel nem számoltam:

– a vidék hangulata feledhetetlen, leírhatatlan, csodás (hegyek között kanyargó utak, ciprusfák, pínealigetek, olajfa ültetvények, szőlősdombok és a felsorolás sohasem ér véget…)

– ízek (nekem a tésztás vadételek és a chianti elegye na jó, vegyük hozzá a bruschettát 😉 )

– a dombtetőn csalogatóan álló középkori települések (mert ugye ha egyet megismertél, utána már mindet látni akarod!)

– és végül amit szinte megfogalmazni sem tudok: a kultúra, a történelem és a hagyományok olyan ötvözete, amelyet nem találtam máshol!

Nekem ez jut eszembe Toszkánáról! Ja! És alig várom már, hogy a falra rakhassam az ott vásárolt naptárat, hogy jövőre is velünk lehessen, legalább egy kicsit! Babály Katalin

122 – Toszkána egy mese. Amíg az ember nem jár ott, addig nem hiszi el, hogy van olyan, hogy utánozhatatlan, hamisítatlan toszkán életérzés.

Látvány, ízek és illatok. A mindig zöldellő domboldalak, a végtelen parcellákban elnyúló olajfaligetek, az út menti leanderek a színskála valamennyi színében való pompázata. A tenger illata, a takaros, szűk utcácskák lakóházai közt felfüggesztett pirosló muskátlis kaspók sora. Az utánozhatatlanul finom olasz tészták, amelyeket a háziak mosolyogva hoznak ki a vendégeknek, és amelyben érezni lehet, hogy szívük-lelkük benne van. A semmihez sem fogható borkóstolók, az ínycsiklandó borkorcsolyákkal, ahol a mamma megharagszik a turistára, ha csak feltételezni meri, hogy a kóstolásért bármiféle ellenértéket vár. Boldogság, mindig jól-lét, mert másra nincs ok. Nekem ezt jelenti Toszkána. Ható János

123 – Az első gondolatom, mikor toszkán emlékeimet idézem, hogy az emberek nyugodtak, mosolyognak, nem kapkodnak, és nem idegeskednek. Készségesek az odalátogatóval, minden mozdulatukkal, segítő szavukkal igyekeznek felejthetetlenné tenni toszkán nyaralásunkat. Ha jobban belegondolok, idei nyaralásom után igyekeztem „megtartani” még egy kicsit hazajövetelem után is a kintiekből: prosciutto-t reggeliztem ropogós péksüteménnyel, olívabogyót nassoltam, finom borokat ittam. Próbálkozni lehet, de nem az igazi. Ezt ott KELL megélni, átélni, érezni, és örökre emlékeinkbe zárni. Toszkánában minden megvan, amire az ember vágyhat. Isteni idő, gyönyörű tájak, nagyon finom ételek, hibátlan italok, csodálatos épületek, hangulatos kisvárosok, és napbarnított fiatalság. Firenze, Pisa, San Gimignano, Siena, Volterra, Grosseto, Follonica. Mindegyik más, de mégis ugyanaz. Mindent meglelünk, amit keresünk: ha egy olasz designer táskáját szeretnénk autentikus boltból megvenni, ha szűk, falusi utcácskán szeretnénk leanderekkel fotózkodni, ha a tengerben szeretnénk fürdeni, ha történelmi helyszíneket szeretnénk látni, vagy egészen egyszerűen egy isteni, eredeti olasz pizzát megenni. Így Toszkána  egyet jelent azzal, hogy meglátni, és megszeretni, és nem utolsó sorban újra és újra meglátogatni. Ható Beáta

124 – Hogy mi jut eszembe Toszkánáról? Az első, ami eszembe jut, hogy az autósok „kellemes lazaságán” kívül semmi más negatív gondolat nem jut eszembe. Ellenben rengeteg szépség, csupa pozitív benyomás. Tornyok: San Gimignano-ban sok, Pisában ferde. Kacskaringós, kanyarokat cseppet sem nélkülöző hegyi utak, cserébe szebbnél-szebb „végcélokkal”. Lucca számtalan boltja, Follonica gyönyörű tengerparti sétánya, Siena „filmsztár” tere, Volterra vámpírok-lakta hegyfoka. Kihagyhatatlanok a remek ételek: a gelato, a pizza, a pasta, az olajbogyó, a tiramisu. Az étlapok okozta klasszikus bőség zavara érzés. Legszívesebben mindenből ennék egy keveset. Nem hagyható ki a felsorolásból a gyönyörű tenger, a felejthetetlen naplementével, az oly sok festőt megihlető toszkán táj, illetve kicsiny utcácskák, helyi trattoriákkal, kézművesboltokkal, vinotékákkal. Minden városban/faluban van valami egyedi, de mégis fellelhető egy egyöntetű „toszkán” jelleg, amelyet ha az ember egyszer megtapasztal, többé soha nem felejt el, és ha tehetné, minél többször újraélné. Ható Gabriella

125 – Keserű Szilvia

126 – Minden a Napsütötte Toscana filmmel kezdődött. Beleszerettem a hangulatába.

Útikönyveket és regényeket vettem, nem volt visszaút. Azóta több alkalommal élveztem szépségét, de az utolsó két utazás leginkább emlékezetes volt. 2009-ben San Vincenzo volt a bázis. Onnan indultunk minden nap felfedezni a környéket. Eddig csak nyáron kirándultunk és most volt az első alkalom, hogy májusban keltünk útra. Megfogadtuk, hogy ezentúl mindig ezt a hónapot választjuk, hiszen még nincs igazán turista szezon, a természet pedig maga a csoda. Ekkor voltunk először Elba szigetén, ahová hosszabb időre vissza kell menni. Minden nap gyönyörködtünk a táj varázsában , magunkba szívtuk a történelem atmoszféráját. Utolsó napra maradt Volterra , ez a lenyűgöző , páratlan település. Már az odavezető úton látottak is kábulatba ejtettek, melyet csak fokoztak a dombtetőn látottak.

2011 májusi út tervezése kapcsán jutottunk el honlapodra Andrea. Mindenképpen egy Volterrához közeli családi birtokot kerestünk. Most először maradt ki az utazási iroda, abban bízva , hogy valóban minden olyan jó lesz, mint ahogyan te leírtad. Csodálatos hetet töltöttünk Maurizióéknál (Signorini-Orciatico) Minden nap a környező dombokon barangoltunk. Együtt volt velünk a teljes boldogság, az érzelmi mámor és a tökéletesség. Felejthetetlen volt a toszkán vacsora melyet Maurizió édesanyja készített és szolgált fel a lehető legnemesebb egyszerűséggel, angyali módon. Lehet, hogy ezen a héten nem is a földön jártunk.

2012 májusban úti célunk újra Toscana. Újra itt töltünk egy hetet. Ha nyerünk akkor azért, ha nem, akkor sem esünk kétségbe. Biztosan fogunk egy jó helyet találni a honlapon. Ildikó és Jancsi 

127 – Toszkána, a zanzásíthatatlan

Nehéz lesz 100 szóba zsugorítanom, hiszen 100 oldalba sem sikerült. És ez nem a szószátyár hibája, hanem Toszkánáé – e páratlan régióé, ami mindent elkövet, hogy 100 szóba véletlenül se sikerülhessen bepasszírozni: ódon történelmi városok tucatjait görgeti a látogatók elé, bájos strandok ezreit löttyinti a hullámok közé vágyóknak, Firenzét, Pisát és Siénát terelgeti a művészettörténetet habzsolni igyekvők elé, bámukatos kőkúriákat emel aranysárga-töld dombok tetejére, chiantit önt a poharakba, és friss olivát a ropogós tésztákra. S ha netán ez sem elég, előrukkol kis szigeteivel, mint Elba, vagy lenyűgöző panorámát hint szerte a tájon. Fogalmam sincs, miképp tudnám mindezt 100 szóban összegezni… Zsiga Henrik

