A legenda szerint amikor Vénusz kikelt a tengerből, a nyakláncáról lepergett hét gyöngyszem, ebből lett a hét toszkán sziget: Elba, Giglio, Capraia, Giannutri, Pianosa, Montecristo, Gorgona. A toszkán szigetcsoportot – amely kiterjedését tekintve a Mediterránum legnagyobb védett tengeri övezete – a 7 nagyobb szigeten kívül közel 40 apró sziget is alkotja. A nemzeti park kisebb szigeteit nem olyan egyszerű látogatni, néhány esetében egyenesen hatósági engedély szükséges, ez pedig természetesen csak komoly indokkal – pl. kutatási célból – kapható. Egy kirándulás azonban Giglio, Capraia, Giannutri, Pianosa – és utolsóként pár éve – Gorgona szigetére is, ma már könnyen megszervezhető.

Giglio a második legnagyobb sziget Elba után Toszkánában, bár még így is csak a tizede Elbának. Egy hatalmas gránittömb, melyet 28 km-es kerületén apró, sziklás öblök, és néhány homokos strand csipkéznek. Szűz, felfedezésre váró természetébe, apró falvaiba, Itália egyik legtisztább tengervízébe, vízi állatvilágába, képtelenség nem beleszeretni! Giglio vándorsólymaival és méretes heringsirályaival a bird-watching paradicsoma, ahol varázslatos naplementéket is fotózhatunk; az utolsó sugarak jócskán 9 óra után húnynak csak ki. Tavasszal a 700 féle növény kölcsönöz varázslatos színeket és bódító illatokat a szigetnek. A gránithegység legmagasabb pontja a Poggio della Pagana, mely 496 m magasból csodálatos panorámával ajándékozza meg az ide felmászókat.

Giglio szigete közel 4-4,5 millió éves, már a kőkorszakban lakott volt, mégis a mai napig a vidék 90%-a vad és érintetlen. Az etruszkok katonai előőrsöt állomásoztattak itt, aranykorát azonban a rómaiak idején élte, ekkor épült a Villa Patrizia, amely részben látogatható. Giglio Castello a sziget legfontosabb települése egy 405 méter magas sziklatetőn, vaskos városfala, szűk utcái, antik boltívei és 10 őrtornya a XIII. sz.-ban épültek, Pisa fennhatósága alatt. A szigetet később a Mediciek vették birtokukba, és számos szaracén fosztogatás színhelye volt. A leghíresebb a veszedelmes Barbarossa, eredeti nevén Khair ad-Din kalóz nevéhez fűződik.

A szigeten összesen 3 lakott település van, kb. másfél ezer állandó lakossal. Giglio Castello után a kikötő körül épült ki a mesésen szép Giglio Porto, kereskedelmi és turisztikai célokat is kiszolgál. Még a rómaiak építették, ma is hűen őrzi a 18 évszázaddal ezelőtti nyomokat. A harmadik település, Giglio Campese már egy modern, a sziget turizmusát kiszolgáló település, gyönyörű, homokos strandokkal, melyek fölött egy Medici torony őrködik.

Giglióra a Dél-Toszkánában fekvő Argentario félszigetről, pontosan Porto Santo Stefano kikötőjéből indulnak hajók. Autót csak külön engedéllyel lehet a szigetre vinni, ezeket Giglio Castello önkormányzata adja ki. A turisták számára ált. a szállásadók kérik meg az engedélyt, ennek feltétele, minimum 4 itt töltött vendégéjszaka. A turisták többsége azonban általában egy napos kirándulásra, és gyalogosan megy a szigetre. Hajójegyet nem szükséges előre foglalni, ráér a kikötőbe érkezéskor, az autók pedig Porto Santo Stefano őrzött parkolóiban hagyhatók.

