Tudnivalók az utazáshoz – Autóval
A közel 1100 – 1300 km ellenére is ez a legegyszerűbb utazási mód, és ha többen vagyunk, árban is versenyképes. Ha pedig aktív nyaralásra készülünk, mindenképpen a legkényelmesebb a saját autónkkal körbeutazgatni a vidéket. Azért a legjobb utazási feltételek mellett is – ehhez kívánok a továbbiakban jótanácsokkal szolgálni – min. 10 órás úttal számoljunk. Még többel, ha gyerekek, vagy idős emberek is utaznak az autóban, hiszen velük az optimális 1-2 megállónál is többel számolhatunk. Tervezzük be, hogy két-három óránként megmozgathassák a végtagjaikat, és ne áltassuk magunkat azzal, hogy erre pl. a lakóautóval utazóknak nincs szükségük.
- Útvonal
- Mikor utazzunk?
- Költségek
- Közlekedési táblák
- Sebességmérés
- Benzinkutak
- Snack/Drink szótárral
Útvonal
Budapest – Maribor – Ljubjana – Trieste – Venezia (Velence) – Padova – Bologna – Firenze – (és mivel a cél a tengerpart,) Rosignano Marittimo. Ez ma már a legrövidebb és leggyorsabb út. Sokáig a Bécs – Graz – Klagenfurt – Tarvisio – Udine útvonalat javasoltam, majd Velencénél becsatlakozni a fenti variációba, de ez ma már tényleg csak annak éri meg, aki Magyarország észak-nyugati részéről vág neki az utazásnak. Persze ez az egész lehet csak felesleges szószátyárkodás, hiszen a navigátor mindig tudja a legrövidebb, vagy éppen leggyorsabb megoldást. Mindenesetre mindkét variációban VÉGIG autópályán utazunk (ennek minden előnyével és hátrányával számoljunk tehát!). Egyedül a magyar-szlovén határ előtt (ahol egyenlőre véget ér az M7) maradt még egy darabka – kb. 30 km – útszakasz, ahol beszűkül egy sávra. Ha a navigátor azt javasolja Firenze Signa kijáratnál, hogy térjünk le az autópályáról a Fi-Pi-Li elnevezésű, kétsávos autóút kedvéért, akkor nyugodtan hallgassunk rá, tapasztalatom szerint érdemes. Itt a megengedett max. sebesség helyenként 90, máshol 110 (telis-teli telepített radarral), viszont nem fizetős, tehát egyértelműen takarékosabb. Ebben az esetben Collesalvettinél hajtunk vissza az utolsó darab autósztrádára, ezt azért mondom így, mert Rosignano Marittimónál véget ér az autópálya. Ugyan végre építik tovább, de még csak kis szakaszok – na és persze az új fizetőkapu – készültek el, egyszer majd Rómáig kéne elérnie (az ókori római Aurélia útvonalán). Mivel az építkézésnek köszönhetően az állapot nap, mint nap változik, jelen pillanatban nem tudok pontos leírással szolgálni. Aki Livorno felé foglalt szállást, annak továbbra is Rosignano Marittimónál érdemes kihajtani a pályáról, és Észak felé visszafordulni (Castiglioncello, Livorno). Aki pedig Cecinába, és az attól Délre fekvő településeket választotta, annak Cecina, Grosseto, Róma felé kell továbbjönni, egész addig, amíg az új útszakasz tart, ott úgyis magától megszakad az autópálya, és kétsávos, nem fizetős autóút vezet a part mentén.
Mikor utazzunk?
Egyértelműen éjjel a legideálisabb. Persze csak gyakorlott sofőröknek, hiszen hosszú az út, és ha valaki alszik az autóban, az üvöltő zene nem a legjobb megoldás az ébrenmaradásra. Az Ausztrián keresztül utazóknak nagyon ébernek és figyelmesnek kell lenniük a hegyvidéki, szerpentines szakaszon, főleg ha ködös, esős – ne adj Isten – havas az út, ráadásul elég gyakori az útépítés – tehát időszakos útszűkítés – is. A szlovének a hegyvidéki szakaszt már sokkal profibban, különösebb emelkedők, kanyarok nélkül hódították meg, így az út kevésbé veszélyes, és fárasztó. Bologna és Firenze között sajnos egy igazi emberpróbáló hegyi szakasz vár ránk. Az északi kényelmes, tágas, megszokott alagutak után idegtépő a kanyargós és kamionokkal zsúfolt Appenninek. A 3. kapaszkodó sáv mindig „bután” hirtelen elfogy (a kamionosok pedig nem szívesen fékeznek, csak dudálnak!), tehát nem árt az óvatosság. A szakasz előtt mindenképp javasolt egy pihenő kávéval. Vasárnap és ünnepnapokon kamionstop van. Ha az utazás napja – elkerülhetetlenül – péntek, ill. ünnepnap, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy Firenze és a tengerpart között megússzuk a dugót. Ugyanitt visszafelé – pl. a hazautazás napján – vasárnap nagyon lassú a haladás. Ilyenkor szinte teljesen mindegy, hogy az autópályát, vagy a Fi-Pi-Li-t választottuk, mindkettő bedugul. Főleg azoknak érdemes nagyon optimálisan megtervezni az utat, akik augusztusban jönnek Olaszországba, hiszen ez hagyományosan az olaszok nyaraló hónapja, ilyenkor minden nap „kemény” lehet, de főleg a hétvégék.