128 – A tengerpart felé Pisában gyönyörű látvány tárul elénk. Kevés alkalommal adatik meg egy átlagembernek, hogy olyan szépet lát, hogy eláll a lélegzete. Amikor egy pillanatra levegőt is elfelejt venni, a mellkasán óriási nyomást érez, és nem tudja levenni a szemét a szépségről. Hát ilyen volt nekem a Csodák tere. A Csodák terén található épületegyüttes három gyönyörű épületből áll. A ferde torony, azaz a Campanile, a Dóm híres óratornya, ott található a megkapó és fenséges Battistero, azaz a kör alakú szentély. Az épület 55 méter magas, ami majdnem megegyezik a Ferde Torony magasságával. Kerülete közel 110 méter. Már a számok is magukért beszélnek. A látvány pedig egyenesen lenyűgöző. A szentéllyel szemközt található a Dóm épülete. A dómot megkerülve, teljes pompájában tárul elénk a Ferde Torony látványa. Aki először látja, kétség kívül nem tud biztosan dönteni azon érzései között, hogy ferdébb, vagy egyenesebb annál, mint amire számított. A Piazza dei Miracoli, a csodák tere minden épülete ferde, a homokos talaj miatt, de mégis a Campanile a legferdébb. A három épület a tér gyönyörű zöld gyepén szinte káprázik, mert carrarai fehér márványból építették. Ami viszont egyáltalán nem tetszett, az az árusok tömkelege és a néha gusztustalanságig ízléstelen áruk hatalmas választéka, ami nem messze a Csodák terétől található. Ami a legrosszabb, hogy nem lehet őket kikerülni, mert sajnos úgy pakolnak ki, hogy végig kelljen menni a portékáik között. Szerintem ilyen fenséges helyen nem szabadna engedni, hogy ennyi bóvlit áruljanak, mert túl nagy a kontraszt a falon innen és túl. Üdvözlet  Horváth Ferenc

129 – TOSCANA: FANTASZTIKUS VÁROSOK, TÖRTÉNELEM, LENYŰGÖZŐ VIDÉKI TÁJ

 Régóta terveztünk toscanai utazást, de olyat, amelyet magunk szervezünk magunknak. Nem átrohanásos, buszból „kinézéses”, turistáknak szánt központi látványosságokat befogadó, megszokott útvonalon végigvonuló, ún. „szervezett” kirándulást. Szerettük volna saját tervünk szerint, a szokásostól eltérően megnézni, bejárni, megízlelni és összességében megismerni, ezt a nagyon híres, ugyanakkor már unalomig emlegetett vidéket. Végül egy 10 napos utazást sikerült összehozni és mondhatom egy percet sem unatkoztunk, sőt, azóta is a legjobb nyaralások egyikeként emlegetjük.

Az utazásunkat Firenzében kezdtük, mindent megnéztünk, amit lehetett, végig barangoltuk a kis utcákat és nem álltunk be a kígyózó sorokba, mert tudtuk, hogy ahová lehet az interneten előre foglalni jegyet, ott azt átvéve azonnal bemehettünk. A híres épületek és az Uffizi képtár után viszont további felejthetetlen élményeket kaptunk a labirintus szerű kis utcák eldugott kis képtáraiban és eldugott kis terek templomaiban. Kifáradva éhesen, szomjasan értünk a Ponte Vecchio híd és hozzátartozó bazári hangulatú rakpartra, ahol egy kis esti borozgatásban sikerült feltámadnunk.

Persze nem hagytuk ki Pisa látványosságait sem, a Csodák terét szerintem kötelező iskolai látnivalóvá kellene tenni. Kanyargós utakon, hihetetlen tájak szegélyezésében utazva végigjártuk Lucca labirintusait, XII-XIV. századi főterét a San Michele in Foro márványoszlopos templommal.

A zsúfolt városok után legszebb élményeink Dél-Toszkana vidékein kaptuk. Autóztunk a végtelen Val d’Elsa vidékein, meg-megálltunk és csodáltuk a lélegzetelállító tájakat, az eldugott monostorokat, helyben készült egyedi boraikat, gyógynövényes termékeiket, mézeiket. A legjobbakat ezen a vidéken ettünk, névtelen kisboltokban, fatörzsből készült ülőkén ülve, a helyiek hadarva elmagyarázott kínálatából válogatva.

Volterra, San Giminano, Castelfiorentino kisvárosait mindenkinek nagyon ajánlom meglátogatni, aki ezen a vidéken jár, mert rendkívül egyedi és utánozhatatlan látványosságok.

Az északi Chianti vidéken szintén nagyon érdemes körülnézni, mert bár ugyanannak a tájegységnek a része, mégis alapvetően eltérő a látvány. A Val di Chiana dúsabb növényzetű, kis erdőségekkel körülvett csúcsokon álló várakkal teli vidék, egy vár-útvonal, 9 gyönyörű kis vár-monostor a dombok tetején, mesés környezetben, olyan hihetetlen kis kápolnákkal, tipikus olasz reneszánsz festményekkel telezsúfolva, hogy Firenze képtárai sárgulhatnak az irigységtől.

10 napot töltöttünk Toscanában, és a legszebb nyaralásaim között őrizzük az emlékét és a kb. 500 darab fotót, amelyet ez alatt az idő alatt készítettem. Köszönettel tartozom az élményért Andrea Neked is, aki a Toscana.hu honlapodon található értékes információddal felkészítettél bennünket a várható élmények mellett azokra a helyi „specialitásokra” amelyek sok csalódást okozhattak volna nekünk, de mivel tudtunk róluk, elkerültük őket. A kitűnő szállást a szőlőskertek között, Toscana szívében szintén köszönjük. Üdvözlettel: Gertnerné Edit Magyarországról

130 – Hogy nekem mi jut eszembe Toscanáról?

Régebben olvastam egy könyvet, majd később megnéztem az ebből készült filmet, ami nagy hatást gyakorolt rám. Ami számomra érdekes, hogy nem igazán a könyv témája fogott meg, hanem a leírások, az ahogy bemutatta Toscanát, és az ott élő embereket. Néhány évvel később családommal eljutottam én is erre a csodás környékre, és hogy közhellyel éljek szerelem volt első látásra. A mai napig ha eszembe jut ez az egy hét, mosolyra húzódik a szám a sok kedves emléktől. Eszembe jutnak az olajfa ligetek, a narancsfák, az ezer színes leander bokor, Luciano kertjéből a rengeteg fűszernövény, az égig érő kecses pinea fenyők.

Néha elakadok az írásban egy kicsit, mert annyi jó élmény kavarog bennem, hogy nem is tudom melyikkel folytassam. Fontos megemlítenem, hogy az itt élő emberek kedvessége, közvetlensége, az első perctől kezdve nagyon jó érzéssel töltött el. Házigazdánk a saját termelésű borával, fülig érő mosollyal várt bennünket a kertben, minden nap megkérdezte, hogy nincs-e valamire szükségünk. Minden áldott nap, hol néhány frissen szedett gyümölccsel, hol pár szem paradicsommal, hol néhány pohár grappával kedveskedett. Szintén kedves emlék, hogy amikor az általad javasolt útvonalon nézelődtünk, hát kicsit eltévedtünk. Megálltunk egy kocsi mellett, és egy idősebb úriember segítségét kértük, hogy merre is haladjunk tovább. Angolul érdeklődtünk, a bácsi először értetlenül nézett ránk, majd intett, hogy várjunk, majd néhány perc múlva, népes családja vett körül minket. Kevés angol tudásukkal, kézzel-lábbal, olaszul, nevetve útbaigazítottak. Nagyon aranyosak voltak, és mi mindent értettünk, anélkül, hogy legalább egy közös nyelvet beszéltünk volna.

Jártunk városokban, jártunk kicsi falukban. Mindegyik páratlan élményt nyújt. Imádtam a kis sikátoros részeket, ahol karnyújtásnyira vannak a falak, éppen hogy csak két sétáló ember elfér egymás mellett, de az ablakokból szinte leomlanak a tarka muskátlik, kis dézsákban, ott illatoznak a leanderek, és megfér még mellettük a gazda szunyókáló macskája is, sőt még a frissen mosott ruha is. Hamisítatlan, filmekben látott olasz kép, és én ott jártam, és láttam. Erre vágytam, hogy az igazi olasz életet lássam.