A szigeten egy kemping van, néhány két- és háromcsillagos hotel, valamint privát szállások, és kiadó szobák. Számos étterem, bár, fagyizó is van mindhárom településen, és jónéhány ajándéküzlet Giglio Portóban. Ugyanitt, már érkezéskor rengeteg ügynökség kínálja a szolgálatait: kerékpárok-, kishajók-, motorcsónakok- és búvárfelszerelés bérlését, befizethetünk csónakos túrákra, és elsősorban vízi taxit közvetítenek a strandokra. A sziget legnépszerűbb strandjai: Campese (nem ajánlom, mert ez a legzsúfoltabb!), Cannelle, Arenella és Caldane (én ezt szeretem a legjobban…), mindenhol van fizetős- és szabad partszakasz is. Ugyan – Caldane kivételével – mind megközelíthető – hosszabb-rövidebb – gyalogos sétával is, mégis a vízi taxi szolgáltatás a népszerűbb. Caldane strandja (foto7) a legrejtettebb a keleti parton (2013-ban Itália legszebb strandjai címet nyert…), a homok aranysárga színű. Vendéglátó egység nem szolgálja ki, ezért aki ide készül, ételt-italt vigyen magával! Cannelle (foto8) a keleti part 3 strandja közül a legnagyobb, fehér homokkal, itt van egy étterem-büfé. Főszezonban nagyon kedveltek a kis, rejtett öblök, azoknak, akik a legnagyobb tömegben is egy kis magányra vágynak. Ezek azonban kizárólag vízi úton közelíthetők meg.

Jószívvel ajánlom a szigeten a Boatmen ügynökséget (Maurót kell keresni!), ahol megrendelhetjük a vízi taxit, és kb. 10 perc alatt a kiválasztott strandra szállítanak minket, majd a megbeszélt időpontra (kirándulóhajó menetrendjéhez igazodva) értünk is jönnek ugyanide. A taxi boat ára 12 Euro/felnőtt, és 6 Euro/gyermek (6 éves korig) oda-vissza. Másik kedvelt szolgáltatás a sziget körút, mely személyenként 25 Euro (a gyermek teljes értékű utas…), kényelmes gumicsónakokban min.8, max. 12 fővel. Délelőtt és délután is indul csónak, a kör kb. 2 órás, fürdőzéssel egybekötve. A csónakot akár 2 fővel is elindítják, de a minimum létszámnak megfelelő összeget ki kell fizetni!

Gigliót már nagyon jól ismerem, szeretek idejárni, főleg szeptemberben… Mivel az Argentario-félsziget is csodás hely, többször autóval jöttem idáig, és Porto Santo Stefanóban szálltam fel a hajóra, így az átkelés 1 óra. Aki Dél-Toszkánában szállt meg, annak érdemes így szervezni a napját! Aki viszont az Etruszk Riviérán nyaral, annak San Vincenzóban, vagy Piombinóban helyesebb kirándulóhajóra szállnia, így sokkal több időt tölthet a tengeren, nem érdemes leautózni Délre! Ezeket a kirándulóhajókat velem lehet foglalni, kb. 2-3 hétre előre tudom a menetrendet. Főszezonban heti 1-2 alkalommal indul kirándulóhajó Giglióra, a jegyárak kb. 35-40 Euro/felnőtt és 20-25 Euro/gyermek (12 éves korig). Foglalás: toscanautazas@icloud.com

A gigliói hajókirándulás napján a szigeten eltölthető idő kb. 5 óra. Én először szinte mindig felmegyek a dombtetőn Giglio Castellóba, mert nagyon hangulatos, és általában itt veszek szendvicseket is a strandolás idejére. A kikötőben van egy minibusz parkoló, ezek taxiként funkcionálnak. Pár perc alatt összegyűlik annyi ember, akivel elindul a taxis a dombtetőre, és meg lehet vele beszélni, hogy kb. egy óra múlva jöjjön is vissza értünk, vagy a visszaútra egyszerűen fogunk egy másikat. Ezzel visszamegyünk Giglio Portóba, a kikötőbe. Az időnkbe még bőven bele kell férjen egy kiadós strandolás, mert Giglióra én alapvetően ezért járok! Mauroék – a Boatmen csapata – igazi tengeri medvék, lazák, humorosak, kedvesek, és mindig tudják, melyik strandra érdemes menni… Én ugyan a Caldane strandot szeretem a legjobban, de sosem erősködök, ha ők azt mondják, hogy aznap mindenki odament. Ők már csak tudják, hisz szinte mindenkit ők visznek! Bízzuk rájuk magunkat, a Cannelle is csodálatos strand!

