Utazás és közlekedés helyben

UTAZÁS ÉS KÖZLEKEDÉS HELYBEN

Az előző oldalakon már nyílvánvalóvá vált, hogy Toszkánában feltétlenül az autós barangolás híve vagyok… vagy motoros, esetleg kerékpáros (csak a legedzettebbeknek!), de mindenképpen valami olyan eszköz, amit mi irányítunk. Hisz Toszkánában el kell egy kicsit veszni ahhoz, hogy igazán fel  tudjuk fedezni. Bolyongani kell a völgyek-dombok, az apró, középkori falvak között. Ez pedig tömegközlekedéssel gyakorlatilag lehetetlen.

AUTÓBÉRLÉS

Mint minden reptéren, a pisain is lehet autót bérelni. A szomszédos Rent a car terminálon minden nagy, nemzetközi – és sok kisebb, kevésbé ismert – ügynökség képviselete megtalálható. Az autóbérléshez alapvetően két dologra van szükség: jogosítványra (mindenkiére, aki vezetni kívánja a kibérelt autót!!!), és bankkártyára, még akkor is, ha készpénzben fizetünk. FONTOS TUDNI, hogy az otthon eléggé népszerű Cirrus Maestro, vagy Visa Electron kártyákat nem fogadják el (és ez nem csak az autóbérlésre igaz!)… ha nem akarunk meglepetéseket, akkor egy Visa classic vagy egy MasterCard legyen nálunk! Készpénzes fizetés esetén is kell garanciát adni, ezért nélkülözhetetlen a kártya: ez azt jelenti, hogy az autó értékének, és a választott biztosítási forma mértékében zárolnak a számlánkon egy bizonyos összeget (ez ált. több száz Euro), amelyet visszaszolgáltatnak, amint az autót épségben visszaadtuk, és fizettünk. Azt tanácsolom: a biztosítási összegen senki ne spóroljon! A nyaralás a lazításról szól… ne azon fájjon a fejünk, hogy biztonságban van-e a bérelt autó!!!

Az elő- és utószezonban utazóknak nem fontos előzetesen lefoglalni az autót, ráérnek érkezéskor a helyszínen választani. Aki azonban a nyári főszezonban érkezik, jó, ha előre, on-line gondoskodik a bérelt autóról. Ez ma már nagyon egyszerű a nagy, nemzetközi cégek (pl. Avis, Hertz, Europcar…) magyar nyelvű honlapjain.  Jó tudni, hogy az autóbérlésben is – mint pl. a low cost légitársaságoknál – napi árpolitika van, tehát folyamatosan változnak az árak. Ha tehát nincs “kedvenc” ügynökségünk, érdemes végigszimulálni több cég több autótípusát, míg megtaláljuk a számunkra megfelelőt árban és szolgáltatásokban is. De ne csak a filléres spóroláson járjon az eszünk! Legyünk körültekintőek, főleg, ami a biztosítás kérdését illeti! Idegen országban, ismeretlen utakon fogunk vezetni (és az olaszok vezetési stílusa hírhedt!!!)… Összefoglalva néhány alapszabály: minden lehetséges sofőrt előre be kell jelenteni, a bankszámlát a garancia végett előre fel kell tölteni (egy olyan összeggel, amire aztán a nyaralás alatt nem számíthatunk!!!), gyerekülésekről és NAVIGÁTORRÓL is gondoskodjunk!

Autóbérlésben én is tudok segíteni annak, aki Cecinában, vagy közvetlen környékén foglalt szállást. Ehhez azonban először is Pisából vasúton meg kell érkezni Cecinába, ahol át lehet venni a bérelt autót. Egy helyi, cecinai vállalkozásról van szó, tehát a nevük nem ismert. A részleteket előre, velem lehet egyeztetni.