Néhány olasz étteremben is jártunk, kóstoltunk halat, rákot, tésztát, pizzát. Panaszra okunk nem lehetett, továbbra is imádjuk az olasz konyhát! Tudom, hogy csak 100 szóról volt szó, de feltétlenül kell még a tengerpartról is szót ejteni, mert aki ide ellátogat, látnia kell, és éreznie kell a tenger illatát. Ahogy írok, közben folyamatosan jutnak eszembe olyan dolgok, amiket még szívesen megosztanék, de idő hiányában csak ennyit röviden. Aki még nem látta Toscanát, ha teheti ne hagyja ki, nem szabad!:) Még egyszer köszönjük, hogy segítségeddel átélhettük ezt az élményt! Kívánunk neked és családodnak nagyon boldog karácsonyt, és boldog új esztendőt! Szia! Mánya Csilla

 131 – Toscana

Úgy készült az utazásra, mint sok évvel ezelőtt, kislányként, és nem is tudta, mit vár jobban. Az indulást, az utat, vagy a megérkezést. Akkor még édesapja erős kezét fogva sétált Luccában. Bekukukucskáltak egy apró, régről ottfeledett templomba, és attól kezdve a kislány úgy hitte, ott lakik a Jézuska, aki karácsonykor abból a kis szentélyből indul szeretetszóró útjára. Holnap, sok – sok év után egyedül indul el újra az üde zöld Toscana felé, hogy rátaláljon magában arra a régi kislányra, akit tökéletesen boldoggá tett a mindig mosolygó emberek dallamos csevegése, a cipője kopogása a városok régmúltat idéző kövein, a levegőben kavargó nyálcsordító illatok, a rengeteg zöld, a szőlők, és az olajfa ültetvények, és édesapja meleg, erős kezének biztonságot adó szorítása. Igen. Holnap talán minden megváltozik. Talán találkozhat a Jézuskával is. Talán újra elhiszi, hogy az emberek jók, és talán ő maga is képes lesz újra adni és elfogadni a szeretetet.

Úgy történt, ahogy remélte. Amikor kilépett a félhomályos kis templomból, a meleg őszi napfényben felragyogtak az emlékek, a régi álmok új hittel rajzottak ki a lelkéből, és egyszerre észrevette, hogy körülötte zsong gyermekkora legszebb megelevenedett meséje: Toscana. Abban a pillanatban megértette, hogy hosszú útja végre elvezette őt otthonról, haza. Gál Rita

132 – Mi jut eszembe Toszkánáról?

Cecina – A minduntalan felém rohanó, majd visszahúzódó habtenger a strandon, amikor megtréfálva a várokozásaimat, egy mindennél nagyobb hullám beterítette vadonatúj bőrpapucsomat. A házigazda Luciano kertjében leszakított érett füge csodálatos zamata, a bazsalikomos-paradicsomos mártással leöntött sonkás spagetti koradélután a teraszon.

Volterra – Az etruszk öltözékek kavalkádja a karnevál forgatagában, amint az ódon városfalak között a korabeli muzsika hangjainál merülünk el a színek látványában, a terjengő sült hús illatában.

Lajatico – Andrea Bocelli, akinek a hangját vélem hallani a „csend színházában”, amint a szél játszik a kis tavacskában hajladozó nádleveleken.

San Gimignano – A pillanat, amikor a szőlőültetvények között kanyargó útról megpillantjuk a dombtetőre épült városka ég felé meredő csodálatos tornyait.

Vada – Egy jobb első defekt, amellyel egy remek napsütéses fürdőzéssel eltöltött délutánt követően szembesültem a strand parkolójában.

Pisa – A keresztelő kápolna kupolájában, a turisták által, az ablakot védő dróthálón feltépett kis lyuk, amelynél sorban álltunk, hogy egyedülálló képet készíthessünk a székesegyházról. A sok buta turista, akik tenyerükkel „támasztották” a ferde tornyot egy fénykép kedvéért. … Én a hátammal tettem ezt!

Lucca – Puccini, amint egy kényelmes karosszékben üldögél a Piazza Cittadellán, jobb kezében szivarkájával, talpig bronzban. Egy hófehér márványból megmintázott kislány a Dómban, akinek álmát a lábánál fekvő kutyája vigyázza.

Livorno – A Nap már éppen belelógatta a lábát a tengerbe, amikor méltóságteljesen beúszott a karjai közé a hatalmas tengerjáró hajó.

Elba – A világítótorony az öböl bejáratánál, melyet Napóleon a dolgozó szobája ablakából fürkészett nap, mint nap.

Lari – A focilabda, amit Csaba fiam rúgott fel mértani pontossággal a magasba, a XIII. századi erődítmény lábánál fekvő házak között focizó, s a labdát leejtő srácoknak.

Pomaia – A sárga-vörös, földig érő ruhában grasszáló buddhista szerzetes, aki a három hófehér, tetején aranyozott emlékmű körül rótta rendületlen tempóban a köreit Európa legnagyobb buddhista központjában.

Firenze – A szavakkal nehezen leírható panoráma, amely a Dóm kupolájából – több mint négyszáz lépcső leküzdése után – tárult a szemünk elé.

Mulino di Quercegrossa – A pici tölgyfaág, apró makkokkal, amit egy kora reggeli magányos sétám alkalmával törtem le a Firenzét Sienával összekötő „chianti” út mentén álló, csodálatos tölgyfasor egyik fájáról.

Siena – A káprázatosan szép katedrális fekete-fehér márvány oszlopai, a lábaiknál elterülő intarziás márványburkolatú padlózattal.

Saturnia Terme – A természet erőinek csodálatos munkája, aminek eredményeként a földből buzgárként kitörő kénes gyógyvíz megszelídülve, több apró vízesés formájában a teraszok kagylóiban ücsörgő fürdőzők vállait maszírozza.

Pitigliano – A hirtelen elénk táruló, soha nem felejthető látvány, amikor a megszámlálhatatlanul sok kanyar után váratlanul felbukkan az irgalmatlanul nagy sziklatömb tetejére épült, részben abba vájt „tufaváros”.

S végül, egy kedves hölgy, aki a háttérben azért tüsténkedett, hogy a szállásunk biztosításával, esetleges gondjaink megoldásában segédkezve, nyugodt háttérrel átélhessük a fenti élményeket.

Mi jut eszembe Toszkánáról? Hogy nagyon szeretem! Mondi Csaba

133 – Ahhoz, hogy egy álom valóra váljon, sok minden szükségeltetik. Első lépésként megszületik az álom, amelyet az ember egy ideig csak titkon, magában dédelget, próbálja elhessegetni. Aztán elkezd vágyni utána, imádkozik érte, hogy valóra váljon. Majd rájön, hogy ha tesz is érte, utánajár, akkor szinte egyik lépés a másikat követi, lehetőségek tömkelege adódik az álom megvalósulásához. A bőség zavarában csupán annyi a teendő, hogy kiválassza, az álomhoz szükségszerűen kapcsolódó dolgok milyen módon valósulhatnak meg a lehető legcsodásabban, hogy pont olyan legyen minden a valóságban, mint amilyennek megálmodta. Nos, nekem ilyen volt Toscana. Köztudottan gyönyörű táj, melyben minden adott, mi szemnek, szájnak ingere. Napsütés, mélykék tenger, dimbes-dombos táj, zöldellő mezők, aranyló földek, szőlő, olíva, napraforgó, pipacs, réges-régi, titokzatos városok, kedves emberek, zene, művészet, utánozhatatlan tésztafélék, sültek, borok. Ki ne álmodna arról, hogy egy nap részese legyen mindennek, belekóstolhasson a toszkán emberek hétköznapjaiba. Én megálmodtam mindezt, majd lehetőségem adódott arra, hogy az álmom valóra is válhasson. A Toszkánában eltöltött csodás nyaralás előkészítése közepette bukkantam Andrea honlapjára, amely rengeteg hasznos információt tartalmazott, mondhatni kis útikönyvként szolgált a nyaralásunk során. Tanácsait követve álomszép helyekre jutottunk el, az álmom megvalósulása tökéletesre sikerült! Szállás a toszkán táj közepén egy mediterrán hangulatú villában, ahonnan a kilátás a dombok megálmodott zöld mezőire, aranysárga földjeire nyílik, a kertben szőlőtőkék, olívacserjék, fügebokor, pipacs, bárányok. A közelben a tenger, a Via Aurelia mentén haladva szebbnél-szebb partszakaszok, különösen Castiglioncello sziklás öblei. Eldugott kis falvak éttermeinek fenséges főztje, borai. Lajatico csendje, Siena nagysága, Firenze művészete, Pisa csodái, Volterra, San Gimignano különös hangulata, épületei. Mindez a csodás álom tökéletes megvalósulásának emléke. Toscana az a hely, amelyet soha nem feledek, és ahova mindig visszavágyom. Koczor Edit

134 –

Toscana(ÁN)



Dudás Tímea és Karlovits Zsolt verse/nye.



Ez az a táj, mit itt hagytak az Istenek,


Egy ajándék, hogy feledjük a zord telet.


Láthatunk egy hatalmas zöld teret,


Mit bejárni és elfeledni nem lehet.


Ki nem volt itt, még nem élvezte az életet,


A szem nem láthat íly gyönyörű kék eget.


És ha azt kérdem itt leélnéd az életed?

Azt mondanád, butaságot miért kérdezek.