Mauronak elég, ha jelzem, hánykor indul vissza a kirándulóhajónk (bár ezt ős is mindig tudja…), ő pedig megmondja, hány órára szedelőzködjünk össze a strandról, és legyünk ugyanott, ahol leraknak minket! Miattuk még senki sem késett le hajót! Mivel nekem és a férjemnek is van vízi jogosítványunk, előfordul, hogy a strandolás helyett inkább bérelünk egy kis hajót, és azzal hajókázunk a sziget körül. Közben persze fürdőzünk is! Nem vagyunk túl gyakorlottak, tehát egyáltalán nem távolodunk el a szikláktól, csak pont annyira, hogy elkerüljük a zátonyokat. Nagy tudomány egy csónak, vagy kis hajó vezetéséhez nem kell, és bizonyos méreten belül jogosítványt sem kérnek, tehát mindenkinek bátran javaslom ezt az élményt is! Az árak sem vészesek, kb. 100 Euro körül max. 7-8 főre bérelhető egy csónak… Aki mégsem mer egyedül navigálni, az kapitánnyal együtt is bérelheti a csónakot, bár ilyenre főszezonban (július-augusztus) nem nagyon van idejük Mauroéknak, arról nem beszélve, hogy ez így jóval drágább program!!!

Elbától Északra fekszik Capraia, amely nagyságrendi sorrendben a 3. a szigetekből: hossza 8-, szélessége 4 km. Livornóból naponta jár ide hajó, közel 2,5 órás az út. Autót a turisták nem vihetnek a szigetre, a gyalogosan érkezők helyben minibuszokkal közlekedhetnek a kikötő és a Capraia nevű település között. Az átkelés alatt gyakran lehet látni delfineket, amint kecses ugrásokkal kísérik a hajót.

Capraia vulkanikus hegycsúcsainak legmagasabb pontja a Monte Castello, 447 méter, partja körben 25 km hosszú. A szurdokok között kis köves öblök bújnak meg, egyetlen homokos strandja a Cala della Magona. Az egyik legszebb öböl a Cala Rossa, mely egy ősi kráterről tanúskodik, a tenger felől nézve a sziklák olyan erősen vörös színűek, mint a tűz, amely valaha égett benne. A szigeten az egyetlen település Capraia, melybe a kis kikötőből aszfaltozott út vezet. Innen indul a számos ösvény, hogy a trekking szerelmesei keresztül-kasul bejárhassák ezt a gyönyörű, szűz és lakatlan vadvidéket. A ritka madárfajokban gazdag Capraián a kirándulások alatt könnyen muflonnal is találkozhatunk.

Capraia eredeti nevét – Aegylon – a görögöktől kapta, az itt nagy számban élő vadkecske fajról = Kecskék helye. Az etruszkok telepedtek meg itt elsőként, majd a rómaiak hódították meg. Évszázadokon keresztül volt kalózok martaléka, és  megküzdött érte Pisa, Genova és a franciák is. A szőlőtermesztésnek köszönhetően messzeföldön híres volt a bora, a Palmiziano. Felszínét ma is reneszánsz őrtornyok csipkézik, romos erődje XIII. századi. Erre a korra tehető a ferences kolostor építése is, melyet később, a XVI. században bővítettek.