VASÚTI KÖZLEKEDÉS

A nagyobb városok közt jó a vasúti közlekedés. Így pl. könnyen eljutunk Pisából Firenzébe, vagy Luccába, ez utóbbiakból Sienába, stb… Jómagam is javaslom a vonatot igénybe venni, amikor pl. Firenzébe, vagy Rómába kirándulunk (én is ezzel járok…), mert a központi pályaudvarok mindenhol a városok szívében vannak, ahonnan már kényelmesen csak sétálni kell a nevezetességek felé. Tehát ha van is autónk, akkor is pl. Firenzébe az Etruszk Riviéra településeiről is érdemes vonattal menni. Leparkoljuk az autót a legközelebbi – pl. cecinai – állomáson, és ott vonatra szállunk (megúszva így a zűrös belvárosi autózást, és a drága parkolást). Jogos a kérdés: akkor minek az autó??? Hát pl. azért, mert a cecinai vasútállomásra valahogy el kell jutni a vidéki szállásokról, dombvidéki farmokról, lakott területen kívül eső rezidenciákról. Márpedig ezekhez már egyáltalán nincs tömegközlekedés, a taxi pedig rendkívül drága (de erről még előrébb írok). Tehát mindig oda kanyarodunk vissza, hogy SZÜKSÉGES az autó! Ráadásul olyan kisebb, de csodaszép városokba, mint San Gimignano, Volterra, vagy épp Montepulciano, Pienza vasúton sem jutunk el! Egy városlátogató hosszú hétvégéhez tehát ideális, de már egyhetes nyaraláshoz kevés a vasút.

A vonatjegyeket előre is lefoglalhatjuk az olasz vasút honlapján: trenitalia.it , de csak akkor érdemes, ha van lehetőségünk kinyomtatni a jegyeket. Ellenkező esetben a vasútállomásokon nagyon egyszerűen, autómatákból (is) vásárolhatunk jegyet. Ha bizonytalanok vagyunk, első alkalommal érdemes előző nap feltérképezni a kiinduló állomást, és megvenni a jegyeket is. De hamar rájövünk majd, milyen egyszerű! Az autómatákat több nyelven is használhatjuk, készpénzzel, és kártyával is tudunk fizetni. “Legrosszabb” esetben pedig ott a jegypénztár, ahol viszont a vasutas kolléga (ezt garantálhatom!!!) szinte biztosan nem fog beszélni – érthetően – semmilyen idegen nyelven!!! FONTOS TUDNI: a megváltott jegyeket MINDEN ESETBEN felszállás előtt kezelni kell!!! Ezek a jegykezelő autómaták jól felismerhetőek, és minden peronon több is található.

Megadom néhány nagyobb város fontosabb állomásának, vagy főpályaudvarának a nevét, jól jöhet az információ az on-line foglalásnál. Róma: Termini főpályaudvar, innen gyalogosan megközelíthető a belváros, de pl. Siena felé – vagy felől – a Roma Triburtina állomás is jó, ahonnan a metró a leggyorsabb a belváros felé. Firenze: Santa Maria Novella, a hasonnevű bazilikával szemben, innen már csak kellemes, gyalogos séta a centrum. Pisa: Pisa Centrale, ahonnan a Viale Italia az Arno folyóig vezet a belváros szívébe, míg a Csodák tere kb. 30-40 perc séta. Livorno: Livorno Centrale, a tengerpart, és a belváros is gyalogos sétával elérhetőek. Siena: Siena, az állomás a belvárostól kb. 2 km, tehát jó 20 perc séta, vagy van buszjárat, amellyel 5 perc alatt elérjük a középkori városkaput, innen már érdemes gyalogolni. Lucca: Lucca állomás, amely a San Pietro városkapuhoz alig 5 perc séta, tehát nem érdemes buszra szállni. Végül egy FONTOS INFORMÁCIÓ: az Etruszk Riviéra minden településén megállnak a provinciális (provinciale) személyvonatok, de a vasútállomásokról – szinte mindenhol – csak hosszú séta árán érhető el a tengerpart!