A reneszánsz kor, mit átélhetünk újra,


Az a régi bor, mit rejteget a vén kúria.


A napsütés, mitől minden olyan édes,


A cédrusok, melytől minden út olyan ékes.

De egy kedves emléket őriz még Toscana,

Mi örökre megmarad két ember sorsában.

Egy lánykérés, mire nem létezik szebb hely,

És egy „IGEN”, aminél a fiúnak több nem kell.

135 – Kedves Andrea! Mi voltunk azok a kedves emberek idén nyáron, akik reklamációval kezdték az utazást, mert azt hittük, hogy az fogja meghatározni a nyaralásunkat, hogy van-e terasz, hogy milyen szagú a szállásunk, s merre néz a szobánk ablaka. Aztán mindez egyszerre már nem volt fontos. Mert Toscana lenyűgöző, lebilincselő, szerethető. A mi rigolyáink pedig elfeledhetők, elengedhetők, s minden csak sokkal jobb lesz. Ami Magyarországon kétségtelenül nincsen, az elsősorban a csodálatos tenger, annak minden morajával, színével és erejével. Aztán álmaimba visszatér még a homok a talpam alatt, és az olasz ízek a nyelvem alatt. Szeretnék még sokszor elmenni Toscanába. Legközelebb tavasszal, amikor a táj virágba, pirosba, sárgába és zöldbe borul, s gyönyörűségesen pompázik. Ha eljutok, készítek majd sok fotót, és talán írok majd egy könyvet is… J…hogy az emlék maradandóvá váljon. Szép karácsonyt kívánok! Eszter

136 – 2011 nyarán két felejthetetlen hetet volt alkalmam Toszkánában tölteni. A nyaralást hosszas készülődés, szervezkedés előzte meg, amely során Andrea honlapja és az azon található információk nagy segítséget nyújtottak ahhoz, hogy egy teljesebb képet alkossunk Toszkánáról és a nyaralásunk minél élménydúsabb, emlékezetesebb legyen.

Ellátogattunk a környék fő nevezetességeiként számontartott, kihagyhatatlan városokba, Pisaba, Firenzébe, Sienaba, megtekintettük azok látnivalóit. A toszkán vidék bejárása során kis falvakba keveredtünk, ahol az ottani hangulat, épületek látványa, ételek, italok megkóstolása lehetőséget adtak arra, hogy igazán beleláthassunk a helyiek hétköznapjaiba. A jellegzetes toszkán táj utánozhatatlan bemutatása Lajatico-ban a Csend Színháza, amely kihagyhatatlan látnivaló. San Gimignano és Volterra egyedülálló kőházai felejthetetlen élményt nyújtanak az odalátogatóknak. És végül, de nem utolsósorban Toszkánában a tenger is adott, aminek sok szép partszakasza nyugodt pihenésre ad lehetőséget. Számomra mindez együtt jelképezi Toszkánát.

Kedves Andrea, ezúton szeretnék köszönetet mondani a honlapon közzétett javaslatokért, amelyek sok szép élményhez vezettek a nyaralásunk során! Kovács Sándor

137 – Kedves Andrea! Június 27. – július 9. között voltunk nászúton Toszkánában. Az élmény hatását fokozta, hogy két nappal az esküvőnk után vágtunk neki autóval Toszkánának. A vezetés fáradtságát ellensúlyozta a sok gyönyörű táj amelyen keresztül hajtottunk. Mi Ausztrián keresztül mentünk Olaszországba, az Alpok látványa leírhatatlan volt. Olaszországba érve kissé fura volt az autópályák fizető kapuja, hogy minden szakaszon készpénzzel kellett fizetni. Hamar megszoktuk és mindig kéznél tartottunk erre a célra eurót. Lenyűgöző az autópályák kiépítettsége, gps nélkül nem is tudom, hogy mi lett volna velünk. A lényeg, hogy szerencsésen megérkeztünk első szálláshelyünkre Burianóba, Firenze közelébe. Ahogy egyre beljebb jutottunk Toszkánába azonnal a hatása alá kerültünk a tájnak. Mindenütt a ciprusok, a tipikus hullámzó Toszkán dombok, a hangulatos épületek. Első szállásunk ahol öt napot töltöttünk Burianóban volt ami Quarrata városka része. szállásunk egy több mint száz éves agriturismo épületben volt a hegy tetején. Kanyargós úton jutottunk fel a házunkhoz. Gyönyörű szépen felújított ház és kert fogadott. Szédítő kilátás nyílt a völgyre és lent elterülő városokra. Nappal is álomszép volt, de éjjel a városok milliónyi pislákoló fénye nagyon hangulatos volt. Mindenütt csend és nyugalom, csak a kabócák zsizsegését lehetett hallani. Az elkövetkező napokban innen jártunk csillagtúra szerűen. Firenzébe kétszer is elmentünk. Álomszép város, leírhatatlan hangulattal. Rengeteg ódon, több száz néha ezer éves templomot is megnéztünk na meg a híres Uffizi képtár. A következő napokban minden nap elmentünk álomszép városokba. Kedvencünk lett Cortona, ahol romantikus szűk utcákon kaptattunk fel a hegy tetején lévő kolostorokhoz, templomokhoz, természetesen leírhatatlan kilátás. Volterra, San Gimignano, Pisa, Siena, Arezzo is terítékre került. Az az igazség, hogy mindegyik hely annyi élményt nyújtott, hogy oldalakat lehetne róla írni, ezt most nem tesszük. Nászutunk hátralevő részében ellátogattunk a Ligur tengerpartra és ott is eltöltöttünk felejthetetlen napokat, Castiglioncello városkában. Innen is kirándultunk sokat, ha éppen nem fürdőnapot tartottunk. Életre szóló élményeket szereztünk és természetesen beleszerettünk A Toszkán tájba,a napsütésbe, a Chianti borba, a városokba, a temperamentumos olasz emberekbe, az épületekbe a finom pizzákba, és utolsónak még ideírom, hogy mindenki kóstolja meg a Livornói hallevest a Cacciuccot, eszelősen finom. Köszönjük neked a sok jó tanácsot, a honlapodon keresztül is és levélben is. Köszönjük neked Vadát, ahova a te tanácsodra mentünk el, és álomszép partszakaszon lubickoltunk az azúrkék tengerben. Üdvözletünket küldjük, és szeretnénk újra és újra felkeresni Toszkánát. Raibli – Nagy Adrienn és Raibli István

138 – -Mit szólnál hozzá, ha tavasszal Toszkánába utaznánk?- kérdeztem feleségemet januárban.

-Megszervezed? Meg…..volt a válaszom.

Ezután találtam rá Andrea weboldalára, mely a teljes útmutatást, a kezdeti ismerkedést jelentette. Két hetet töltöttünk a La Casetta Residence-ben, ez volt a bázisunk, ez volt Csodaország “bejárata”. Ezalatt az idő alatt nagyon sok helyen megfordultunk,Luccától Sienáig, Firenzétől-Saturniáig, Bolgheritől Populoniáig. Utaztunk kb.2000 km-t, autóval,vonattal, hajóval. Végigjártuk a nevezetességeket, megnéztünk minden utunkba kerülő érdekességet. DE……

Az igazi Toszkánát mégis máshogy ismertük meg. Autónkat leparkolva, elindultunk bele a “vakvilágba”. Hegyeken-völgyeken át, csodás fasorok, mezők társaságában barangoltunk. Mindig volt egy hely, ahol ehettünk, ihattunk, ahol a kevés szókincsünkkel megértettek bennünket, és mi is megértettük ezeket a csodálatos embereket. Ilyenkor valami földön kívüli nyugodtság, béke telepedett ránk, úgy éreztük, mintha egy másik világban lennénk. Úgy gondoljuk, úgy érezzük ezt nevezhetjük a TOSZKÁN ÉLETÉRZÉSNEK, amit utánozni lehet, de érezni csak ott, az olajligetek árnyékában, az elénk táruló tájban gyönyörködve, egy pohár vörösbort kortyolgatva, egy kis prosciuttot eszegetve lehet.

Végül mit is jelent nekünk Toszkána? Álom az egyszerű, de csodálatos életről.