1873-ban Capraia területének egy harmadát a Belügyminisztérium felügyelete alá vonták, és mezőgazdasági munkabörtönt építettek. A rabok még folytatták a borászat hagyományát, amely azonban néhány évtizede a börtönnel együtt megszűnt. A sziget 1926 óta tartozik Livornóhoz és többé nem Genovához. A börtön bezárása egy komplex sziget-rehabilitációs program része, az egykori börtönszigeteket folyamatosan szűntetik meg Toszkánában.

Capraián 3- és 4 csillagos szálloda, apartmanok, kiadó villák és egy kemping találhatók, a korlátozott szám miatt érdemes jó előre foglalni azoknak, akik eltöltenének itt néhány éjszakát. Étteremből jónéhány van, üzletből már kevesebb, valamint néhány bár és fagyizó van még a szigeten. A kikötői ügynökségben búvárprogramra és sziget körbehajózásra is lehet jelentkezni, csónakot- és hajót is lehet bérelni, no és persze a vízitaxi szolgáltatást megrendelni a sziget strandjaira.

A sziget körbehajózására és a vízitaxi szolgáltatásra az öreg tengeri medvét, Mauriziót ajánlom! A motoros gumicsónakba összesen 8-10 ember fér, fejenként 20-25 Euróért kb. két órás út alatt lehet körbejárni a csodaszép szigetet. Maurizio roppant jó sztorikat mesél útközben, persze ehhez érteni kell az olaszt… aki mégsem, azt is kárpótolja az ámulatba ejtő látvány. A találkozás delfinekkel gyakorlatilag garantált!!! Fényképezőgépekkel mindenki készüljön! A vízitaxi szolgáltatást szintén érdemes igénybe venni, így sokkal gyorsabban elérhetők a fürdőzésre alkalmas öblök. Ebben a kérdésben is bízzuk magunkat Maurizióra, ő tudja, hol érdemes az utast kitenni, a hullámzásnak, széljárásnak, és a napi turistaforgalomnak megfelelően!

Nem titkolom: Capraia a kedvenc szigetem, imádom a sziklákat! Itt pedig szinte minden öbölben más színűek és formájúak… mindig elvarázsolnak. Ugyan indul Livornóból komp a szigetre, én mégis a kirándulóhajót használom a capraiai átkeléshez San Vincenzóból, ezért másnak is ezt javaslom! A komp sem lenne olcsóbb, és a livornói kikötő kaotikus, forgalmas, míg a san vincenzói kicsi és kényelmes. Főszezonban hetente többször is indul kirándulóhajó Capraiára, ezekre velem lehet helyet foglalni, kb. 2-3 hétre előre tudom a menetrendet. A jegyárak kb. 35-40 Euro/felnőtt és 20-25 Euro/gyermek (12 éves korig) oda-vissza. Foglalás: toscanautazas@icloud.com

A capraiai hajókirándulás napján a szigeten eltölthető idő kb. 7 óra. Túl sok látnivaló nincs a szigeten, így én mindig fürdőzni és hajókázni járok ide. Capraia igazi színeit a tenger felől csodálhatjuk meg, ezért feltétlenül érdemes betervezni egy körbehajózós programot! Kb. kétórás, egy gyors csobbanással is gazdagítva egy szép kis öbölben. Az úton megcsodálhatunk számos itt fészkelő, ritka tengeri madarat, bepillanthatunk a legszebb barlangokba, és elidőzünk a híres Cala Rossa vörös sziklái előtt. Ahányszor voltam, mindig találkoztunk delfinekkel, bár az is igaz: mi általában szeptemberben járunk… A gyermekeim roppant élvezték minden egyes alkalommal, Maurizio idegenvezetése szenzációs! De aki nem érti az olaszt, az is betelik a látvánnyal! Egy ilyen program ára – megfelelő létszám esetén – 25 Euro/fő, ha nincs teli a csónak, a minimális létszámot kifizetve szívesen elindulnak.