HELYI BUSZJÁRATOK

A legtöbb városba van a Flixbus-nak járata, ez mindig egy jó választás. De pl. Pisa – Firenze és Siena között a helyközi busz is (Tiemme) elég jó, és – tapasztalatom szerint – gyorsabb is, mint a vonat, valamint napi 10-12 járat is van. Firenzében a buszok a Santa Maria Novella pályaudvar mellől indulnak, Pisában szintén a pályaudvar közelében, a piazzale Carlo Alberto nevű térről, és Sienában a Piazza Gramsci nevű térre futnak be, innen kényelmes séta a belváros. Luccába viszont az ellenkező az igaz, valamivel gyorsabb, és olcsóbb a vonat, de a Vaibus buszjáratai is megoldás lehetnek. Ezek a Piazzale Verdi nevű térre érkeznek (p. Viareggióból, Pisából, Firenzéből), amely már a városfalon belül található, tehát kényelmes a gyalogos sétához.

Az egész világon ismert tipikus, városnéző buszjáratok, mint a City Sightseeing, és hasonlók egyáltalán nem ideálisak a középkori városok felfedezésére. Ne feledjük, egy középkori várost mindig városfal vesz körbe, ezen belül pedig – ahogy autóval sem közlekedhetünk – a buszok sem járhatnak. Ennek persze nagyon egyszerű, gyakorlati oka van: a városfalon belül az utcák szűkek, gépjárművekkel bejárhatatlanok. Tehát el lehet őket felejteni… legfeljebb azoknak ajánlom – és csak – Firenzében és Rómában, akik már alaposan felfedezték gyalogosan a belvárost, és a külsőbb városi kerületekről is szeretnének egy általános képet kapni. Érdekesség: Pisában van viszont egy elektromos túrista-kisvonat, amely a Pietrasantina nevű út nagy parkolójától indul, és megáll a Csodák terénél is.

Elsősorban Firenzében, és Pisában, de Livornóban is a helyi buszjáratok használhatóak (Sienában szerintem egyáltalán nincs rájuk szükség, nem beszélve a még kisebbekről, mint San Gimignano, Volterra, Montepulciano, stb…). Firenzében pl. narancsárgák ezek a buszok, de az újabbak lehetnek lila, fehér színűek is, az ATAF és a LI-NEA járatai. A jegyvásárláshoz keressük ezeket a feliratokat az újságárusoknál, bárokban, büfékben, stb… (a 3 napos Firenze Card érvényes a buszjáratokra is a városban!) A jegyeket felszálláskor azonnal kezelni kell, a bűntetés ellenkező esetben (gyakran járnak az ellenőrök!!!) akár 40-50 Euro is lehet (az 1,20-as jegyárral szemben)! Firenzében egyáltalán nem elnézőek már ebben a kérdésben a túristákkal, nem kifogás, hogy valaki nem ismeri a rendszert! Kezeléstől számított 90 percig érvényes a jegy. Felszállni csak az ELSŐ- és HÁTSÓ ajtókon lehet, míg leszállni a buszokról a KÖZÉPSŐ ajtókon kell! Pisában a helyi buszok a pályaudvar mellől indulnak. A leggyakrabban igénybe vett járat a LAM Rossa, amely a Csodák terével köti össze a vasútállomást.

TAXI

A taxik itt fehér színűek. Első jótanács: kerüljük az engedély nélkülieket! Sajnos Olaszország híres Persze tudom, hogy otthon sem olcsó, de itt kimondottan DRÁGA. Alapdíj, külön poggyászdíj, külső fuvaroknál a visszaút díja… A magas számla tehát nem azt jelenti, hogy átvertek, ezt le is ellenőrizhetjük, hisz a díjtételek ki kell legyenek írva az autóban. Csak akkor vegyük igénybe, ha tényleg elkerülhetetlen! Jobb tanáccsal nem tudok szolgálni. A taxiállomásokat megtaláljuk a kisebb településeken is mindig a vasútállomás közelében, ill. hívathatunk a szállodánkba, vagy pl. étterembe, stb… Aki igényli, tudok segíteni sofőrszolgálat megszervezésében egy-egy napokra, de akár hosszabb időre is. Nagyon drága, de valóban kényelmes – mondhatjuk: luxus – szolgáltatás. Előnye, hogy ezek a sofőrök a forgalom elől elzárt területekre is bemehetnek, így pl. történelmi belvárosokban a műemlékek közvetlen közelébe. Egyre többen veszik igénybe ezt a szolgáltatást olyanok, akiknek nagyon rövid az idejük a nevezetességek felfedezésére.