Költségek
Az osztrák matricát – min. 8 Euro – érdemes még otthon megvenni, hogy ne az Eurónkat költsük, de a szlovént is, ugyanezen okból. Végre megváltoztatták a rendszerüket a szlovének is, és most már nem csak féléves matrica van, hanem havi – 30 Euro – és heti is – 15 Euro. Jelen pillanatban, akár az M1-esen, akár az M7-esen indulunk el, otthon a legolcsóbb a 4 napos matrica, de a tíznaposat is érdemes megvenni, ha egy hét a toszkán nyaralás időtartama. Amikor pedig átérünk a határon, (mármint az osztrák/szlovén – olasz), na akkor minden megváltozik, és ebbe tessék beletörődni. Az olaszok különcségeiről könyvet lehetne írni (de ugye ezért is imádjuk őket!); csak a poén kedvéért – a számolgatni vágyóknak – ezeket a továbbiakban piros számokkal megjelölöm. Először is: (ezt nem tudom, hogy csinálják,) de sokszor még télvíz idején is, amikor sógoréknál ítéletidő tombol, az Alpok olasz felén akkor is süt a nap. Ezt a különcséget azonban mi nagyon értékeljük, tehát jó szívvel, ezt még ne számoljuk.
Olaszországban nincs matrica (1), hanem fizetőkapuk vannak elhelyezve a pályán, ahol sokszor „bedugulhatunk”. Hosszas magyarázkodás nélkül csak a lényeget mondom. Ebbe a sorba ne álljunk (a színe nem feltétlenül sárga, a felirat a lényeg):
Ha azonban a felirat a készpénzes fizetés jelével kombinált, akkor nyugodtan beállhatunk (ha ezt a sort látjuk rövidebbnek), mert Telepass-ot is olvas a kamera, de az ablaknál is ül valaki, vagy automata is van. Itt a fotókkal jelölt bankkártyákkal fizethetünk:
Magát a Viacard-ot (akármennyire is kínálgatják a benzinkutakon) nem ajánlom megvenni, csak bonyolítja az utazást. Én leginkább a készpénzes megoldást javaslom (hacsak nem Euro számlához van kötve a bankkártyánk, akkor kártyával is érdemes fizetni!). Ez lehet automata, ahol először egy nyíl megmutatja, hová dugjuk a jegyünket, majd kiírja a fizetendő összeget, és kinyílik egy persely az aprónak, ill. a papírpénznek is megvan a nyílása. Természetesen kapunk visszajárót, majd kinyílik a sorompó. Ennek a jele:
A leggyakoribb kapu mégis az operátoros, bár ált. ezeknél áll a leghosszabb sor. Jele:
Az utóbbi kettőt gyakran kombinálják, ilyenkor mindkettőt jelzi ugyanaz a tábla. Nyáron, 40 fokban még a vendégszeretetükről híres olaszok sem köszönik meg, ha sort tévesztünk, és tolatásra késztetjük a mögöttünk állókat. Ha véletlenül nyitva találtok egy sorompót, akkor tudjátok be a jó szerencséteknek – sokat lehet így spórolni – , az olaszok szeretnek sztrájkolni. Az persze előfordulhat, hogy csak egy-egy tartományban sztrájkolnak. Ha ez a bejáratnál történik, a jegyet attól még átvesszük, hisz az automatizált, ha viszont a kijáratnál van éppen sztrájk, na akkor jobban jártunk.