A kikötőben a Parco ügynökség feliratát keressük tehát érkezéskor, és rögtön jelentkezzünk be egy ilyen körbehajózós programra! Attól függően pedig, hogy hány órára kapunk helyet, eltölthetjük a maradék időt a szigeten fürdőzéssel, vagy kirándulással. A Parco irodájában kapunk térképet a túraösvényekről, én – őszintén szólva – ezt még nem próbáltam (a gyerekek mindig leszavazzák…). A fürdőzéshez viszont fogunk egy vízi taxit, amely átvisz minket a megfelelő öbölbe (ahol aznap még nincs senki, vagy csak kevesen…). Nagyon profi módon osztják el a turistákat a fürdőzésre alkalmas öblökben, hogy sehol se legyen tumultus. Tehát a helyszínt illetően rájuk kell hagyatkozni. Én kicsit aggódtam a sziklás part miatt, amikor először hoztam ide kicsi, alig pár éves fiamat… de semmi gond nem volt. Persze a sziklákon sokkal jobban oda kell figyelni a gyermekekre, mint egy sík, homokos parton. Azonban megéri a fáradságot, mert olyan kristálytiszta vizet, és színes halakat, mint itt, sehol máshol nem találunk Toszkánában. A gyerekekről le sem lehetne tépni a búvárszemüveget és a pipát!!!

A legdélebbi a 7 nagyobb sziget közül, mindössze 14 km-re Gigliótól. Nagyságát tekintve az utolsó előtti, 2,6 négyzetkilóméter, hossza 2500-, szélessége 500 méter. Furcsa, félhold alakját az antik népek természetfölötti okokkal magyarázták. Három hegycsúcsa közül a legmagasabb 88 m. Növényvilága nagyon gazdag, állatvilága a szárazföldön kevésbé: csak néhány nyúlcsalád, valamint kétéltűek és madarak lakják, ennek ellenére nagyon kedvelt kirándulóhely: a trekking ösvények mind az egyetlen szigeti településről indulnak. Az állandó lakosok száma kb. 20 fő. A sziget tengeri állatvilága azonban már sokkal gazdagabb, könnyen találkozhatunk a védett Caretta-caretta óriásteknőssel. Tudják ezt jól a búvárkodásnak hódolók… sokan viszont elsősorban a Nasim nevű hajórelikvia miatt keresik fel a tengerfeneket, amely itt süllyedt el, Giannutri közelében. A búvárkodás – a sziget természetvédelmi fegyülete okán – csak szervezett formában lehetséges, az erre jogosult ügynökségekkel.

Giannutri szigete szigorú természetvédelmi felügyelet alatt áll, a nemzeti park maximalizálja a látogatók számát. Kirándulóhajók Elbáról, Giglióról és az Argentario-félszigetről (Porto Santo Stefanóból) indulnak Giannutrira. A szigeten két kikötési lehetőség van, a Cala Spalmatoio és a Cala Maestra, ugyanebben a két öbölben engedélyezett a strandolás is. Az egynapos programban Giannutri szigetén elsősorban a fürdőzés szerepel, de az antik római kikötő romjai is látogathatók. Hideg élelemmel érdemes készülni, mert a szigeten egyetlen étterem, bár és egy kisbolt található.

A Toszkán Szigetvilág 5. legnagyobb szigete 10,25 négyzetkilóméterével; kerülete 26-, hosszúsága 18 km, tehát egy elnyújtott földnyelv. Neve is a formációjából ered, hiszen szinte teljesen sík, maximum 29 méter magasra emelkedik ki a tengerből. Természeti kincseit tekintve a legértékesebb a szigetek közül, nem is olyan régen azonban mégsem tervezte senki önszántából itt tölteni a napjait, sőt csak egy szomorú, rejtegetnivaló sziget volt. Csak 1999 óta látogatható, előtte 150 évig szigorúan őrzött börtönsziget volt, tilos volt körülötte hajózni, búvárkodni, sőt még repülni is fölötte. Azonban pont az elzártság következtében ma különleges természeti értékkel bír. Amióta pedig a börtön is megszűnt, az eredeti vad növényzet kezdi újra birtokba venni a természetet, köszönhetően az azóta beindított sziget-rehabilitációs programnak is.