A fenti 1. és 2. fotókon a fizetőkapuk előtt más táblákat is találunk. Ezek a nagy, vertikális táblák nem fent vannak a lámpáknál, hanem alacsonyabban, ált. bal kézre, jól olvashatóan a kassza közelében. Ráérünk akkor tüzetesebben átnézni, amikor már közelebb araszoltunk a kapuhoz. Az 1. fotón a táblák a fizetésre használható kártyátípusokat sorolják fel, míg a 2. fotóval magam is ritkán találkozom, a fenti táblát egészítik ki az operátoros fizetés lehetőségével. A logika tehát az, hogy mivel a nyári nagy forgalomban hosszú sorok is kígyózhatnak a kijáratoknál, a felső táblasor már jó messziről látszik. Így tehát időben el tudjuk dönteni, hová is soroljunk be. Amikor pedig már egész közel értünk a sorompóhoz, akkor jobb- és bal kézre is lehetnek további információs táblák, amelyeket lassan araszolva előre, végig tudunk nézni. Az autópályákon a fizetőkapuk közeledtét mindig tábla jelzi előre az Alt stazione felirattal (1. fotó lent). Sok helyen pedig már akár 1 km-rel a kapuk előtt is táblák segítik a megfelelő sávba sorolást, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen választani (2. fotó lent), sokszor pl. ha nagy kanyarból érkezünk a kapuk elé, ahol messziről nem látszódnának a táblák – 3. fotó lent.

A több fotón is olvasható Viacard-dal (pl. 4. fotó lent) nem kell foglalkozni, ez is egyfajta bérleti rendszer, így ezen a fotón pl. egyik sorba sem állhatnánk, mind bérletes. Ne lepődjünk meg, hogy ált. ezekből van a legtöbb, hisz Olaszországban a Telepass-ot mindenki megveszi, aki munkába járáshoz koptatja az autópályát. Az operátoros kapuk is egyre jobban kiszorulnak (ezzel a néhány éve még nagyon gyakori sztrájkok is megelőzhetőek), a bérlet nélkülieknek – így a turistáknak is – marad leginkább az autómata. Az persze nem fordulhat elő sehol, hogy csak bérletes legyen a sorompó. Legalább egy kapunál – az mindegy, hogy operátoros, vagy self service – készpénzzel, vagy bankkártyával biztos lehet fizetni.