Nagyon sok szeretettel gondolunk Rátok. Évi,Laci 

139 – Idén másodszor volt szerencsénk a családdal, illetve baráti társasággal Toszkánába látogatni. Először 4 éve nyáron voltunk, Torrita di Siena-ban, ahonnan rengeteget kirándultunk csillagtúraszerűen. Bejártuk Siena-t, a Palionak otthont adó térrel, meglátogattuk Firenzét is, a Ponte Vecchio-val, illetve az híres firenzei dómmal. Voltunk Montepulcianoban, és Montalcinoban, mindkét helyen isteni borokat volt szerencsénk kóstolni (és bevásárolni belőlük), illetve egy alkalommal egy lagziba is belefutottunk. Lévén, hogy nem tenger mellett vakációztunk, és még annyi remek látnivaló nem fért bele abba az egy hétbe, így egy második látogatásért kiáltott Toszkána. Ezt idén sikerült megejteni, ezúttal azonban a főhadiszállás Cecina di mare-ben volt, tengerpart mellett. Következetesen két hétre mentünk idén nyaralni, így bőven jutott idő mind kirándulásra, mind pedig strandolásra. Bejártuk Grosseto-t, Follonica-t, Volterra-t, Pisát, Luccát, és ellátogattunk Elba szigetére is. Természetesen ínycsiklandó ételekben sem volt hiány a két hét alatt, rászoktunk reggelente a prosciutto-ra, finom sajtokkal, és péksüteménnyel, kipróbáltunk sokféle, eddig még ismeretlen tésztafélét: töltöttet, szószosat, göngyöltet. Az elmaradhatatlan gelato-t napi rendszerességgel igyekeztünk fogyasztani a szállodánk mellett levő fagyizóban, ahol a cioccolate fondente nevű különlegesség mindannyiunk szívéhez nőtt. Ha lehetett volna, haza is hoztunk volna belőle! Összegezve: mindkétszer isteni volt, de Toszkánából sosem elég!!  Kántás Beáta
140 – Toscana Te Csoda!

Az Appenninek lábánál kezdődött a mesevilág,

Mikor megláttuk a csodás Toscanát.

Két országon át jöttünk, hosszú volt az út idáig,

A pici Magyarországtól a mesevilágig.

Firenze Toscana egyik kapuja,

Merről érkezett Misi és Éva.

Utunk során láttunk ezer csodát,

Melynek összefoglalóját rímben leírnám.

Cecinába utaztunk, várt minket Andrea és,

La Casette Residence egyik apartmanja.

Bejártunk közeli és távoli helyeket,

Láttunk felváltva szőlőt s olajfa ligetet.

Középkori falvak, alabástrom kövek,

Rengeteg étterem és kedves emberek.

Az Etruszk Riviéra lenyűgözte szemünk.

Ízlelgetve fogyasztottuk a palackba zárt nedűt.

Öt kilométert autóztunk ciprus fák között,

Hogy meglássuk Bolgherit egy csipkés várfal mögött.

Sassetta, Suvereto és más csodás helyek,

Sziklaszirtre épült Etruszk gyöngyszemek.

Szerpentineken haladtunk, láttuk S.Gimignánot , Volterrat

Virágzó leandereket és az Auréliát.

Csodás látvány a hullámzó tenger, a hosszú Pineta,

S ahogy kihunyt a napnak sugara.

Festménybe illő Piombino és Baratti öböl,

Óriási fürdőzés és jacht kikötő.

Elfogytak lassan a hétnek pazar napjai,

Várnak minket az otthon szürke hétköznapjai.

Búcsút intettünk és autóba ültünk,

Szomorú szívvel, de haza értünk.

Még ma is idézzük a sok szépet, s csodát,

Boldogan olvassátok e versem pár sorát.

Ha a szerencse ránk mosolyog, látjuk egymást jövőre,

Viszlát Toscana szívünkbe zártunk Örökre!

Kurucz Éva

141 – Olaszország évek óta a szívem csücske, és ha választanom kellene, ez lenne az az ország ahova tiszta szívemből költöznék, és azon belül természetesen Toszkána. Sokszor voltam Olaszországban, igaz a tengerparton a férjemmel és az „álmaim” között szerepelt Toszkána is.

Elérhetetlennek tűnt nekem Toszkána, folyamatosan könyvet olvastam róla, dokumentumfilmet néztem, interneten néztem képeket, és természetesen a Napsütötte Toszkánát megnéztem, úgy minden második hétvégén! Igen, elérhetetlenek tűnt mind addig, amíg Veled fel nem vettem a kapcsolatot! Idén szeptemberben töltöttünk egy hetet Toszkánában. Amíg mentünk az autópályán, már Bolognától egészen Cecináig csak a tájat néztem, és egy percre sem vettem le a szemem róla.

Amiben élünk itthon ebben a rohanó életből, Toszkánáhóz közelítve egyre jobban éreztem, hogy ez kezd megváltozni és éreztem nyugalom vesz körül és csak azoknak a pillanatoknak kell élnem, amiről csak „álmodoztam” otthon a tv, internet előtt. El sem akartam hinni, hogy itt lehetek! Minden egyes napját, óráját, percét átéltem annak az egy hétnek, mintha ha csak egy filmben szerepeltem volna és én lettem volna a főszereplő! A kirándulások, amikor elmentünk Pisába, Firenzébe, Sienába, Livornoba, San Gimigniánoba, Elbára átkompoztunk, mintha most is ott lennék vagy még fel sem fogom, hogy ott voltam! Annyira mélyen bennem van az élmény, hogy csak az tudja átérezni ezt, aki járt már Toszkánában! Második nap után azon gondolkodtam, amikor a villa medencéjénél pihentünk, hogy mi olyan fura? Kérdeztem is a férjemet, hogy Ő nem érzi, hogy valami nagyon fura, mire rájöttünk, hogy a csend és a nyugalom! Ez valóban így volt, és nagyon jól esett! Mosolyogtunk egyet és pihentünk tovább csendben.

Mi jut szembe Toszkánáról? Bruschetta, Vespa, napsütés, mosolygás, nyugalom, boldogság. No stressz! Toszkána óta minden héten egyszer minimum eszünk bruschettát! J Ezzel kicsit visszaidézve azt az egy hetet! Igazi „DOLCE VITA” érzésem volt az egész Toszkán hét alatt! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Botos Anikó

142 – Nekem mi jut eszembe Toszkánáról? Nehéz rangsorolni a gondolatokat. Talán az első közös nyaralás párommal, vagy az, hogy ez volt életem első olyan külföldi utazása, amelyet egyedül próbáltam megszervezni. Bármelyikre is gondolok, azonnal előtörnek az elmúlt nyaralás emlékei: a tűző napsütés, az első pillanat, amikor még a repülőgépről pillantottuk meg a tengert, a házak között megbúvó hatalmas leanderek, az olasz konyha remekművei, a pincérek kedvessége és borszakértelmük. De eszembe jut az is, ahogy csekély olasz és angol tudásunkkal próbáltuk megérteni, hogy milyen desszertet is ajánlanak. Vagy éppen Volterra kapui, ahol kedvenc vámpírjaink nyomára próbáltunk rátalálni, majd a fergeteges kilátás a vár kertjéből. Eszembe jut az is, amikor átvettük autónk kulcsát, majd ahogy nem sokkal később a mögöttem villogó rendőrautót néztem a tükörben… De a legszebb pillanatok közé sorolnám a Cecinai tengerpartot, ahol együtt néztük a hullámzó tengert, a naplementét, Quercianella kevésbé gyalogos-barát emelkedőit, és a romitoi öböl ámulatba ejtő szépségét és azt az érzést, amelyet megfogalmaztunk a hazafelé tartó úton, hogy nekünk ide még vissza kell jönnünk Üdvözlettel: Levente

143 – Utazás, 1000 km, Északi-Appenninek, alagutak, meleg, dugó, Firenze, Piazza del Mercato, Uffizi, Pitti, Ponte Vecchio, arany, Casa di Dante, Piazzale Michelangelo, panoráma, Fiorentina, Fiesole, kabóca, kemping, szúnyog, Carmignano, dimb-domb, szerpentin, olajfa, Vinci, Casa natale di Leonardo, 3 autó a parkolóban (mind magyar), Collodi, l’albero di Pinocchio, hőség, Lucca, óváros, Via Fillungo, tömeg, Di Simo caffé, Puccini, POLI, Pisa, Via Cardinale Pietro Maffi, látvány, döbbenet, naplemente, torony döntők/állítók, Viareggio, Marina di Torre del Lago Puccini, napágy-napernyő-szabadstrand, Volterra, San Gimignano, kerámia, Ferrari-Schumacher, szarvasgomba „vadászat”, Siena, zászló, lúd, Palio, Tavarnelle val di Pesa, Ostello del Chianti, magyar recepciós, affittacamere, bizalom, olasz életérzés.