A sziget ma lakatlan, csak néhány rehabilitációját töltő, egykori fogoly őrökkel, és az erdészet alkalmazottai lakják. Látogatása szigorú szabályokhoz kötött, napi látogatói kontingens van érvényben. Kizárólag képzett idegenvezetővel léphetünk a szigetre, az átkelést és a szigeti programot erre jogosult utazási irodák, ügynökségek szervezik.. A program részét képezik vezetett gyalogos-, kerékpáros-, lovaskocsis, ill. kayakos túrák, és persze elmaradhatatlan a strandolás a Cala Giovanna gyönyörű partján. A szigeti kiránduláson fölfedezhetők egy rézkori nekropolisz maradványai, ősi katakombák és egy csodálatos római kori villa. A nyár folyamán hetente legalább egyszer indul ide olyan kirándulóhajó, amelyre nálam lehet jegyet foglalni. Kb. 2-3 hétre előre tudom a menetrendet, a jegyárak kb. 40-45 Euro/felnőtt és 25-30 Euro/gyermek (12 éves korig) oda-vissza. Foglalás: toscanautazas@icloud.com

Pianosa az igazi lakatlan sziget. Azoknak ajánlom, akik valóban a szűz természetet kedvelik, keresik, mindenféle műviesség nélkül… A mountain bike az egyik legjobb módja a sziget felfedezésének, természetesen vezető segítségével, aki elvisz minket a sziget egyik titokzatos kincséhez, a keresztény katakombákhoz. De a közel két órás túra alatt végigkerekezzük a börtönkolónia legfontosabb színhelyeit, nem csak a települést, de a munkahelyül szolgáló agrár területeket is. Legyen akár kerékpár, akár gyalogos trekking a program, a nagy melegre mindenki készüljön, főleg, aki gyerekekkel készül nekivágni a kirándulásoknak! A snorkelinget is bárki kipróbálhatja Pianosán, ehhez a kellékeket is bérelni lehet a helyszínen. A nemzeti park vízalatti világa a csodálatos Turchi öbölben igazán színes és gazdag. Ezek a helyi programok természetesen mind önköltségesek, a kirándulóhajó jegyára nem tartalmazza őket. A szigeten mindenki szabadon eldöntheti, hogy kíván-e valamilyen szervezett programon részt venni, vagy csak strandolni jött? A szigeten ugyan van egy büfé, de sokkal ésszerűbbnek tartom, ha a hátizsákba a napi élelmet is bepakoljuk, és a kijelölt pik-nikező réten, a fák hűs árnyékában fogyasztjuk el az ebédet, uzsonnát. Minden egyes kirándulásra, programra közvetlenül a kirándulóhajón lehet jelentkezni, befizetni (készpénzben!), előre nem foglalhatók.

Gorgona a legészakibb és a legkisebb a toszkán szigetek közül, mindössze 2,23 négyzetkilóméter. A szigetvilág utolsó, máig is működő börtönszigete (kb.300 fő), mely szigorúan őrzött. Gorgona Livorno közigazgatási része, legmagasabb pontja 255 m, egyetlen kikötési lehetősége a Scalo di Gorgona. Szárazföldön teljes egészében védett, a tengeren szintén majdnem 100%-ban, már csak emiatt is tiltott terület. A toszkán börtönsziget-rahabilitációs programon belül, a szigetek közül utolsóként Gorgonának is megkezdődött néhány éve a “felszabadítása”. Ugyan a börtön még nem szűnt meg teljes egészében, de a sziget egy része ma már látogatható. Livornóból indulnak napi szinten hajók, a Medici kikötőből. Szintén a rehabilitációs program keretében a szigeten, egykori börtönlakók szolgálnak idegenvezetőként a látogató turistáknak. A fürdőzés csak a kijelölt pontokon lehetséges, és csak 12 éves kor felett látogatható a sziget!