A sok éves tapasztalaim alapján adnék néhány személyes tanácsot… Én az operátoros kaput javaslom. Ha valaki ül az ablakban, szinte bizonyosan nem enged tovább, amíg nincs minden rendben. Ezen kívül sose induljunk el úgy, hogy nincs nálunk készpénz. A bankkártya csak akkor éri meg, ha nagyobb összeget fizetünk. A vakáció alatt, a rövidebb utazások néhány eurós díjának átváltásával – Forint számla esetén – túl sok kezelési költség elúszik, amely még tovább növeli az amúgy sem olcsó, olasz autópálya díjakat. Pontosan ezért, ha mégis autómatára szorulunk (mert nincs operátoros kapu), akkor is készpénzzel javaslom a fizetést. A lenti 1. fotó segítségével könnyen elmagyarázom, hogy működik az autómata. A bal oldali fekete nyílásba kell a jegyet bedugni, és a szürke monitoron megjelenik a fizetendő összeg. Ha kártyával fizetünk, ugyanebbe a nyílásba dugjuk a bankkártyát is, amely a tranzakció után magától kiugrik. A jegy bedugása után azonban kinyílik a persely is a középső sávban (szürke színű, a pénzérmék rajzával) lehetőséget adva a készpénzes fizetésre. A fémpénzt egyszerűen, ömlesztve a perselybe kell dobni. A persely alatti nyílásba pedig a papírpénzt lehet illeszteni. Jótanács: minél kisebb címleteket tartsunk magunknál, hogy pl. 18 Eurót ne kelljen 100 eurós bankjeggyel fizetni. Ha visszalöki a gép, egyszerűen ki kell kicsit egyengetni, ha gyűrött, és újra megpróbálni, előbb-utóbb elfogadja. A visszajáró a monitor alatti lyukon ugrik ki, ekkorra már a sorompó is felnyílik. Utolsó lépcsőben számlát is kérhetünk, ehhez a monitor melletti gombok egyikét (mindegy, melyiket) kell megnyomni, ahol a RICEVUTA felirat van, és megvárni, hogy kiadja a számlát.

Aki először indul útnak Olaszországba, alaposan tanulmányozza át a fent leírtakat, és a fotókat, mert nyáron, 40 fokban még a vendégszeretetükről híres olaszok sem köszönik meg, ha sortévesztés miatt tolatásra késztetjük a mögöttünk álló kocsisort. Furcsaság lehet, ha akár belépéskor, akár kilépéskor – mindenféle operáció nélkül – egyszerűen nyitva találunk egy sorompót. Ennek leggyakoribb oka a sztrájk, amely néhány éve még napi szintű jelenség volt. Ezért is igyekszik az autópálya fenntartó egyre jobban kiszorítani az emberi munkaerőt, és a sokkal gazdaságosabb autómatákat üzemeltetni, így ma már ritkább a sztrájk. A harcos olasz szakszervezeteket ismerve azonban bizton állíthatom, hogy sok víz lefolyik még a Pón a teljes kiváltásig.
Ja, és persze a lényeg: jelen pillanatban Tarvisio – Rosignano Marittimo: kb. 50 Euro. Míg ha Szlovénia felől, Triesztnél léptünk az országba kb. 44 Euro Rosignano Marittimóig. Spórolni valamennyit még az út végén is lehet, ha a fentebb leírt módon Firenzénél nem Pisa felé megyünk az A11-es autópályán, hanem továbbhajtunk a Firenze Scandicci kijáratig, ahol is a Fi-Pi-Li kétsávos – nem fizetős – autóútját választjuk.

Végül egy problémás jelenségről, amely ugyan velem még sosem fordult elő, de gyakran találkozom vele… Sokan keresnek meg amiatt, hogy úgy jöttek le az autópályáról, hogy nem fizettek, a kezükben maradt a jegyük. Leginkább arról lehet szó, hogy aki sokat pepecsel egy kapunál, annak előbb-utóbb fizetés nélkül is felnyílik a sorompó. Hogy senki ne tartsa fel sokáig a mögötte állókat, és főleg ne kényszerítsen tolatásra egy egész kocsisort, inkább átengedik a “problémás esetet”. Ilyenkor szerintem mond is valamit az autómata, csak ezt ugye a magyar autósok nem értik. Na, de a lényeg: természetesen az útdíjat utólag meg kell fizetni. Miközben felnyílik a sorompó, az autómata kiad egy ún. ricevutá-t, azaz számlaszerű blokkot. Ezen rajta van az autópályafenntartó honlapcíme, és van egy kódszáma. Külföldieknek is teljesen egyszerű, érthető módon lehet banki átutalással az adósságot rendezni (határidőn belül felár nélkül!!! – ez az olaszok ajándéka a bonyolult autópálya szisztémájuk miatt….). Akinek mégis gondja lenne ezzel a fizetéssel, nyugodtan keressen! Ha pedig valaki a ricevuta nélkül hajt át a sorompón, az a legjobb, ha megáll az első autópályakezelő állomásnál. Ennek a neve Punto Blu, a legtöbb kijáratnál, a kapuk után van ilyen, csak félre kell állni, és itt kell kifizetni a díjat.