6 nap, 600km, 485 fénykép, pár geocaching találat, szédülés, hányinger, utód, akivel még visszatérünk. Péteri Máté

144 – Régóta tervezzük a feleségemmel, hogy ellátogatunk Toszkánába, azonban mindeddig nem volt alkalmunk eljutni Olaszország ezen vidékére. Főleg Toszkána azon adottságai vonzóak számomra, amelyek ilyen formában együtt talán sehol máshol nem adottak. A Chianti vidék boraiból már volt alkalmam kóstolni, azonban a helyi termelőnél való borkóstolás élményét ez nem adja vissza. Kíváncsi vagyok az ottani szőlőlugasokra, amikről már annyi képet láttam. Előszeretettel használ a feleségem a főzésnél olívaolajat. A bor mellett az olívának szintén híres hazája Toszkána, érdekelne egy olívaszüret, érdekes lenne esetleg bepillantást nyerni az olívaolaj készítésének folyamatába. Úgy tudom, gasztronómia terén Toszkána főleg a tésztáiról híres, amelyek például a tenger gyümölcseivel tálalva biztosan páratlanul finomak azon a vidéken. És persze nem is beszélve a sok egyéb dologról, ami vonzóvá teszi ezt a vidéket a turisták számára: tenger, dombos vidék, régi városok, mediterrán éghajlat.

 

Számomra Toszkánát egyenlőre az onnan származó termékek jelképezik, azonban remélem, hogy a közeljövőben lesz alkalmam eljutni oda, és a régióról alkotott képemet kiegészíteni az ott tapasztaltakkal. Koczor Pál

145 – Mindig is vágytam külföldre, de álmomban sem gondoltam volna, hogy az első nagy utazásom alkalmával egy ilyen mesés helyre juthatok el.

Toszkánáról legelőszőr is a szőlős domboldalak jutnak eszembe. Nem felejtem el, amikor naplementekor az édes bort kortyolgatva gyönyörködtem a kilátásban. Óriási élmény volt! De, hogy mit is jelképez számomra Toszkána, azt nehéz lenne, pár mondatban megfogalmazni hiszem, nem tudnék kiemelni konkrétan semmit. Az egész hely, úgy ahogy van varázslatos. Olyan más, mint egy mesebeli hely, ahol az ember elfelejtheti a gondjait és kiszakadhat a szürke hétköznapokból. Csak néztem ezt a csodás helyet és közben azon gondolkodtam, hogy tényleg itt vagyok, vagy csak álmodom??

És tényleg ott voltam …. most hogy itthon vagyok, azt kívánom, bárcsak álmodhatnék. Bardóczy Bettina

146 – Sajnos, még nem voltam Toszkanában. Ismereteim útikönyvekből, főleg regényekből, borkereskedések révén és a határtalan fantáziám, ami látni véli Toszkánát. Minden vágyam, hogy egyszer eljussak erre a mesés helyre, hisz, aki már járt Toszkánában, festői szépsége örökre rabul ejtette. Visszavágyik, aki már látta, odavágyik aki még nem látta a közép Itáliai földrészt, ahol szinte megállt az idő.

A végeláthatatlan hullámzó szőlősorok, a csillogó olívafák, napraforgó mezők, a varázslatos gesztenyeerdők, a pasztell hegyek és az etruszk romok fölött lebúvó nap narancsvörös pompája ellenállhatatlanul romantikussá teszi a reneszánsz bölcsőjét. Elképzelem, hogy üldögélek a piazzákon vagy a bárokban, hogy kifürkésszem a hely hangulatát. Eközben finom limonádét kortyolgatok, vagy a híres olasz espresso kávét ízlelgetem, persze a főzött fagyi íze is rabul ejt. Becsukom a szemem és a Toszkánai étteremben a táj kiváló borait kóstolva, igazi toszkániai lakoma mellett, a fenséges pizza ízét a számban érzem.

Az étterem teraszáról levendula, rózsa, citrom illata összeköti a benti és a kinti létet. A kertben a lilaakác és fügefák alatt a sárga liliomok. Az olajfák békét, nyugalmat árasztanak talán időtlenségüknek köszönhetően. Az utak mentén, kertekben, vadul nőnek a fűszernövények, most is érzem az illatukat. Mindig került a tányérra valami zöld: virágzó kakukkfű a zöldségre, zsálya-ágy a sült hús alá, oreganó ágacskák a tészta köré és díszítem még a tányérokat levendulával, szőlő és fügefalevéllel. A fogásokat saját készítésű olívaolaj teszi még finomabbá.

Elképzelem, a Toszkánai piacok pörgős hangulatáról. Magával ragadó, hogy a helyi piacokon sajátkészítésű portékáját árulja a fűszeres, pék, a kovács, zöldséges, cipész, a gyönyörű csipkék is megtalálhatók, a kecskesajt mellet a kovácsok jelenléte is érezhető. A kézzel font vesszőkosarak széles választéka, monogramokkal hímzett abroszok, asztalterítők, ágyneműk sokasága, báránybőrök, kecskebőrök egyik szebb mint a másik. A piacon zsongnak az emberek nemcsak üzletelnek, vásárolnak, hanem azért is, hogy összefussanak a barátaikkal. Úgy érzem, belemerültem az itteni világba.

Toszkánában nagyon sok a látnivalók. Ma is folynak az etruszk ősi sírkamrák feltárásai. A titokzatos etruszok, akik még a rómaiak előtt éltek ezen a vidéken. Medici-falak, múzeumok, templomok, gyönyörű freskók, festmények Madonnáról, Jézusról, gondolatban elhaladok ablaktalan zárdák előtt. Szökőkút medencéjénél elviselhető a forróság, a padokat is ellepték a trécselők.

Gondolataim már a Saturnia közelében található meleg vizű vízesés körül forognak. Kristálytiszta, világoskék víz hullik alá a tufára. Igazi áldás, tökéletes boldogság, akit a vízesés megmasszíroz. Jól esik itt ellazulni, nem beszélni, máris érzem, mintha kicseréltek volna.

Szeretem a sós tenger szagát. Hogy milyen lehet a tenger színe? Talán kék. Jó lehet a parton sétálni, utána sziesztázni. Akárhová megy a látogató Toszkánában mindenütt úgy érzi, hogy jó volna eltölteni ott néhány napot.

Mi irigyeljük azt az olasz tulajdonságot, ami a gondatlanság, az arra való képesség, hogy szívünket-lelküket beleadva éljünk a pillanatoknak. Köszönöm ezt a szép lehetőséget, hogy leírhattam, ami a szívemből jött Toszkánáról. Üdvözlettel és szeretettel: Kókai(né Horváth) Gyöngyi

147 – Kedves Andrea, a múlt nyár folyamán bukkantam rá az oldaladra, ahol a Toszkánába vágyakozók számára rengeteg hasznos információt találtam. Egy ismerősömnek segíttettem akkor egy családi kirándulást szervezni, ami akkor sajnos nem valósult meg, mert túl rövidnek bizonyult a rendelkezésünkre álló idő megfelelő helyszín és szállás kereséséhez. De nem adtuk/adták fel végleg, hiszen jövőre is lesz nyár … 🙂 Röviden ennyi a történet, hogyan kezdődött el toszkánai álmodozásom. Ekkor döntöttem el, egyszer ellátogatok erre a varázslatos helyre. Természetesen azelőtt is hallottam már Toszkánáról, ami leginkább eszembe jutott róla az tömören ennyi: “bor és olivabogyó”. Ahogyan azonban egyre többet olvastam el róla a honlapodon, úgy bővült a “toszkán szókincsem” is. Ma már anélkül, hogy valaha is a saját bőrömön megtapasztaltam volna, egy szó jut eszembe róla, mégpedig a “harmónia”. Csodálatos szőlősök, gazdag ízű borok vidéke, olivaültetvények, izgalmas olivabogyószüretek, minden bizonnyal nemesen egyszerű gazdákkal, akik ragaszkodnak őseiktől öröklött kincseik, hagyományaik őrzéséhez, ápolásához. Valami azt súgja, nem tartana sokáig az, hogy otthon érezzem magam ezen a hangulatos, meleg légkörű mediterrán vidéken. Mindenesetre a böngészés hatáséra be is szereztem Frances Meyes: Napsütötte Toszkána című regényét, bízva abban, hogy a szavak és a képzelet segítségével valamennyire megismerem Toszkánát, még mielőtt egyszer odautazom.