Ja, és persze a lényeg: jelen pillanatban Tarvisio – Rosignano Marittimo: 39 Euro. Ez néhány Euróval olcsóbb, ha Szlovénia felől, Triesztnél léptünk az országba (37,60 Euro). Spórolni valamennyit még az út végén is lehet, ha Firenzénél nem hajtunk át az A11-es autópályára (Pisa felé), hanem továbbhaladva a körgyűrűn inkább a Scandicci kijáratnál a Fi-Pi-Li kétsávos – nem fizetős – autóútját választjuk. Erről vagy visszahajtunk az autópályára Collesalvettinél (utolsó feljárat Rosignano Marittimo, az autópálya vége előtt) néhány Euro áráért, vagy az Aurélián Cecina felé vesszük az irányt.
Közlekedési táblák
Olaszországban – épp ellenkezőleg – zöld az autópályát, és kék az egyéb utakat jelző táblák színe (2). Mindannyiunkkal előfordul – főleg több száz km monotónia után -, hogy pont a beidegződéseinknek köszönhetően egy pillanatra összezavarodunk, hogy hogyan is vannak ezek a színek.
Fenti táblánál pl. Választhatunk, hogy autópályán megyünk-e tovább Firenze felé (zöld-egyenesen), vagy az ingyenes autóutat választjuk (kék-jobbra), de ne felejtsük, hogy Firenze magasságában már figyelnünk kell az autópályát jelző zöld táblát Bologna felé, hogy visszamenjünk a pályára (amikor hazafelé tartunk).
Ha véletlenül „rossz útra tévedünk”, a legjobb az első kijáratnál „lelépni”, (hiszen minél tovább megyünk, annál többe kerül nekünk ez a kis tévedés); ált. a sorompók után előbb-utóbb találunk körforgalmat, így könnyen visszatérhetünk a pályára az ellenkező irányban.
A barna – esetleg – sárga táblák itt is a műemlékeket, történelmi belvárosokat jelzik, persze nem csak az autópályákon. Ugyan semmi köze a pályákhoz, de még egy érdekes tábla van az olaszoknál (3), lakott területen belül: tutte le direzioni, vagy altre direzioni (néha angolul: all directions). Mivel nem értjük, nem foglalkozunk vele, pedig fontos lehet, ha eltévedünk.
Egyszerűen azt jelenti, mindenféle irány, sokszor még ha beszélünk olaszul sem értjük, mit is akarnak ezzel az olaszok. A kék szín persze már sok mindent elárul, és szerencsére jó feltűnő a lakott területen jellemző fehér és sárga táblák tömegében, egyszerűen azt jelenti, hogy hogy tudunk kijutni a városból a legegszerűbben, ahol aztán már megtaláljuk a környező – és valószínűleg általunk keresett – települések részletes tábláit. Érdekesség: csak ezen a vidéken gyakran találkozunk a lenti táblával (FI=Firenze, PI=Pisa, LI=Livorno), mely a három várost összekötő autóútra irányít:
Sebességmérés
Az Unió általános szabályai érvényesek, tehát autópályán 130, autóúton 110, lakott területen kívül 90, lakott területen 50 km/h, ha a táblák másként nem rendelik. Olaszország nagyon jól ellátott autópályákkal és autóutakkal, Toszkánán belül ez utóbbi mindig jó alternatíva, ha hosszabb kirándulásra készülünk, mert nem fizetős. Ha mégis a panorámautakat választjuk – mindig gyönyörűek – egy térképnek, ill. a navigátornak nagyon jó hasznát vesszük, mert a közlekedési táblák az elkerülő utakat preferálják. A sebességre visszatérve, kötelességem azt mondani, hogy tartsuk be a szabályokat. Már csak azért is, mert az olaszok a RADAR-t sem egyszerűen – minden turista által érthetően – radarnak nevezik (4), így nem olyan könnyű észrevenni az – egyébként mindig (!) korrekt módon előre – figyelmeztető táblákat.
Tessék bemagolni! A tábla színe lehet zöld, kék, fehér…, a szöveg mindig ez. Először tehát a figyelmeztető tábla, aztán néhány száz méteren belül maga a mérő, ami manapság már leginkább fix mérőpont, valahogy így néz ki:
Amikor elhaladunk előtte, bemér, aztán pedig hátulról „leolvassa” a rendszámot. Persze alkalmi mérőpontok sincsenek kizárva – vagy kósza rendőrök – de képzeljétek, itt ezt is kötelező előre táblával jelezni (ha mérnek). Bár olyannal már találkoztam, hogy a kiállított tábla véletlenül (?!) ledőlt. Az autópályákon még egy fontos feliratra figyeljünk! TUTOR – erre a fejünk fölött lévő hatalmas elektronikus kijelzők is figyelmeztethetnek a táblákon kívül. Ez a rendszer adott útszakaszon, két pont között számolja ki az átlag sebességünket.