KÖZLEKEDÉSI TÁBLÁK

Olaszországban – épp ellenkezőleg, mint a szomszédos országokban – zöld az autópályát, és kék az egyéb utakat jelző táblák színe. Mindannyiunkkal előfordul – főleg több száz km monotónia után -, hogy pont a beidegződéseinknek köszönhetően egy pillanatra összezavarodunk, hogy hogyan is vannak ezek a színek. Ha véletlenül „rossz útra tévedünk” autópályán, a legjobb az első kijáratnál „lelépni”, (hiszen minél tovább megyünk, annál többe kerül nekünk ez a kis tévedés). Amikor kihajtunk az autópályáról, a sorompók után szinte mindig találunk körforgalmat, így könnyen visszatérhetünk a pályára az ellenkező irányban, és ekkor már jobban figyeljünk!!!

A táblákra visszatérve, mutatok  néhány példát: a fenti 3. fotó táblája pl. Collesalvettinél található az A12 autópályán. A legelső kijárat Collesalvetti a tengerpartról indulva, ahol ha kihajtunk, azon az úton megyünk tovább Firenze felé, amelyről már fentebb írtam, azaz a Fi-Pi-Li rövidítésű, kétsávos, gyorsforgalmi – de nem fizetős – autóúton, amely a három várost (Firenze-Pisa-Livorno) köti össze. A tábla tehát itt zöld, mert autópályán vagyunk, de benne a Firenze felirat kék sávban, mert az az út már nem autópálya lesz ha rámegyünk. Érdemes amúgy ezt az utat minden esetben használni, amikor Firenzébe megyünk, a táblával pedig rengeteg helyen, lakott területen is találkozunk, ahol ráhajthatunk erre az útra (1.fotó lent). Firenze Scandicci kijáratnál pedig (pl. hazautazáshoz) az autóút kék táblájában megtaláljuk majd a zöld sávot Bologna felirattal, amely azt jelenti, hogy onnan Bologna felé autópályán fogunk továbbhaladni (4.fotó fent). Ez a “nagy táblában kis tábla”, egy tipikus olasz jelenség, amelyhez azonban rövid idő alatt hozzá lehet szokni.

Autópályán és egyéb utakon, akár lakott területen is a barna színű táblák Olaszországban is a műemlékeket, történelmi belvárosokat jelzik. Ezek az ún. turisztikai táblák, amelyek közül az újabbakon ugyan olasz a felirat, de nemzetközi jelzéseket is mutatnak, hogy mindenki megértse (2. fotó lent). Kirándulásaink során tehát a pl. Piazza dei Miracoli, Torre Pendente, Galleria degli Uffizi, Piazzale Michelangelo, Centro storico, stb… feliratokat leginkább ilyen színes táblákon keressük! Még egy érdekes tábla van az olaszoknál, lakott területen belül, kívül is találkozhatunk vele: tutte le direzioni, vagy altre direzioni (néha angolul: all directions). Mivel nem értjük, nem foglalkozunk vele, pedig fontos lehet, ha eltévedünk. Egyszerűen azt jelenti, mindenféle irány, sokszor még ha beszélünk olaszul sem értjük, mit is akarnak ezzel az olaszok. A lenti 3. fotón pl. ha a fehér táblákon kiírt helyszínek egyikét keressük (rendőrség, centrum, bevásárlóközpont, bírósági negyed, iskola), azok balra vannak, míg az – olaszok szerint – MINDEN MÁS egyenesen. Vagy a 4. fotón is az derül ki, hogy ha sem Volterrába, sem a Livorno-Grosseto autóútra, sem az autópályára nem akarunk menni, akkor is jobbra menjünk, bármi is az útitervünk! (Ez szerintem a “Minden út Rómába vezet” régi, olasz meggyőződésen alapul…). A viccet félretéve: egyszerűen ez a tábla ált. kivezet a lakott területről, ha ott eltévedtünk volna, és az adott úton majd már részletesebb táblákat találunk az irányokat illetően.