S nem utolsó sorban eszembe jut még róla Faragó Andrea is, aki nem tudni miért, de önzetlenül segíti a tanácstalan utazni vágyókat. Tisztelet érte, ritkaság ez a mai rohanó, sokszor “pénzszagú” világban. De hát így is lehet és biztosan jó érzéssel tölt el Téged, ha egy-egy utazónál érzed, látod, hogy hálás a segítségedért.

Bár egyáltalán nem biztos, hogy éppen én nyerem meg ezt az utazást, mégis tudom, hogy egyszer, előbb vagy utóbb szeretnék eljutni oda, s akkor biztosan megkereslek tanácsokért, hiszen ki máshoz fordulnék 🙂 Nagy Rózsa

148 – Gyűjtöm a pillanatokat!

A gyerekek megszületése óta járunk nyaralni , akik már betöltötték 20.életévüket. Az első nyaraláson határoztam el, hogy ha mást nem is tudok nekik adni, de az emlékeket igen.Ezeket az emlékeket én pillanatokba sűrítem bele. Mégis mi marad meg legjobban a tovaröppenő percekből? Rostallón az ablakunk alatt futó patak csobogása,  vagy az Alpokban futkározó őzek játéka.

 

   Toszkánáról már az első napokban szedegettem össze a villanásnyi képeket! Milyen volt az első benyomás a házról amit megláttunk? A képeslapokat idéző,  jellegzetes Toszkán táj és háztető a növényekkel. A ház ablakából messziről mintha láttuk volna tengert, de ahogy a szemem az egyre közelebbi utat és fákat pásztázta ismét ráleltem arra a képre amit el kell tennem! Fülemben hallom a lányok zsibongását a medencéből és az úton elhaladó autók zaját ! Többször kiültem bámulni a csodát! a víztükör egyenletességét és a dombok hullámzását. Mennyi városban jártunk! Hallottuk déltájban a kanalak csörgését a szűk kis utcákon és élveztem a templomban az olasz pap nyelvének zenéjét. Valahogy mindent megértettem…   Az ottani emberek nyugalmát ahogy kiültek a házak elé és saját magamat is amikor benyitottam agy magánházba,  mert azt hittem templom …. Őrzöm a pillanatot a tengeri szélben , amely hihetetlen erővel korbácsolta a hullámokat. Elmereng ilyenkor az ember a saját gyengeségén.

 

  Toszkánába úgy mentünk, hogy jól fogjuk magunkat érezni! Nem foglalkoztunk azzal, hogy mosogatószert és szivacsot hajkurásztunk több városon keresztül. Legalább megismertük a kínálatot!

 

    Sosem felejtem el férjem kézmozdulatait,  amellyel egy közös nyelven tud beszélgetni a házigazdával. Az állatok etetését, a csacsi beszédét , a lányok dalolását az autóban.

 

Ha csak  “ennyi ” maradt meg már megérte! Már most tervezem a következő utat, ahol gyűjtögethetek! Papné Szlatki Ágnes

 

149 – Toszkána képei és hangulata

Úgy érzem, hogy ezen a tájékon minden együtt van, ami ahhoz kell, hogy a világ iránt érdeklődő ember igazán jól érezze magát: a minden ponton érezhető hihetetlen gazdag történelmi háttér, a képzőművészet, a lenyűgöző építészeti alkotások, remek ételek és borok, kedves emberek és nem utolsósorban a fenséges természet, a tenger színe és illata. Vinciben érzed Leonardo szellemét, Luccában hallod Puccinit, Volterrában látod az etruszkok nyomát, Firenzét pedig nem tudod elválasztani a Mediciektől. Gyönyörködsz a szép kőházakhoz vezető csodálatos pinea fasorokban, iszod a helyi vörösborokat és valami hihetetlen, de olasz nyelvtudás nélkül is jól eligazodsz a helyi trattoria étlapján. Mindenhol kísért az az érzés, hogy egy-egy város utcáinak köveit már akár 2000 éve koptatják az ott lakó emberek. A tengerpart sokszínűsége pedig elvarázsol. Legszívesebben minden partszakaszon fürödnél egyet, Elbán pedig akár napokig motoroznál, sétálnál és minden szegletét szívesen megismernéd. Tájba simuló, egységes és emberközeli építészet mindenhol, sehol egy tájidegen épület vagy a környezethez nem illő építőanyag.

Mindezek mellett mi is jelképezi számomra legjobban Toszkánát? A csodás színekben pompázó virágözön minden porta előtt, az olajfák, a dóm Sienaban, San Gimignano tornyai, Brunelleschi mester kupolája Firenzében, az ügyesen manőverező mopedek mindenhol, a Livorno alatti lélegzetelállító sziklás tengerpart és Volterra városfaláról elénk táruló panoráma.

Az utazás témájához illő gondolattal zárom ezeket a sorokat, amit Volterrában olvastunk a Viti család palotájának pincéjében, ahol az asztalon remek vörösbor és toszkán szalámi várt ránk: „Nincsenek idegenek, csak olyan barátok, akik még nem találkoztak.” Bakó Zsuzsa

150 – Toszkána? 2011 nyaráig semmi különöset nem jelentett számomra. Olasz tartomány, domb domb hátán, napsütés, bor, romantikus filmek, középkori templomok, végeláthatatlan strandok. Hirtelen jött az ötlet Kedvesemtől, hogy töltsünk el tíz napot Toszkánában kettesben. Én hosszú pihenésre, rövid sétákra gondoltam és egy kis romantikára. Amint letértünk az autópályáról kezdtem érezni a hely varázsát. Már az első dombtetőn nyújtózó középkori városkában (San Donato) meg kellett állnunk. Itt tudtam hogy jó helyre jöttünk. Hatalmas túrák autóval és sétálva, várak, sikátorok, lépcsők minden mennyiségben. Felejthetetlen marad Siena az őrült emberáradattal a Palio idején vagy a borozás Montalcino utcáin. Még tart a biofarmról hozott balzsamecet, amit a tulajdonos személyes varázsa, meséje tesz még zamatosabbá. Siena visszavárt minket, de más arca volt kora vasárnap, amikor az ébredező, néptelen Campon reggeliztünk. Minden este más trattoriát fedeztünk fel. Megtörtént Cinigianoban, az utca közepén fért már csak el az asztalunk, amit a vendéglős mosolyogva kerített elő valami hátsó raktárból. De mindig volt még egy asztala. Percek alatt hozták a chiantit, brunellot, panfortét és a tésztákat minden változatban. Csodálatos szállásaink voltak, akár az agriturismo, vagy a néhány szobás kényelmes szálloda a domboldalon, távol a turistáktól. Mindegyiknél panorámás medence, de itt voltunk a legkevesebbet.

Toszkána? Olasz tartomány, lankás dombok kanyargós utakkal, zamatos borok, középkori városkák, romantikus tengeröblök. Tudom miért vágyik mindenki ide vissza. Szerelmes lettem…. Toszkánába is! Iván

151 – Álmomban már láttalak”, ez jut eszembe először Toszkánáról és főként Firenzéről. 2008-ban jártam ott először és azóta is visszavágyom. Gimis koromban láttam egy amerikai filmet, amelyben a főhősnő a történet során újra és újra megemlíti, hogy azzal teljesedne be az élete ha eljuthatna Európába és láthatná Firenzét. Ez a kedves film az én érdeklődésemet is felkeltette a hely iránt. De az én történetem nem így kezdődött. Rómába készültünk a szüleimmel de az utazási irodában valahogy sehogy sem akart összejönni a dolog. Vagy az időpont nem volt jó vagy már nem volt hely a repülőn. Pedig nagyon elszántan kitartottunk amellett, hogy mi Rómába szeretnénk eljutni. Végül ajánlottak egy last minute utazást Firenzei városlátogatás és Toszkána. Nem erre készültem, de legbelül nagyon örültem, hogy valami varázslatos dolognak leszek a részese. Nem csalódtam sőt, azóta Rómában is jártam de nem éreztem és láttam azt a szépséget, amit Toszkána ad. Nekem már ez az etalon! És még egy emlékezetes dolog történt az utazás során, ami jelenleg is meghatározza az életemet. Ezen a társas úton részt vett egy fiú is, aki akkor elég észrevétlen volt a számomra, ma viszont a kedvesem. Mondhatom, hogy ott találkoztam vele először és csak egy pár szót váltottunk, de ha akkor mégis lett volna hely a Római gépen, ma nem ismerném őt és nem éltem volna át azt a varázslatos érzést, amit Toszkána jelent a számomra. Élmény, amit már senki sem vehet el tőlem! 🙂 Zsuzsa

 