A többi gondolom, logikus. Az elektronikus táblák egyébként is hasznosak lehetnek, általános közlekedési információkkal szolgálnak; pl. előre jelzik a dugókat: !CODE!, vagy segélyhívószámokat írnak ki…
Benzinkutak
Jó hír, hogy autópályán nagyon sűrűn vannak – pl. Ausztriához, és Szlovéniához képest – , rossz, hogy itt is ismerni kéne a szokásokat (5). Mert ha naivan beálltunk a Fai da Te sorban a kút mellé, akkor várhatunk órákat, senki nem fog felénk se nézni. Ez lenne az olaszok Self Service-je, azért néha (!) kiírják angolul is.
Férfi sofőröknek ajánlom, hiszen ezen a soron gyakran olcsóbb ugyanaz a benzin, mint a Servito – azaz kiszolgált – sorban. Legtöbbször be kell menni a pénztárhoz fizetni, de vannak kutak, ahol még mobil POS is van az operátornál, tehát ki sem kell szállnunk az autóból.
A városi benzinkutakra ugyanezek érvényesek, de azt tudnunk kell, hogy utóbbiak ebédidőre bezárnak. Kirándulásaink alkalmával ezt mindig kalkuláljuk be, du. kb. 3 óráig – ami lehet 4 is – nem tudunk tankolni. Egyébként zárva maradnak vasárnap és ünnepnapokon is. Ha mindenképp tankolnunk kell, tévedjünk fel valahol legalább egy autóútra, de még biztosabb az autópálya. Persze az is általános igazság, hogy utóbbiakon mindig drágább a benzin, ill. gázolaj – akárcsak otthon. Mentő megoldás lehet még, hogy a lakott területeken sziesztázó benzinkutaknál azért gyakran lehet autómatánál tankolni. Ezek ált. először elkérik a pénzt – ha gyűrött, kiköpi! – , aztán ki kell választani a kút számát, és a gép aktiválja a kutat, ahová beálltunk.
Jótanács: csak ha nagyon muszáj, és a lehető legkisebb mennyiséget, ami elég lehet.
Snack/Drink szótárral
Ahol benzinkút van, ott ált. étterem, vagy legalább büfé is, ezt mindig a táblák előre jelzik. Az Autogrill persze csak egy márkanév, hívhatják másképp is, attól még ugyanazt tudja. A bárban először döntsük el, mit is szeretnénk, válasszuk ki a pultban a szendvicseket – már csak az árak miatt is érdemes először körülnézni – aztán a kasszánál kell fizetni, és csak a blokkal kérhetjük ki a pultnál az ételt, italt.
Meglepetések elkerülése végett:
CAFFÉ, vagy ESPRESSO: nagyon rövid, nagyon fekete, tényleg csak egy korty (de nagyon finom!), ha valaki sokat szeret, és kevésbé „ütőset”, az kérjen CAFFÉ AMERICANO-t, ilyenkor nagy csészébe engedik a kávéját, és kap hozzá forróvizet, hogy lazítsa, ízlése szerint.
CAPPUCCINO: ne legyünk olyanok, mint a németek, akik lassan azt hiszik, hogy ezt a csodát is ők találták ki, és leállnak vitatkozni, hogy márpedig ők tejszínnel kérik. A tejszínt Olaszországban elfelejthetjük, cappuccino = espresso + tejhab.
Aki a hosszabb kávét szereti, kb. fele-fele arányban a tejjel (tejeskávé), az kérjen CAFFÉLATTE-t.
Az espresso kortynyi tejjel: CAFFÉ MACCHIATO (mákkiátó), a sok tej pedig kortynyi kávéval: LATTE MACCHIATO. Ja, és ha már a tizedik kávé, talán jobb, ha koffeinmentes: CAFFÉ DECAFFEINATO, vagy SENZA CAFFEINA, vagy !!!NO KOFFEIN!!!
Az éttermi részben pont fordítva, először összeszedjük, amit ennénk – tésztákat, húsokat kérni kell, a többit csak elvesszük – , a sor végén pedig fizetünk. Kávé itt nincs, bár kifizethetjük, és az ebéd végén a blokkal a bárpultnál kikérjük a kávénkat.
Arra azért felhívom a figyelmet, hogy az Autogrillekben olcsón nem eszünk – és túl jól sem. Megállni persze mindenképp érdemes, a mellékhelyiségek elég tiszták, főleg, ha a parkolóban nem áll éppen 3-4 busz. Nem „kötelező” fizetni, de azért a perselyt kiteszik, a WC-k, és a mosdók is gyakran pedálosak (lent keressük!).