SEBESSÉGMÉRÉS

Az Unió általános szabályai érvényesek, tehát autópályán 130, autóúton 110, lakott területen kívül 90, lakott területen 50 km/h a sebességhatár, ha a táblák másként nem rendelik. Olaszország nagyon jól ellátott autópályákkal és autóutakkal, Toszkánán belül ez utóbbi mindig jó alternatíva, ha hosszabb kirándulásra készülünk, mert nem fizetős. Ha mégis a panorámautakat választjuk – mindig gyönyörűek – egy térképnek, ill. a navigátornak nagyon jó hasznát vesszük, mert a közúti táblák mindig a gyorsforgalmi utak felé terelnek. A sebességre visszatérve, kötelességem azt mondani, hogy tartsuk be a határokat! Már csak azért is, mert az olaszok a RADAR-t sem egyszerűen – minden turista által érthetően – radarnak nevezik, így nem olyan könnyű észrevenni az – egyébként mindig (!) korrekt módon előre – figyelmeztető táblákat (lent 1-2-3-4 fotók). Tessék bemagolni! A tábla színe lehet zöld, kék, fehér…, a szöveg mindig ez.

Először tehát a figyelmeztető tábla, aztán néhány száz méteren belül maga a mérő, ami manapság már leginkább fix mérőpont, és sokféleképpen kinézhet (lent 5-6-7 fotók). Amikor elhaladunk előtte, bemér, aztán pedig hátulról „leolvassa” a rendszámot. Persze alkalmi mérőpontok sincsenek kizárva – vagy kósza rendőrök – de ezt is kötelező előre táblával jelezni (ha mérnek). Bár olyannal már találkoztam, hogy a kiállított tábla véletlenül (?!) ledőlt. Az autópályákon még egy fontos feliratra figyeljünk! TUTOR – erre a fejünk fölött lévő hatalmas elektronikus monitorok is figyelmeztetnek (8.fotó). Ez a rendszer adott útszakaszon, két pont között számolja ki az átlag sebességünket. Szinte egész Észak-Olaszország be van már telepítve ezzel a rendszerrel az autópályákon.

BENZINKUTAK

Jó hír, hogy autópályán nagyon sűrűn vannak – pl. Ausztriához, és Szlovéniához képest – , rossz, hogy itt is ismerni kéne a szokásokat. Mert ha naivan beálltunk a Fai da Te feliratú (1. fotó lent)  kút mellé, akkor várhatunk órákat, senki nem fog felénk se nézni. Ez lenne az olaszok Self Service-je, azért néha (!) kiírják angolul is. Az önkiszolgáló kúton ugyanaz a benzintípus szinte mindig olcsóbb, mint a Servito (2. fotó lent) – azaz kiszolgált – kútnál. Aki tehát maga megtankol, spórolhat. Aki kéri a tankos kiszolgálást, az többet fizet. Borravalót viszont egyáltalán nem szokás adni.