152 – Mit jelent nekem Toscana? 2011. szeptemberéig nagyon rövid erre a kérdésre a válaszom: Toscana egy álom, amely talán sose fog valósággá változni. Mindig egy olyan hely volt, ahová szerettem volna eljutni, de úgy gondoltam én egy ilyen utazást nem engedhetek meg magamnak. Maradtak így a filmek és képek, amelyekben csodáltam, milyen szépek a gondosan művelt szőlő és olíva ültetvények. Milyen kék arra felé az ég és milyen szépek a dombok között megbúvó házak, kúriák. Így amikor egy kicsit álmodozni szerettem volna nézegettem a képeket a neten. Az egyik ilyen internetes keresgélésem során véletlenül találtam rá a www.toscana-utazas.hu oldalra. A képek és az útleírások mellett kíváncsiságból megnéztem a szállásajánlatokat is. És akkor elkezdtem számolgatni és ezzel együtt kezdett körvonalazódni egy terv, hogy az álom megvalósulhat. Nem szaporítom a szót, mert innen már kitalálható, hogy sikerült eljutnom családommal és barátaimmal idén ősszel Toscanába egy csodálatos nyaralásra. Abban, hogy ez megvalósulhatott Andreának oroszlán része volt. Nyugodtan mondhatom, nélküle ez nem sikerült volna. És a nyaralás után mi az, ami leginkább megragadt bennem, mi jut elsőnek eszembe Toscanáról? Az az este, amikor San Gimignano-ból úton a szállásunk felé betértünk egy út menti fogadóba vacsorázni. Ahol a tulajdonos nénike tökéletesen megértett minket, mi pedig Őt, habár Ő csak olaszul beszélt, mi pedig nem. Ahogy ott ültünk a teraszon és gyönyörködtünk a tájban, miközben ettük a finomabbnál finomabb ételeket és mellé ittuk a „ház borát”. Ott és akkor úgy éreztük, hogy nem turisták vagyunk, hanem VENDÉGEK, akiket szívesen látnak, és innen nem szeretnénk haza menni… Azóta pedig csak az jár az eszünkben, hogy vissza kell még mennünk Toscanába és nem csak egyszer, ezerszer…Üdv:Zsolt   

153 – Utazás Faragó Andrea segítségével – 1. rész

Kezdjük az elejéről! Szóval az úgy volt, hogy elhívtam Legszebbet egy gombóc fagyira (citrom fagyit evett, egy gombócot), amiből aztán Duna part lett, majd Apacuka, Gellért–hegy, Most (itt fogtam meg Legszebb kezét először), titkos autóban alvás Almádiban, csakhogy a közelében lehessek, csakhogy egy pillanatra láthassam, majd ezen előzmények folyományaként Toszkána.

Most kérdezem Legszebbet – ugyanis már osztozunk a takarón -, hogy honnan jött Toszkána. Azt mondja, én „mondogattam”. Mivel „mondogatni” könnyebb, mint cselekedni és én a nehezebb megoldásokat részesítem előnyben, gondoltam teszek is valamit az ügy érdekében. Szempont csupán az volt, hogy még augusztusban legyen az utazás, elfoglalt emberek lévén. Ekkor volt az, amikor megtaláltam a toscana-utazas.hu-t. Köszönöm Andrea.

Vasárnap dél körül indultunk, ekkor még nem is gondoltam magamról, hogy egy hét alatt egy kézzel is le tudok vezetni több ezer kilométert. Ugyanis a másik mindig Legszebbem kezét kereste.

Innen valóban csak Toszkána.

Hogy mégis mi?

Casale Marittimo éjszaka elénk táruló látképe? Az első éjszaka ott elfogyasztott süti? A házigazdák, akik éjjel 11.30-kor mosolyogva azt mondták, hogy biztosan a forgalom miatt értünk oda olyan soká J? Hogy bármi történhetett, minden reggel 10-re Il Poggioból átmentünk Casale Marittimoba egy cafe lattera és egy croissanra és már második nap ismerősként üdvözölt bennünket a lány és a mamma? Talán az olaszul tanuló Legszebb segítségével megtanult olasz szavak? Az út mellett vásárolt szőlő? Az esténként Pisától Cecinán át Bibbonáig mindig máshol elfogyasztott vacsora? Biztosan a Sienaból hazavezető úton a térdig a tengerbe gázolva bennünket fenségesen megmosolygó naplemente? Netán az otthoniak által főzött ízletes vacsora az udvaron és az azt követő bor? Vagy a vacsora után a férfiszemnek egy erotikusan nyújtózkodó szelíd asszonyhoz hasonlító dombokon történő hosszú séta a vaksötétben Legszebbel? Az eddig soha nem látott vakítóan fényes hullócsillag ugyanakkor? A szép testű biciklisták? A végeláthatatlan szőlőültetvények, melyek mint egy jól szabott olasz ruha, takarják Toszkána testét? Biztosan az utolsó magyar király nyughelye, Elba? Mégis inkább a simogatóan meleg tenger?

Kedves Andrea, a választ nem tudom. Amit tudok, elhatároztuk, hogy úgy jövünk el Toszkánába, hogy el tudjuk mondani, látod itt kezdődött… Szilas László

154 – Hogy nekem mit is jelent Toszkána? Egy kellemes emléket, egy élményekben gazdag nyaralást, és mindezt úgy, hogy párom meglepetésnek szánta a nyaralást és teljesen titokban szervezte le az egészet.

Amikor a repülőről először pillanthattam meg Olaszország partjait és, hogy az izgalom és kíváncsiság az érkezés pillanatában sem tűnt el. A jellegzetes épületek és az, hogy bár szűk utcák kanyarodnak végig Pisa vagy akár Volterra városában, de azt látni, hogy minden házon alig van olyan ablak, ahol ne lenne kirakva valamilyen virág, hogy a természetet milyen közelinek tartják magukhoz.

A rengeteg leander, ami végigkísér mindenütt. Amikor először pillantottam meg a tengert közelről Cecina partjainál. A tengerparton ülve a hullámokat érezni és a sós víz íze a szánkban… bevallom az ott lévő gyerekek úgy játszottak a vízben, mintha csak édes víz lett volna, fel sem tűnt nekik a só, bezzeg nekem eleinte furcsa volt, de nagyon élveztem a különlegességét.

A különleges borok melyek az embert megihletik, és vágyat keltenek benne, hogy ő is részese lehessen ennek a különleges és gazdag világnak.

Az ételek… ha beállnék szakácsnak sem tudnék olyan finom és jellegzetes ízvilággal főzni, mint azokon a helyeken ahol szerencsénk volt megkóstolni a szakács főztjét.

Számomra ezt jelenti Toszkána. Üdvözlettel: Baranyi Bettina

155 – Kedves Andrea! A bor szeretetéből kifolyólag elsősorban a Toscana-i lankák jutnak eszembe ahol a  lédús, mézédes szőlők teremnek, melyből később az ízletesebbnél ízletesebb borok készülnek s mámorba taszítanak  egy-egy langyos nyári estén, miközben a távolban a fáradt nap nyugodni tér a háttérben. Eközben a lágyan hullámzó tenger súgja meg nekem, miként használjam lelkem szárnyait. A kis Pisai utcák melynek házai közt menedéket talál, aki nem akarja, hogy elgázolja ez az össze-vissza rohanó világ. Mivel nem jártam még a vidéken csak az ott jártak történeteire hagyatkozhatom, így mindenféleképpen szeretnék letekinteni a ferdetorony tetejéről erre az apró csodavilágra. A reneszánsz idejében ragadt Firenzében pedig szeretném meglátni mi tükröződött Michalangelo szemében miközben a város utcáit járta. Ez jutott most eszembe Toscanaról. Üdvözlettel: Bycs Ferenc

156 – ..Ha azt kérdezik tőlem, mi jut eszembe toszkánáról, nehéz szavakba önteni. Eszembe jutnak a napraforgó virágok végtelen táblái, melyek rengeteg dombot festenek meg, az égig nyújtózkodó ciprusok, a kabócák ciripelése, a forró levegő, és a kis városkák harangjai, melyeket reggel espresso illat ébreszt fel. S miután az ember megitta reggel a friss espressoját, sétálgatott a városban, és az ebédre elfogyasztott caprese salátáját egy gelatoval koronázta, este a spiagge bianche tengerpartján hűsítheti magát. Számomra Toszkána nem csupán város, hanem egy életérzés. Szeretem a kora reggeli illatait, a déli bőrperzselő meleget, és az esti városi nyüzsgést, és kifelé fordított tenyér hangos kommunikációját. Lendvai Krisztina

 

157