ciliegie.jpg

Május hónap érdekessége – Cseresznye ünnep Lariban

A cseresznye nem a legelterjedtebb koltivált gyümölcs Toszkánában, és talán egész Olaszországban sem. És hogy mégis a hónap érdekességének választottam, annak két oka van. Az első, hogy ehhez – az amúgy, szerintem isteni – gyümölcshöz kötődik Toscana tartomány egyik legősibb sagra-ja, faluünnepe. A második, hogy a larii cseresznye története igen tanulságos szerintem, a magyar mezőgazdaság, a magyar termékek, és a patriota szemlélet tekintetében.  Tökéletes példája annak, hogyan lehet (sőt őszintén vallom,) hogyan kell egy népnek nacionalistának lenni, a szó egészséges, természetes, (főleg politikamentes), a legkisebb negatív értelmezése nélkül.

Említettem, hogy régi hagyomány Lariban a Cseresznye ünnep. 54. alkalommal rendezik már meg a településen, és bár civil kezdeményezésből indult, mára megnyerte magának nemcsak minden helyi pro loco, és egyéb szerveződés, de a helyi, a körzeti (Pisa) és tartományi (Toscana) önkormányzatok támogatását is. Bizony, a civilek munkássága, kitartása mára elnyerte gyümölcsét (mondhatnám ebben az esetben, stílusosan: cseresznyéjét), és céljaik ma komoly tudományos, gazdaságpolitikai és nem utolsó sorban anyagi támogatást élveznek. Az egész onnan indult, hogy valamikor régen, már évszázadokkal ezelőtt is ezen a vidéken finom cseresznye termett. A vidék pontosabban Lari 45 km2-es közigazgatási területét jelenti (mai rendszerében), melyhez olyan körzetek tartoznak, mint Perignano, Lavaiano, Cevoli, Casciana Alta, Usigliano és San Ruffino, melyek ha már nagyon hírnevet keresünk nekik, azokat egészen máshol tegyük (pl. Perignano fontos lakberendezési kereskedelmi központ). Az egyetlen, mely történelmi, kulturális szempontból is említést érdemel, az maga Lari, csodálatos középkori várával, mely feltétlenül látogatásra érdemes, akár érik éppen a cserensznye, akár nem.

CSERESZNYE ÜNNEP

Szóval, volt egyszer, már valamikor nagyon rég, itt a pisai dombok között egy vidék, ahol finom cseresznye termett. A maga nemében és korához képest, elég jó hírnevet is szerzett magának, és viszonylag jól lehetett kereskedni vele. Aztán az idők változtak, Toszkánában elsődleges gazdaságpolitikai értékké elsősorban az olajbogyó és a szőlő, valamint a gabonafélék váltak, és ha igazán közelmúltba tekintünk, akkor azt mindannyian tudjuk, hogy a közös európai piacon hogyan is működnek a dolgok. A gazdák – főleg a sík területekhez képest nagy munkaigényes dombvidéken – Toszkánában sem tudnak megélni támogatások, árkiegészítések nélkül, ezért – kicsiben és nagyban – szép lassan mind áttértek a stratégiai termékek koltiválására, és elfelejtették a finom larii cseresznyét. Azaz, hogy majdnem mind elfelejtették. Szerencsére az olaszok már túl vannak azon a fázison, amiben mi, magyarok még csak lassan dögönyözünk (hiszen jó régi uniós tagok már – sőt alapítók), tartok tőle, hogy a hosszú, gyötrelmes utat nekünk is végig kell járnunk, mire rájövünk majd, mennyivel finomabb az a gyümölcs és zöldség, amit a magyar föld terem.

CSERESZNYE ÜNNEP 2

Merthogy ennek a történetnek pont ez akar lenni a tanulsága. Ötvenegynéhány évvel ezelőtt, az a néhány gazdálkodó, aki nem feledkezett meg a cseresznye igazi ízéről, az asztalra csapott. Hogy márpedig a larii cseresznye annál sokkal többet ér, minthogy csak úgy feledésbe merüljön. Minden követ megmozgattak, kutattak, kerestek tudományosan, ültettek és oltottak fizikailag, mígnem mára 19 különböző fajt sikerült a végső pusztulástól megmenekíteniük, és ha nem is hatalmas területeken, de tartományi szinten jelentősen újraindítaniuk a termesztést. Újraélesztettek kisebb – körzeti, tartományi – kereskedelmi csatornákat, és szép lassan megszervezik a feldolgozóipart is, kicsiben, csak úgy szinte “házilag”, “családiasan”, még véletlenül sem multinacionálisan. Hiszen nem az a céljuk, hogy Európának küldjék a cseresznyéjüket – mert mint köztudott, természetes (nem génkezelt) formájában a cseresznye nem is bírja a hosszú szállítást, tárolást -, hanem maguknak, a környéknek, a tartománynak, és főleg gyermekeiknek megőrizzék e mesés ízeket. Közben persze kitalálták a Cseresznyeünnepet, hisz elsősorban a helyieket kellett meggyőzniük arról, hogy ha picit drágább is, kevésbé piros is, szögletesebb is, akkor is a miénk! (magyar narancs után szabadon). No de a viccet félretéve, nekik sikerült. Miért ne sikerülhetne nekünk is? A magyar fogyasztó igenis keresse, kérje és vegye a magyar gyümölcsöt, és a dolgok megváltozhatnak. Aki nem hiszi, jöjjön el Lariba, a Cseresznyeünnepre!

Kulturális és szórakoztató programok is várják az idelátogatókat, elsősorban azonban mégis minden a cseresznye, és a belőle készült termékek körül forog. Jó áron, sokfélét, igazit, finomat, ennél többet talán kár is mondani róla. Ja, persze még az időpont és a helyszín: május 29 és 30, majd június 2, 5 és 6, Lari főterén.

Nincs még ebben hozzászólás ebben a cikkben!

Szólj hozzá!

Blog szabályai
Sértő tartalmú bejegyzés nem engedélyezett! Félkövér, Aláhúzott és Dőlt stílusjegyek alkalmazhatók.