A városi benzinkutakra is érvényesek a fenti szabályok, de azt tudnunk kell, hogy ez utóbbiak ebédidőre bezárnak, míg az autópályákon ált. non stop nyitvatartás van. Kirándulásaink alkalmával ezt mindig kalkuláljuk be! Egyrészt érdemes lakott területre időzíteni a tankolást, mert olcsóbb a benzin, mint a gyorsforgalmi utakon, de úgy számoljunk, hogy 13-16 óra között, és 20 óra után zárva lehetnek a városi kutak. Egyébként zárva maradnak vasárnap és ünnepnapokon is. Mentő megoldás lehet, hogy a lakott területeken sziesztázó benzinkutaknál mindig lehet autómatából is tankolni. Ezekbe először ált. a bankjegyet kell betolni. Ezután kiválasztani a kút számát, és a tankolni kívánt üzemanyag típusát. A gép aktiválja a kutat, és ezután lehet tankolni. A gépek a legtöbbször bankkártyával is működnek (3. fotó). Tapasztalatom szerint mi, magyarok gyakran “félünk” tőlük, pedig nagyon egyszerű a használatuk, és sokszor olcsóbbak is. A következőkre figyeljünk: ha a kút zárva van, és nincs ott a kutas, nagy mennyiséget ne tankoljunk, csak a minimális szükségest! Mindig tegyük el a számlát! Ha bármi gond van (pl. a gép benyelte a pénzt, de nem ad ki benzint, mert pl. elfogyott…), nyitási időben visszamehetünk a kútra, és letankolhatjuk az árat, vagy visszakapjuk a pénzt. Az autómata kutak be is vannak kamerázva. A kis mennyiséget azért javaslom, mert ha a szállásunktól távol kényszerülünk tankolásra autómatából, oda nem biztos, hogy vissza akarunk majd menni másnap… és akkor túl nagy összeget ne bukjunk! 5 Euróért is lehet tankolni… Ha az autómata láthatóan törött, rongált, vagy pl. rá van ragasztva egy cetli valami felirattal, inkább ne használjuk, keressünk másikat! (4. fotó)

AUTOGRILL

Ahol benzinkút van, ott ált. étterem, vagy legalább büfé is, ezt mindig a táblák előre jelzik. Az Autogrill persze csak egy márkanév, hívhatják másképp is, attól még ugyanazt tudja (1.fotó). Az olaszoknál a bárokban alapszabály: először fizetünk, utána átvesszük, amit kifizettünk. A bárpultban nézzünk körül, és válasszunk, majd menjünk át a kasszához fizetni, végül a blokk ellenében kérhetjük ki a pultnál az ételt, italt.

Meglepetések elkerülése végett:
CAFFÉ, vagy ESPRESSO: nagyon rövid, nagyon fekete, tényleg csak egy korty (de nagyon finom!), ha valaki sokat szeret, és kevésbé „ütőset”, az kérjen CAFFÉ AMERICANO-t, ilyenkor nagy csészébe engedik a kávéját, és kap hozzá forróvizet, hogy lazítsa, ízlése szerint.
CAPPUCCINO: ne legyünk olyanok, mint a németek, akik lassan azt hiszik, hogy ezt a csodát is ők találták ki, és leállnak vitatkozni, hogy márpedig ők tejszínnel kérik. A tejszínt Olaszországban elfelejthetjük, cappuccino = espresso + tejhab. Aki a hosszabb kávét szereti, kb. fele-fele arányban a tejjel (tejeskávé), az kérjen CAFFÉLATTE-t. Az espresso kortynyi tejjel: CAFFÉ MACCHIATO (mákkiátó) (2.fotó), a sok tej kortynyi kávéval pedig: LATTE MACCHIATO (3.fotó). Ja, és ha már a tizedik kávé, talán jobb, ha koffeinmentes: CAFFÉ DECAFFEINATO, vagy SENZA CAFFEINA, vagy !!!NO KOFFEIN!!!… (ha kiváló kiejtésünket nem értenék…)

Az étteremben pont fordítva kell viselkedni. Önkiszolgáló lévén, először felpakolunk a tálcánkra – tésztákat, húsokat kérni kell, a többit csak elvesszük – , a sor végén pedig fizetünk. Kávé itt nincs, bár kifizethetjük, és az ebéd végén a blokkal a bárpultnál kikérjük a kávénkat. Arra azért felhívom a figyelmet, hogy az Autogrillekben olcsón nem eszünk – és túl jól sem. Megállni persze mindenképp érdemes, a mellékhelyiségek elég tiszták, főleg, ha a parkolóban nem áll éppen 3-4 busz. Nem „kötelező” fizetni, de azért a perselyt kiteszik, a WC-k, és a mosdók is gyakran pedálosak.